(Szerző: Józsa Márta/klubradio.hu) Egyszer volt, hol nem volt a nagy bergengóciai császárság, annak a trónján ült a rettegett burkus királynő, akinek vonásait mindenki ismeri egy távoli, szuverén provinciában, Pannóniában. Volt idő, amikor arcképét ördögűző kampányokra használták. A gender-háború-bürokrácia-migráns párti Európai Bizottság-elnök és kicsi, annál sátánibb magyarországi lakájai közös plakátokon díszelegtek. De úgy látszik, manapság a fekete mágia sem a régi, a burkusok félelmetes brüsszeli helytartója ellen valami új fortélyra volt szükség. (A nyitó képhez: „Álnokság atyja, el ne hagyj!”)
Gheorghe Piperea, a román szélsőjobboldalnak az oltásellenes varázsigék tételein szárnyra kapott, Brüsszelig teleportált AUR-párti képviselője gondolta úgy reprezentálni eszméit, hogy bizalmatlansági indítványt terjesztett be – hogy nevezzük nevén az Európai Konzervatívok és Reformerek néven jegyzett ámokfutók célpontját – Ursula von der Leyen ellen. Az ellene szóló indítványt azért nyújtotta be egy román európai parlamenti képviselő és 76 kollégája, mert szerintük az úgynevezett Pfizergate nyomán kiderült: az Európai Bizottság elnöke az intézményt átláthatatlanul és más, uniós előírásokat megsértve vezeti. Jelentsen ez bármit, csak derüljön ki egy lapon az oltások és az unió gonoszsága.
Az akciónak eleve nem volt sok esélye, de legalább a szavazati adatokból újra kiderült, hogy ki kivel focizik egy csapatban. Meglepetés senkit nem érhetett abban, hogy a Fidesz a Mi Hazánkkal szavazott együtt. A tiszások amúgy – egy kivétellel – bátran nem szavaztak.
Piperea egyébként annak a George Simionnak a párttársa, igazából beosztottja, akit hírhedt tihanyi beszédében a magyar miniszterelnök támogatott, és így dobott be jókora kőtömböt az erdélyi magyar politikai élet vizébe. Amikor kiállt amellett a politikus mellett, aki magyar katonasírok meggyalázásával alapozta meg politikai hírnevét. Az oltásellenesség mint politikai termék már később került ebbe az első látásra is összefüggő eszmekörbe. Magyar- és oltásgyűlölő, hát mi van ebben. Mondjuk Simion Orbánt éppenséggel nem gyűlöli, ahogy a jó magyarokat sem. A kiváló magyar az ő értékrendjében mindenekelőtt az, aki véletlenül sem Erdélyben él. Akkor sem, ha az ősei mindig is ott éltek.
Hanem az az igaz magyar, aki Brüsszel sötét poklában ott áll mellette, amikor kardot kell rántani. És ott van a háttérben is, amikor elvtársi hűségre van szükség. Hogy csak egy példát mondjak: Simion kampányleveleit annak a magyar cégnek a romániai leányvállalata nyomtatta ki, amelyik a magyar személyiket és útleveleket is készíti. Számos fronton harcolnak tehát együtt.
Egy Nézőpont néven közvélemény-kutatónak álcázott boszorkánykonyhában a szavazás után be volt tárazva egy formailag felmérésszerűségnek látszó adatsor. Hogy el ne hatalmasodjék köreikben a populista bágyadtság. Eszerint nincs olyan ország Közép-Európában, amelyben ne lennének többségben azok, akik negatív véleménnyel vannak a bizottság elnökéről. Azért kíváncsi volnék, hogy milyen mintán mérték a rettegett burkus királynő elutasítottságának fokát. Egyáltalán: az egész régióban, Szlovéniától Bulgáriáig hányan tudják, hogy egyáltalán kicsoda von der Leyen. Hacsak úgy nem teszik fel a kérdést, hogy ő maga a rettegett Burkus királynő. Akit jól megvezetnek a szélsőjobbon legeltető, saját igazukon nyájukat tűzön-vízen áthajtó juhászok.
A felméréssorozatot azonban lehetne folytatni akár, meg lehetne nézni, hogy ki mindenkiből van elege a régió társadalmainak. Szívesen segítünk összeállítani azoknak a névsorát, akiknek valakiből végképp elegük van.