Stille Nacht, heilige Nacht – Csendes éj, szentséges éj…Miként a Miatyánkot imádkozzák, akként a Csendes éjt is éneklik a világnak csaknem valamennyi nyelvén. írül, törökül, japánul és eszperantóul, szuahéliül, katalánul és rétorománul… Egyformán szép, megható. Jóságra intő, bensőséges, reményt keltő, ünnepélyes. Karácsonyi. (A nyitó képen az újjáépített Csendes éj-kápolna Oberndorfban.)

A karácsony himnuszává vált a Csendes éj, amelyről sokáig azt hitték, hogy ismeretlen szerző műve, netán réges-régi német–osztrák népdal. Megint mások Mozart gyermek- vagy ifjúkori alkotásának tulajdonították. Holott keletkezése mindegyiknél profánabb, még ha a keresztény világ legnagyobb ünnepén éneklik is. Még ha eredetileg csak egyetlen alkalomra íródott is.

Egy alkalomra, 1818 karácsonyára.

Történt ugyanis, hogy a Salzburghoz közeli Oberndorf falucska templomi orgonája éppen az advent napjaiban elnémult, mivel szegény település lévén és mást már nem találván ehetőnek, a templom éhes egerei kikezdték a bőrből készült orgonafújtatót. Pár nap alatt használhatatlanná rágták. A környék egyetlen hangszerjavítója – talán a nagy hó miatt – már nem jutott el Obemdorfba. A szájhagyomány szerint jobb is, mert nem lett volna miből kifizetni a mestert…

Éjféli mise orgona nélkül? Mit énekelhet a falu apraja–nagyja kíséret nélkül, amikor az általuk ismert karácsonyi dalokhoz úgy hozzátartozik az orgonaszó, mint szentestén a jászol az oltárhoz. Néhány órája volt csupán a település kisegítő lelkészének (papot ugyanis nem tudott volna eltartani a néhány tucat porta), a huszonhat esztendős Joseph Mohrnak a cselekvésre. Akkor, 1818. december 24-én délután vetette papírra a versikét (Stille Nacht, heilige Nacht…), és sietett át szánon a szomszédos Amsdorfba. Egyenesen jó barátjához, a nála öt évvel idősebb Franz Xaver Gruberhez, a falu kántortanítójához nyitott be nagy gondjával és a kézirattal. Bizonnyal a bensőséges, karácsonyváró hangulatnak is köszönhetően, igen gyorsan megszületett a dallam Gruber gitárján. Akkor talán le sem kottázták, emlékezetből finomították Obemdorfba tartván még útközben is. A jó öreg St. Nikola-templomban már gyülekeztek a hívek, mindenekelőtt a gyerekek – a kórus. Nekik tanította be a két lelkes fiatalember a Csendes éjt – orgona híján csak gitárkísérettel. Gruber énekelte a basszust. Mohr a tenorszólamot.

Feledésbe is merült volna az alkalmi dalocska. De ha késve is, eljutott a Salzach menti Obemdorfba az orgonaépítő, akinek nagyon megtetszett a különösen kellemes hangzású, szívet-lelket megremegtető karácsonyi dalocska. Karl Muacher, így hívták a mestert, lekottázta, és magával vitte szülőhelyére, a tiroli Zillertalban meghúzódó Fügenbe. Karácsonykor már ott is fölcsendült a Stille Nacht – persze Muracher kíséretével. A kitűnő hangú Rainer-lányok énekelték a szólót. Ők később – világjáró tiroli népdalénekesekként – sok százszor előadták a Csendes éjt, főként azután, hogy 1822-ben I. Ferenc osztrák császár a fügeni kastélyban vendégül látta I. Sándor orosz cárt. Szentpétervárra is meghívták a Rainer-lányokat, akik később a tengerentúlra is eljutottak.

Mindenütt hatalmas sikert aratott a Stille Nacht, kottáját, szövegét tízezerszámra sokszorosították. A szerzők, a költő és a komponista neve azonban hiányzott a lapról. Elsőként IV. Frigyes Vilmos porosz királynak jutott eszébe: föl kellene deríteni a dalocska eredetét. Annyit tudtak, hogy osztrák, ezért a berlini udvar koncertmesterét szalasztották Bécsbe, keresse meg a Stille Nacht szerzőit.

Bécs akkor, 1835-ben még csak nem is hallott erről a karácsonyi dalról. Később elterjedt, hogy Haydn, Mozart, esetleg Beethoven a zeneszerző.

Húsz évvel később a salzburgi St. Peter apátság kórusának igazgatója vezette jó nyomra az érdeklődőket. Franz Xaver Gruber akkor, a múlt század közepén még élt (1863-ban hunyt el a világ egyik legszebb városkájában, a salzkammerguti Halleinban), a lelkész Mohr, sokat betegeskedvén, 1848 karácsonya előtt örök nyugovóra tért Wagrainban…

A Rainer-nővérek egy kései leszármazottja, a fügeni Joseph Argus-Rainer évtizedeket szentelt a Stille Nacht hiteles históriájának felderítésére. Az ő gyűjteményében található a Csendes éj legtöbb változata, száznál is több nyelven. Dr. Albert Schweitzer, századunk egyik legnagyobb humanistája, Bach-kutató zenetudós, kitűnő orgonista, filozófus és teológus is gyarapította a fügeni Stille Nacht-Seppl, a Csendes éj krónikásának helytörténeti múzeummá előlépett gyűjteményét: afrikai dialektusokban megörökített egész sor Stille Nacht tőle, a lambarénei leprakórház vezetőjétől származik.

Az obemdorfi Szent Miklós- templomot, ahonnan világot hódító útjára indult 1818 karácsonyán a Csendes éj, még a múlt század első éveiben lebontották, mielőtt összedőlt volna. Helyén emelték a Gruber-Mohr-emlékkápolnát. Felszentelése, 1937. december 24-e óta minden szentestén bensőséges éjféli misén csendül fel a Stille Nacht. Onnan, a Salzach-parti kis kápolnából száll azóta is a világban a családi boldogságot, békét, beteljesedést, az ünnep szentségét hirdető szépséges dalocska… amely akár népdal is lehetne, elvégre csaknem minden nép dalává vált.