(Apor Eszter / Magyar Nemzeti Múzeum) 1938. április 25–27. között az egész világ Tiranára figyelt. Nagyszabású ünnepségsorozat és díszes polgári esküvői ceremónia keretében, ezeken a napokon kötötte meg életre szóló házasságát Ahmet Zogu albán király Apponyi Geraldine magyar születésű grófkisasszonnyal. Mindkét fél megelőzően hosszú évtizedekig várakozott, és egyikük számos kudarc után, rendkívül ingatag politikai helyzetben kereste társát. De milyen út vezetett a világraszóló, nagy sajtóhírt kavaró eseményhez?
Strelisky: Apponyi Lajosné Marguerite de Sherr-Thoss portréja, MNM.
Geraldine felmenői, közöttük édesapja, Apponyi Gyula és annak öt testvére a család ifjabb grófi ágához tartozott. Gyula Magyarországon udvarmesteri tisztséget töltött be, amiről az 1910-es években mondott le. Kezdetben a család nagyapponyi birtokának modernizálásán dolgozott, majd cukorgyárakat működtetett és bankházat alapított Párizsban. 1914-ben, a francia fővárosban ismerte meg Gladys-Virginia Stewartot, az amerikai-antwerpeni konzul és milliomos leányát, akit még ugyanebben az évben feleségül vett Genfben. A pár Budapestre települt vissza, s amíg a férj a fronton harcolt, Gladys anyósa, Apponyi Lajosné született Marguerite de Seher-Thoss (Mutti) lakásában élt, az Ybl Miklós téren. Az I. világháború idején, 1915. augusztus 6-án, itt született meg Apponyi Geraldine.
Klösz György: Könyvtárszoba az Apponyi család nagyapponyi kastélyában, 1896–1899, Oponice, MNM TF
A XX. század elején a család nagyapponyi kastélyának (ma Oponice, Szlovákia) tulajdonjoga Geraldine édesapja és annak öt testvére között oszlott meg. Bár Apponyi Gyula az 1910-es években lemondott a saját tulajdonrészéről testvére, Henrik (Magi bácsi) javára, gyermekeivel rengeteg időt töltött a reprezentatív és családi eseményeknek egyaránt remek helyszínéül szolgáló épületben. Az Apponyiakat rendszeresen meglátogatták itt a Széchenyi, a Teleki, az Edelsheim és az Inkey magyar bárói-grófi családok, de szintén gyakori vendégek voltak a porosz Seherr-Thoss rokonok. A ház krónikájában különös helyet foglalnak el az Apponyi Henrik által meghívott látogatók is. Magi, aki afrikai oroszlánvadászatairól elhíresült világutazó volt, 1930-ban például egy indiai maharadzsát, Patialát látta vendégül, teljes udvartartásával. Geraldine az apponyi miliőben tehát nem csupán komoly műveltségre, hanem az átlagosnál nagyobb idegen nyelvi tudásra, és a társasági élet alapvető szabályainak ismeretére is szert tett.
Illusztráció Apponyi Henrik, Úti- és vadásznaplóm Indiából és a Himalájából című könyvéből, 1930, MNM TF
Apponyi Gyula 1924-ben bekövetkező halála komoly fordulópontot jelentett a család életében. Gladys második férjével, Girault Gontrand katonatiszttel és legkisebb fiával, ifjabb Apponyi Gyulával Franciaországba települt át. A két idősebb leány, Geraldine és húga Virginia, főleg Magyarországon tartózkodott, ezért további nevelésükről az Apponyi rokonság gondoskodott. Míg az előbbi Apponyi Károly és Apponyi Adél, addig az utóbbi gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska (Fanny) gyámsága alá került. Erre az időszakra datálható Geraldine néhány személyes találkozója a politikus-diplomata Apponyi Alberttel, akinek 1920-ban rendkívül nagy szerep jutott a trianoni békediktátum aláírásában.
Ismeretlen fényképező: Az idős Apponyi Albert, 1929, MNM TF
A két leányt az 1930-as évek elejétől a bentlakásos Sacré Coeur kolostorba íratták be a Bécs melletti Pressbaumban. Jóllehet az év nagy részét ebben a szigorú, erősen zárt környezetben töltötték, Geraldine mégis szívesen emlékezett vissza a csendes, vallásos elmélyülést hozó időkre. Közben nyaranta a Károlyi Franciska által alapított gyermektáborban segédkeztek Zebegényben.
A zebegényi Napraforgó-ház, képeslap, MNM TT
Az 1920-as évek elején Zebegény, ez a festői magyar kisváros annyira elbűvölte Geraldine szeretett nagynénjét, Apponyi Franciskát (Fanny-t), hogy nemcsak letelepedett itt, de megvásárolt vagy tucatnyi parasztházat is, hogy nyaranta gyermektáborokat működtessen bennük. A következő években komoly nevelőmunka kezdődött a napraforgóról, a grófnő kedvenc virágjáról elnevezett házakban, ami kivívta a település lakói tiszteletét és szeretetét. Fanny, aki valóságos gyermekköztársaságot szervezett hamarosan a rokonait és a barátait is bevonta a működtetés munkájába. Így született meg a Virág Egylet Zebegény (röviden: V E Z), amelynek a fiatal Geraldine tagja lett. A „köztársaság” minden résztvevője virág és állatnevet kapott. Fanny grófnőt, mint a gyermekköztársaság elnökasszonyát természetesen Napraforgónak nevezték, míg Geraldine a „Fehér Rózsa” nevet kapta. Elsősorban kertészkedéssel, rendszeres sportolással és gyermek színielőadások rendezésével foglalkoztak, de az ún. napraforgó házakban könnyen elsajátították a háztartási ismereteket is.
Vajda M. Pál: Geraldine Mimi szerepében, MNM TF
Geraldine, akinek ekkoriban közismert beceneve Gerry (Zseri) komtesz volt, lassanként bájos fiatal nővé cseperedett. Apponyi Adél kezdeményezésére egyik rokona, gróf Zichy István igazgató révén állást is vállalt a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban. Az intézmény népszerűsítése végett egyrészt képeslapokat árult a múzeumi boltban, másrészt műveltségét kihasználva tanulmányokat állított össze. Jóllehet ez igazán modern tevékenységnek számított, és ebben a korszakban már valóban változni látszott a hagyományos női szerepekkel kapcsolatos közfelfogás is Európában, az arisztokrata körökben uralkodó konzervatív világszemlélet szerint nem volt előnyös, hogy Gerry komtesz a húszas évei elején sem volt még férjnél.
Angelo után: Geraldine (a Színházi Élet címlapja, 1938. XIX.sz.) MNM.
Neveltetése és a társasági életben szerzett korábbi tapasztalatai alkalmassá tették arra, hogy Geraldine kisebb szerepeket játsszon el nyilvánosan. Első amatőr alakítása a Lehár Ferenc tiszteletére megrendezett operabálon történt, amikor a Bohémélet című Puccini-opera Mimi alakját személyesítette meg, egy állókép erejéig. Karcsú megjelenése és szép arca, egy időben visszafogott, mégis vonzó viselkedése kedveltté tette a média előtt. A korszak Magyarországán népszerű bulvár- és napilapok, mint Az Est, a Pesti Napló vagy a Színházi Élet előszeretettel cikkeztek róla. Részben ennek a fokozatosan nemzetközivé váló népszerűségnek is köszönhette, hogy hamarosan beválasztották az albán trón birtokosa, Achmet Zogu menyasszony-jelöltjeinek sorába.
Az ifjú független albán nemzet egykori miniszter- és köztársasági elnöke, Achmet Zogu 1928-ban szerezte meg Albánia trónját I. Zog király néven. Életében 44 éves korára került mindennél jobban előtérbe a dinasztia-alapítás kérdése. A belső konfliktusokkal terhelt kis balkáni országot folyamatosan fenyegette az a veszély, hogy az európai nagyhatalmak, elsősorban Olaszország bekebelezi, így a király szándékának megvalósítását politikai nyomás is sürgette. A leendő királyné kiválasztásában Zogu nőrokonai különösen jelentős szerepet játszottak: három férjezetlen nővére, Maxhide, Myzejen és Ruhide hercegnők rendszeres európai és tengeren túli körútjaik alatt kutattak a lehetséges jelöltek után. Zogu legalább hat sikertelen próbálkozását követően, a hercegnők révén került a király látókörébe Apponyi Geraldine is, akiről egy, a médiában megjelent fényképet tartalmazó medaillont mutattak bátyjuknak. Az albán uralkodó házasodási kísérleteit a helyi politikai körök, a nemzetközi sajtó és a magyar diplomácia is figyelemmel kísérte.
Geraldine, nem számolva néhány érintőleges korábbi találkozást, csak 1937 decemberétől töltött el személyesen több időt az albán királlyal, mikor meghívást kapott a tiranai szilveszteri udvari mulatságba. Igen rövid idő alatt alakult ki, és erősödött meg közöttük a kölcsönös szimpátia. A házasságkötéshez a rövid ismerkedés, a hivatalos eljegyzés, az eltérő vallási háttér gyors rendezése, valamint Geraldine albán hercegnői rangra emelésének lépései vezettek.
Ismeretlen fényképező: Geraldine és Zogu albán király esküvője – Polgári szertartás a tiranai városházán (1938. április 27.) MNM TF
A ceremóniát számos, városszerte megrendezett program kísérte. Ilyen volt Zogu édesanyja, Sadije Toptani sírjának megkoszorúzása, a Szkander bég főtéren tartott népünnepély, Adalbert bergamói herceg kitüntetése a Besa Rend szalagjával, az új repülőtér és a durrësi-tiranai út munkálatainak átadása, a katonai díszmenet, a tűzijáték és az ünnepi estélyek kavalkádja. A városháza dísztermében lezajló szertartáson a menyasszony tanúi dr. Villani Frigyes római-magyar nagykövet és Apponyi Károly gróf, a vőlegényé Abid (Abdul Hamid) herceg és Ciano olasz külügyminiszter voltak. Geraldine közvetlen rokonain kívül a magyar arisztokrata családok többsége képviseltette magát Tiranában, megünnepelve az Apponyiak rangemelkedését.
Planet News Ltd.: Geraldine, Albánia királynője (hivatalos fénykép a tiarával) MNM TF
A házassági anyakönyvek ünnepélyes aláírását a vendégek gratulációi, díszebéd és a legendás ajándékok átadása követte. Hitler skarlátvörös Mercedes cabrióját vagy Horthy Miklós magyar kormányzó két lipicai lovát szinte minden korabeli újságcikkben megemlítették, ahogy külön figyelmet szenteltek a királyné és a koszorúslányok Párizsból megrendelt, Gabrielle Chanel által megálmodott szatén esküvői ruhakölteményeinek részletes leírására is. Geraldine hivatalos uralkodói portréján a Marianne Ostier tervezte, Szkander bég kosfejes sisakjának stilizált motívumával és a „Fehér Rózsa” elnevezésre utaló virágdíszítéssel ékesített platina-gyémánt tiarában tündökölt.
Keystone Foto: Geraldine első albán rádióbeszéde, MNM TF
A nagyszabású tiranai esküvőt követően Geraldine királyné az új szerepével járó felelősséget megérezve, törekedett részt vállalni az ország igazgatásából. Emlékezetes volt első, a függetlenség kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából albán nyelven mondott rádió beszéde 1938. augusztus 29-én, Burgayetben, de a tőle telhető módon igyekezett utat találni jótékony természetének is, egy árvaház alapításával.
Azonban amilyen gyorsan köttetett meg az albán királyi pár házassága, olyan gyorsan ért véget uralkodásuk az országban. Az olasz hatalmi törekvéseket nem lehetett megállítani: a folyamat 1939. április 7-én tetőződött be, mikor Mussolini csapatai a tenger felől megszállták Albániát.
A csalódás ellenére és dacára annak, hogy a nagyszabású tiranai esküvőt és a „tiszavirág életű” országlást hosszú évtizedekig tartó, kontinenseken átívelő, az emigráció minden nyomorúságával átszőtt folyamatos menekülés jellemezte, úgy tűnik, Geraldine érzelmei kiállták a kitartás próbáját még Zogu 1961-ben, Suresnes-ben bekövetkező halála után is. A sokszor tragikus kimenetelű valós eseményeket Apponyi Geraldine kedvessége színezte át, szerethetővé téve őt hosszú élete során mindenhol. Az özvegy királyné még megélhette azt az örömöt, hogy visszatért Tiranába. Az albán rendszerváltás után hagyta maga mögött johannesburgi otthonát. Ekkor még nem sejtette, hogy ez lesz földi életének utolsó nagy utazása: 2002 októberében hunyt el az albán fővárosban. Emléke ezért nem, mint egy múltba-vesző belső kép, hanem a kortárs emlékezet részeként ihleti meg újra és újra az utókort.
Képek:
Címkép: Keystone View Company: Gróf Apponyi Geraldine és Zogu albán király esküvője, 1938, MNM TF 79. 237.
1. Strelisky: Apponyi Lajosné Marguerite de Sherr-Thoss portréja, MNM TF 490-1933.
2. Klösz György: Könyvtárszoba az Apponyi család nagyapponyi kastélyában, 1896–1899, Oponice, Szlovákia, üvegnegatív, MNM TF 78. 27.
3. Illusztráció Apponyi Henrik, Úti- és vadásznaplóm Indiából és a Himalájából című könyvéből, 1930, MNM TF ltszn.
4. Ismeretlen fényképező: Az idős Apponyi Albert, 1929, MNM TF 910/ 1951 Fk.
5. A zebegényi Napraforgó-ház, képeslap, MNM TT
6. Vajda M. Pál: Geraldine Mimi szerepében, MNM TF 1618/ 1960 Fk.
7. Angelo után: Geraldine (a Színházi Élet címlapja, 1938. XIX.sz.) MNM TF ltszn.
8. Ismeretlen fényképező: Geraldine és I. Zog albán király esküvője – Polgári szertartás a tiranai városházán (1938. április 27.) MNM TF 67-2998.
9. Planet News Ltd.: Geraldine, Albánia királynője (hivatalos fénykép a tiarával) MNM TF 85. 1014.
10. Keystone Foto: Geraldine első albán rádió beszéde, MNM TF 84. 36.
A blog bejegyzés egy a Magyar Nemzeti Múzeum, a Külügyi- és Külgazdasági Minisztérium és a Tiranai Nemzeti Történeti Múzeum szervezésében, az albán fővárosban megrendezett „A Fehér rózsa – Geraldine” című időszaki kiállításhoz (2019. október 2–31.) készült kiadvány alapján íródott, amit a balkáni kulturális évad hívott életre.