Rég volt, tán igaz se’ volt. Kedves lapom (amely nem tévesztendő össze a ma ugyanazon a címen megjelenővel) különösen népszerű vasárnapi rovata rendszeresen kért tőlem „színeseket”, amelyek bőven termettek az akkori külpolitikai rovatban, tekintettel arra, hogy valamennyi kolléganőm és kollégám (sajna, legalább tíz rég elhunyt azóta) rendszeresen szemlézte a világsajtó lapjait, és följegyezte azokat az eseményeket, amelyek minden bizonnyal sokakat foglalkoztattak. Ekként „rittyentettem” az alábbiakat.
Valódi-e az igazi? Farmeriáda
Fekete üzelmek a kék nadrággal — kezdte drámai hangon beszámolóját szinte egybehangzóan és majdnem egy időben a Levi’s és a Wrangler szóvivője is. A két céget ugyanis több mint egymillió márka veszteség érte a Német Szövetségi Köztársaságban. – És jóformán kiszámíthatatlan az az erkölcsi kár – állapították meg szomorúan a szóvivők –, amelyet a címkéinkkel ellátott hamisítványok forgalomba hozatala okozott…
Egy véletlen folytán kiderült: silány utánzatok tízezreivel árasztották el – valakik – a szövetségi köztársaság boltjait. A kék nadrág, tehát a farmer kedvelői s rajongói közül igen sokan máig sem tudják: eredeti, vagy hamisítvány feszül-e rajtuk. A naci és a dzseki, illetve a szoknya anyaga ugyanis megszólalásig hasonlít az eredetire; a gombok, húzózárak, és ami a legfontosabb, a címke pedig valódi! Csupán a márkavédelmi kötelezettségből adódó egyik rutinvizsgálatkor derült ki: hamisítványt szaggat a koptatógép! Nosza, riasztotta is a Wrangler az egyik beosztottját, Mr. Colonelt, azaz Ezredes urat, akiről még a legszűkebb baráti-munkatársi körben is csak annyit tudnak, hogy 54 éves, két évtizedig az amerikai hadsereg biztonsági tisztje volt, de egyik napról a másikra nyugdíjazták. Kilenc esztendeje „kéknadrágos”, azóta dolgozik a Wranglernak. A „gazdasági James Bond” azonnal gépre ült, s bejárta a fél világot, hogy jelentése gazdái számára minél alaposabb és pontosabb legyen.
Közben az amerikai Blue Bell konszern, a Wrangler-Jeans-szek előállítója és forgalmazója sorra kapta az értesítéseket Nyugat-Németországból: itt is, ott is hamisítványokra bukkantak. Blue Bellék persze „szívták a fogukat’’ és sürgették az Ezredest, hogy mielőbb tegye meg jelentését, hiszen az egyik legnagyobb piacot, a nyugat-németországit veszélyeztette a hamisítványokkal elárasztás. (A cég közlése szerint tavaly 830 millió márka értékű farmer kelt el az NSZK-ban.) Az amerikaiak riasztották a rendőrséget is. Az eredmény: 950 nadrágot foglaltak le egy nagykereskedőnél, csupa utánzatot.
Majd vihar előtti csönd következett néhány hónapig, hogy annál nagyobb legyen a botrány: dortmundi, münsteri, hamburgi és svájci nagykereskedőknél fedeztek föl a rendőrök farmerhamisítványokat. Mire viszont az államügyészség cselekedett volna, a raktárakat kiürítették, minden „corpus delicti”-nek nyoma veszett. Aligha véletlen: egyik kereskedő sem kockáztatott tovább, gondolván: egy üzlet sem mehet mindig (és a végtelenségig) jól. Törökországból és Latin-Amerikából jelentkezett az Ezredes is: egész sor kisüzemet derített föl, hol az álfarmerokat szabták-varrták olcsó anyagból a még olcsóbb munkaerők – főnökeik gazdagodására, Levi’s-ék, Wranglerék bosszantására. Az ügy eddigi legnagyobb fogása: 35 kiskereskedésből, butikból 15 ezer hamisítványt gyűjtött be a gazdasági rendőrség.
Mindezek ismeretében komolyan aggódom azon fiataljaink lelkiállapota miatt, akik az utóbbi egy-két évben súlyos ezreket fizettek ki a pesti Teleki téren vagy valamelyik körúti kapualjban egy-egy „valódi” farmerért, s közben valaki fölvilágosítja őket: hisz’ ez hamisítvány!
Szeretek biztosra menni, ezért elhatároztam: nem veszek külföldi „igazi” farm. A minap olvastam laptársunk információját, amely szerint remény van rá, hogy belátható időn belül évente egymillió, szavatoltan eredeti Levi’s farmert készít a Május 1. Ruhagyár – kooperációban az amerikai céggel. Nálunk aztán vizsgálódhat majd az Ezredes. még a napidíját sem fogja megkeresni!
(Megjelent a Magyar Hírlap 1977. július 17-i számában.)