Bár volt szerencsém meglehetősen gyakran belenéznem az NDK- (keletnémet) tévébe, nem emlékszem, hogy valaha is olyan kellemes, sőt, jónak minősíthető tévéjáték-sorozatot láttam volna egykoron, mint németországi éveim után – itthon. A keletnémet televízió a DEFA filmstúdióval együtt ugyanis hatrészes sorozatot készített a 200-nál is több regényt írt Józef Ignacy Kraszewski, a lengyel irodalomtörténet legtermékenyebb személyisége történelmi regényei alapján. Kraszewski szabad elbeszélő stílusban írta le a szász történelem mintegy 100 évét, azt a korszakot, amit „szász barokknak” neveznek. A 18. századi Európa történelmi eseményeihez kötődő személyiségeket, jellemüket pazar módon mutatta be az író, és látványosan a tévésorozat. Ma is nagy nézőközönsége lenne, ha valamelyik tévécsatorna rászánná magát a százával sugárzott, legföljebb filléres értékű, ám mellékesen nagy reklámbevétellel járó amerikai sorozat helyett. – A „Szászok fénye, poroszok dicsősége” című tévéfilm epizódjainak befejeződése előtt jelent meg ez az írásom az akkor rangos napilapnak számított Magyar Hírlap 1987. november 21-i számának mellékletében. Íme:
«Természetesen van, felség – válaszolta évtizedeken át pillanatnyi töprengés, de inkább hatásszünet után az aggódó-pipázó III. Ágost szász választófejedelem kérdésére Heinrich von Brühl, ez a született intrikus, saját zsebére dolgozó, dörzsölt pénzügyi zsonglőr és léha karrierista.
Gondolkodóba esik a Drezdát ismerő: miért éppen Brühl grófról nevezték el „Európa balkonját”, az Elba-parti ősi város egykor palotákkal szegélyezett gyönyörű bástyasétányát?! Jó, jó, valóban ő volt a főminiszter Szászországban, amikor kiépítették és parkosították ezt a sáncot, méltó folytatásául szánván a drezdai kastélynak, a György-kapunak, a katedrálisnak, az óvárosi őrháznak, a Színház térnek, az operának, a Zwingernek…
Szászországot azonban nem Brühl és gyermekként befolyásolható ura, az 1696–1763 között élt III. Ágost (illetve 1733-tól II. Ágost Frigyes néven Lengyelország királya is), hanem az apa, „a szász Mátyás király”, I. (Erős) Ágost (1670–1733) választófejedelem tette naggyá, fényessé. Az a férfiú, aki II. Ágost lengyel királyként (1697–1733) egy időre menedéket adott a Habsburgok bosszúja elől hazáját elhagyni kényszerült, bujdosó nagyfejedelemnek, II Rákóczi Ferencnek. Az az Erős Ágost, aki (a későbbi brühli terasz kazamatáiban) Böttgert „aranycsinálásra” kényszerítette, és akinek aranynál majd’ értékesebb anyag, a meisseni porcelán „hullott az ölébe” a tehetségtelennek nem mondható alkimista kísérleteinek eredményeképpen 1709-ben.
III. Ágost, azaz Rolf Hoppe (emlékezzünk Szabó István Oscar-díjas filmjének, a Mefisztónak a generálisára, a Göringet megszemélyesítő nagyszerű NDK-művészre, Rolf Hoppéra) mesélte, hogy időnként a hideg veríték is kiverte, amikor a kincset érő porcelánokat meg kellett fognia a felvételek hitelessége kedvéért. Erős Ágost túlságosan is gyönge fia, akinek éppen Brühl hozza meg apja halálhírét 1733. február 22-én Varsóból és szólítja elsőként felségnek, hozzá nem értésével (amilyen rossz politikus és uralkodó, ugyanolyan csapnivaló katona is volt) majdnem teljesen kioltotta Szászország fényét.
Hoppe biztosan többet adott a Szászok fénye, poroszok dicsősége tévéfilmsorozatban, mint amennyit a szerepe, dr. Alfred Börner szöveg- és Hans-Joachim Kasprzik forgatókönyvíró-rendező elvárt tőle. Tökéletesen megjelenítette a flegmán pipázó, akarat nélküli, környezetének, leginkább Brühlnek kiszolgáltatott, hiszékeny, önmagát sajnáltató „apjaárnyékát”.
Ugyanakkor elhiteti a nézővel a történelmi tényt: III. Ágost nem csupán kedvelője, hanem értője is volt a művészeteknek, a festészetnek, a rézmetszésnek, az építészetnek, a zenének, ő volt az a fejedelem, aki a Sixtusi Madonna elhelyezésekor saját kezűleg tolta félre a trónszékét ezzel a felkiáltással: „Helyet a nagy Raffaelnek!” Abban a pillanatban teljesen az apja, aki képes volt eget-földet megmozgatni, csakhogy újabb műkincs birtokába juthasson, emelje az Elba menti Firenze, az Elbflorenz fényét. A drezdai Zwinger világhírű porcelángyűjteményében ott vannak azok a kínai kék vázák (Dragonervasen), amelyeket Erős Ágost 600 szász dragonyosért cserélt 1717-ben a porosz királlyal…
Józef Ignacy Kraszewski, az éppen 175 éve született és 100 esztendővel ezelőtt elhunyt (e cikk 1987-ben jelent meg! – a szerk. megj.) lengyel regényíró (költő, történész, irodalomkritikus, politikus, forradalmár, Spiró György ír róla Az X-ekben) drezdai száműzetésében írta 1874–76 között a filmsorozat alapjául szolgáló regénytrilógiáját: Cosel grófnő; Brühl gróf; A hétéves háborúból. Tökéletesen ismerhette tehát az eredeti helyszíneket (Zwinger, György-kapu, katedrális, Stallhof, Cosel-kastély, Stolpen, Königstein, Moritzburg Pillnitz, Groß-Sedlitz, Görlitz stb. – érdemes lenne nosztalgiatúrát szervezni ezekre a helyekre, utazási irodák!), saját nemzete történelmét, népe és a szászok mentalitását. (Kraszewski drezdai lakását a Nordstrasse 28. alatt irodalmi múzeummá alakították.) Az író minden bizonnyal feltenné a kérdést, ha élne – a választ a néző is hiába kereste a filmben – Honnan volt pénze III. Ágostnak? Mit sikkasztott el Joseph von Sulkowski végül győztes vetélytársa, Brühl gróf?
Nos, Szászország fényének anyagi fedezetét bányái, kohói, kétszáznál is több manufaktúrája, sok, kitűnően szervezett iparosműhelye és fejlett mezőgazdasága adta.
Hát Poroszország dicsőségét? A Hohenzollern-dinasztia hatalomvágya: Frigyes Vilmos és II. Frigyes ugyanis arra törekedett, hogy Poroszország vezető szerepre tegyen szert a kisebb-nagyobb német fejedelemségek között, és megerősödvén leszámolhasson legnagyobb vetélytársával, Ausztriával. Frigyes Vilmos még Erős Ágost életében elállt Szászország megtámadásától, miután a választófejedelem 1727-ben a zeithaini táborban bemutatta hadseregét és katonái tudását a nyakas porosz uralkodónak, ö maga jelentette ki: a szász katona egy jottányival sem rosszabb a porosznál…
A hétéves háborúban (17506–63, Poroszország és Anglia fogott össze Ausztria, Franciaország Oroszország és szövetségeseik: Szászország Svédország, Spanyolország stb. ellen, és amikor Hadik András megsarcolta Berlint huszárjai élén) nagyot fordult a szerencse kereke. A Brühl
„működése” közben nagyon leromlott szász sereg súlyos veszteségeket szenvedett. A háborút lezáró hubertusburgi béke után 550 ezer halottmaradt a csatamezőkön, sok millió tallér ára puskaport puffogtattak el a seregek és Szászországra súlyos megpróbáltatások nehezedtek. III. Ágost és főminisztere 1763 októberében meghalt; a fejedelem és utódai apjukhoz hasonlóan alkalmatlanok voltak az uralkodásra. Az 1768-ban trónra ültetett III. Frigyes Ágost még a saját árnyékától is rettegett.
Karácsonykor folytatódik a tévésorozat az NDK-ban. Erős Ágost és Cosel grófnő szerelme, továbbá a belőle származó bonyodalmak állnak az új sorozat középpontjában, persze a Kraszewski-regény alapján. A történelem egyik első emancipált asszonyát és korát kívánja bemutatni Kasprzik rendező. Marzena Trybala lengyel színésznő játssza a grófnőt. Megnézte-e vajon előtte a 20 évvel ezelőtt forgatott filmet Ágost barátnőjéről, ágyasáról? Nem – mondta –, mert még csak véletlenül sem akarom utánozni.»
Összeállítás a film forgatásáról.
Ezt is érdemes megnézni, filmrészletek és háttér.