Fordulat a magyar–ukrán viszonyban: hazánk önként felajánlott Ukrajna fejlődéséhez csaknem nyolcmillió eurót az Európa Tanácsnak. Ez az összeg az eddig összegyűjtött alap negyede, tehát számottevőnek mondható – tudjuk meg az Európa Tanács sajtóközleményéből. A működési alap azt a célt szolgálja, hogy Ukrajna mielőbb felzárkózhasson az uniós normákhoz, tekintve törvénykezését, intézményrendszerét, hogy megfeleljen a jogállami elvárásoknak, az emberi jogi és a demokratikus működési rendszer feltételeinek. Az önkéntes adományt az Európa Tanács állandó magyarországi képviselője ajánlotta fel.
A London School of Economics blogrovatában a népszuverenitás lassú magyarországi haláláról írt elemezést az Exeter Egyetem előadója, Lise Eshter Herman. Abból indulva ki, miért nem tud mit kezdeni az Európai Unió a magyarországi helyzettel, miért nem hatásosak az eddigi intézkedések. Hiszen ha egy törvény nem felelt meg az uniós normáknak, illetve ha az Európai Bíróság, vagy éppen a Velencei Bizottság górcső alá vett egy-egy jogszabályt, és annak módosítását megkövetelte, akkor a kormány többé-kevésbé igyekezett eleget tenni a kifogásoknak úgy, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. Idézhetjük a bírák nyugdíjazására hozott törvényt, amit részben megváltoztatott ugyan a Fidesz, de addigra már 200 új bírót is sikerült székbe ültetnie. A Fidesz-kormányzás rendszerét egészében kellene szemlélni, azt, ahogy a kisebbségekből még inkább zsugorodó kisebbséget teremt, hogy közben még nagyobb többséget állítson a maga oldalára. Márpedig a kisebbségek elnyomásával – legyen az politikai párt, értelmiségi vagy a médiavilág – szép lassan a népszuverenitás elvét számolja fel. A folyamat lassú és megállíthatatlan a szerző szerint. Pontosabban: békés úton visszafordíthatatlannak látszik.
Ennél optimistább cikket írt az 1865-ben alapított, nagy tekintélyű amerikai The Nation folyóiratba Rosa Schwarzburg. Azt látja, hiába próbálta a kormány elhallgattatni a vele szemben kritikus fiatalokat – a többi között a CEU elüldözésével –, pont az ellenkezőjét érte el, szolidaritásukat erősítve inkább összefogásra sarkallja őket. A szerző maga is a Szabad Egyetem mozgalom tagja, a CEU tanítványa, részt vesz a tüntetéseken, és mint írja, december közepére mozgalmuk tagsága elérte a 10 ezret. Nem adják fel küzdelmüket a despota-populista Orbán Viktor ellen. A Budapesten töltött egy év alatt arra kellett rájönnie a szerzőnek, hogy nemcsak a CEU sorsát pecsételte meg a despota rendszer. Hasonló sorsot szántak az Akadémiának, a Corvinus Egyetemnek, a tankönyvpiacnak, a kritikus médiának. Schwarzburg úgy érzi, 1956 öröksége ébredt fel a fiatalokban, a mozgalmuk erősödik, már 15 ezren vannak. Mert megtanulták, hogyan kell tervezni, szervezni és kivitelezni egy-egy tüntetést. Egyre többen kapaszkodnak össze szolidaritást vállalva egymásért. A munka törvénykönyve ügyében épp úgy, mint a közigazgatási bíróságok miatt. A szakszervezetek hozzák a tapasztalatukat és jó szervezőkészségüket, az egyetemisták pedig heves fellángolásukat és tenni akarásukat. Készülnek a holnaputáni, január 19-i tüntetésre. Ám még ennél is fontosabb az, hogy országszerte ma már más a diskurzus egy kávézóban, kocsmában vagy otthon is. A CEU koporsójával indult ez a mozgalom, de ma már nincs gyászhangulat. Mert felcsillant a fény.
Az osztrák Volksblatt menekültügyi értékelést ad annak kapcsán, hogyan lezárult Ausztria soros uniós elnökségének fél éve. Az Európai Tanács összegzésén alapuló elemzés megállapítja, hogy a múlt három évben – miután Ausztria lezárta a nyugati balkáni menekültútvonalat – elharapózott a törvénytelenségek kultúrája. Utalva itt arra, hogy azokat is büntetik manapság, akik menekülteknek segítenek, vagy egyszerűen csak életet mentenek. Holott ők Európa egykori méltóságát, ami még maradt belőle, igyekeznek megőrizni. Ők azok, akik tartják magukat a Genfi Menekültügyi Egyezményhez, ami mindenkire nézve kötelező kellene, hogy legyen. Az OPU cseh segélyező szervezet vezetője a saját országán kívül Magyarországot és Szlovákiát hozza fel példaként arra, miként büntetetik az emberiességet ezek az államok. És ráadásul tehetik ezt következmények nélkül. A januártól szeptemberig tartó időszakban Magyarországon 4000-en akartak áthaladni, 2700-at közülük más határra irányítottak és végül 560 menekült kérelmével foglalkoztak. Eközben Svájcban 16 ezer, Ausztriában 13 ezer menekült keresett menedéket. Nagy számok, ám az esztendővel azelőttiekhez képest mérséklődtek.