Történelmi akció-drámát, sőt, thrillert láthatnak mától azok a nézők, akik a Kurszk című belga–luxemburgi/francia filmre váltanak jegyet. Csak erős idegzetűeknek ajánlható az orosz atommeghajtású tengeralattjáró tragikus története. Az éppen 25 évvel ezelőtt vízre bocsátott, hivatalos és teljes nevén: K–141 Kurszk 949A Antyej típusú robotrepülőgép-hordozó atom-tengeralattjáró gyakorlat alkalmával süllyedt el 2000. augusztus 12-én a Barents-tengeren.
Az Északi-tengeri flotta elpusztíthatatlannak tartott tengeralattjárója vesztét az okozta, hogy egy gyakorlótorpedó berobbant, majd nem sokkal később egy újabb robbanás pecsételte meg a tengeralattjáró és a 118 fős legénység sorsát. A hajó lesüllyedt a tengerfenékre. A katasztrófát huszonhárom tengerész élte túl egy elzárt rekeszben, a tat közelében. Az oxigénjük percről percre fogyott. Még órákig küzdöttek az életükért. Ezt a szálat ragadta meg a dán rendező, Thomas Vinterberg.
A túlélők parancsnokának, Dmitrij Kolesznyikov másodkapitánynak az utolsó feljegyzése:
„Sötét van itt az íráshoz, de megpróbálom vakon. Úgy tűnik, nincs esélyünk, talán 10-20%. Reméljük, legalább ezt elolvassa valaki. Itt a lista a más rekeszekből idegyűlt legénységről, akik most itt vannak a kilencesben, és megpróbálnak kijutni. Üdvözlet mindenkinek, nem kell kétségbeesni. Kolesznyikov.”
A hadgyakorlatot felügyelő vezetés csak 11 órával később kezdte keresni a Kurszkot.
„A Kurszk tragédiájáról csupán felszínes információkkal rendelkeztem. A hírekből táplálkozó benyomásaim közül az érintett meg a legmélyebben, és maradt meg bennem a legtovább, ahogyan a világ segítséget ajánlott a mentéshez – beszélt motivációjáról a rendező. – Ám az orosz hadvezetés nem fogadta el a segítséget. De nem ezen múlott a 23-ak túlélése.”
Gyűlt a szén-dioxid, fogyott az oxigén és a remény. A lelket egy tapasztalt tengerész, Mihail Kalekov (azaz a valósgban: Kolesznyikov) tartotta a társakban, 6 órán keresztül. „Felvállalta az apa, a spirituális vezető szerepét csapatában, hiszen régóta szolgált az orosz hadseregben” – mondta el a karakterről a Kalekovot megformáló színész, Mattias Schoenaerts.
A két évvel későbbi hivatalos vizsgálatból kiderült, hogy valójában semmi esélyük nem volt: az orosz hadvezetés csak tizenegy órával később jutott el odáig, hogy riadót fújjon, és keresni kezdje a Kurszkot. Addigra már mindenki halott volt.
A tengeralattjáró tragédiájáról és ennek a 23 embernek az elkeseredett küzdelméről a dán Thomas Vinterberg, A Vadászat, A kommuna és a Születésnap című filmek rendezője készített filmet. A forgatókönyv Robert Moore 2002-ben megjelent „A Time to Die: The Untold Story of the Kursk Tragedy” című könyvén alapul, a főbb szerepekben pedig olyan nevek láthatók, mint Colin Firth, Léa Seydoux, Michael Nyqvist és Matthias Schoenaerts.
A tragédia okaira nem derült fény, és senkit nem vontak felelősségre a történtek miatt.
A megrázó filmet a Big Bang Media forgalmazza.
A Wikipedia az orosz kormányzat viselkedéséről:
Ahogy azt a The Guardian egyik szakértője megjegyezte: „Vlagyimir Putyin számára a Kurszk-válság nem pusztán emberi tragédia volt, hanem személyes PR-katasztrófa. Huszonnégy órával a tengeralattjáró eltűnése után, miközben az orosz haditengerészeti vezérkar a 118 tengerész szerény esélyét latolgatta, Putyint feltűrt ingujjal láthattuk, amint fekete-tengeri nyaralójában kerti hússütést rendez.”
Az első nyilatkozat, amit az Orosz Haditengerészet a sajtónak küldött, úgy fogalmaz, hogy a tengeralattjárón „kisebb műszaki nehézségek” merültek fel. A kormány jelentéktelennek tüntette fel kezdetben az incidenst, utóbbi nyilatkozatok szerint viszont a rossz időjárás tette lehetetlenné a fedélzeten tartózkodók kimentését.
Augusztus 18-án Nagyezsda Tilik, a Kurszkon szolgáló Szergej Tilik hadnagy édesanyja egy sajtótájékoztatón élő egyenes adásban heves szavakkal minősítette a hivatalos szervek eljárását a hajó katasztrófája ügyében. Miután az elhallgattatására tett kísérletek kudarcot vallottak, egy ápolónő nyugtatóinjekciót adott be az asszonynak, majd öntudatlan állapotban eltávolították a teremből. Ez a nemzetközi sajtó által is rögzített esemény olaj volt a tűzre, súlyos kritikák érték a kormány katasztrófa-kezelési intézkedéseit és kommunikációs stratégiáját is.