Beke Mihály András, erdélyi származású volt magyar diplomata, aki Beregszászon és Csíkszeredában is szolgált, látványos gesztussal búcsúzott a kormánypárttól: a Magyar Hang kamerája előtt tépte szét Fidesz-tagkönyvét. Most a Szabad Európa magyar online lapjának beszélt döntése okairól, a Fidesz támogatáspolitikájának rejtett oldalairól és a nemzetpolitika jelenlegi irányáról. Az interjút az alábbiakban foglaltuk össze:

A kiábrándulás útja: a tihanyi beszéd volt a fordulópont

Beke 2008-ban csatlakozott a Fideszhez, akkor még „lelkesedésből és idealizmusból”. Újságíróként, majd diplomataként sokáig csendben tűrte a párt politikai irányváltásait, de a médiatörvény után már „kritikus óvatossággal” figyelte a fejleményeket. A Covid-időszakban szerzett meggyőződése szerint Magyarország a „spindiktatúra” felé tart – vagy már ott is van.

A döntő törést Orbán Viktor 2024-es tihanyi beszéde hozta: „Gyűlt bennem a feszültség, de a hallgatás is hazugság” – fogalmazott.

„Fidesz-árva” – politikai otthon nélkül

Beke hangsúlyozta: nem sértettség, hanem erkölcsi kötelesség vezette megszólalásra. Sokan gratuláltak neki, de többen azt is elmondták, hogy félelemből hallgatnak. „Nyugdíjasként már nincs egzisztenciális kényszerhelyzetem, megtehetem, hogy kimondjam, amit gondolok” – tette hozzá.

A támogatáspolitika átalakulása: nemes céloktól az oligarchákig

A volt diplomata felidézte, hogy a rendszerváltás utáni kormányok – politikai színtől függetlenül – tiszteletben tartották a határon túli magyar közösségek döntési autonómiáját. A 2010 utáni időszakban azonban szerinte a támogatások egy része „gellert kapott”, és „átláthatatlan, ellenőrizhetetlen módon” a határon túli magyar oligarcha-hálózatokhoz került.

Luxusszálloda-beruházások maradtak befejezetlenek, egyes projektek költségei messze meghaladták a tényleges értéket. Beke szerint a támogatási rendszerben sokszor budapesti politikai patrónusok döntik el, ki jut pénzhez – ez erőviszonyokat is tükröz.

Regisztrációs kampány: első számú prioritás

A kettős állampolgárok választási regisztrációja ma a külhoni magyar politika központi célja – állítja Beke. „Nagy kulturális rendezvények, koncertek, színházi előadások is a regisztráció ösztönzését szolgálják” – mondta, hozzátéve, hogy a fiatalok körében ez kockázatos, mert sokan RMDSZ-kritikusak és nem feltétlenül Fidesz-szimpatizánsok.

Erdély: óvatos RMDSZ, erős budapesti befolyás

Beke szerint az RMDSZ vezetői érzékelik a kormányzati kapcsolataik korlátait, és bizonyos ügyekben távolságot tartanak. Kelemen Hunort „okos politikusnak” tartja, de szerinte a választói bázis 90%-os Orbán-párti aránya komoly kötöttséget jelent.

Aggódik, hogy egy esetleges Orbán utáni korszakban a magyarországi és erdélyi közösségek között mély szakadék alakulhat ki.

Kárpátalja: háború sújtotta közösség

A háború Beke szerint gyakorlatilag felszámolta a kárpátaljai magyar közösséget. A háború előtt nem volt komoly magyar–ukrán konfliktus helyi szinten, de a kijevi kisebbségi törvények, a KMKSZ elleni akciók és a háború elvándorlási hulláma megroppantotta a közösséget.

Beke attól tart, ha béke lesz is, sokan nem térnek vissza.

„Nincs hosszú távú nemzetpolitikai vízió”

A volt diplomata szerint a kormány nem rendelkezik valódi, hosszú távú stratégiával. „A nemzetpolitika nem az, hogy osztogatom a pénzt” – mondta. Úgy látja, a jelenlegi irány inkább politikai lojalitást vásárol, semmint a közösségek önálló megerősödését segíti.

Összegzés:
Beke Mihály András interjúja egyszerre személyes vallomás és súlyos vádirat a Fidesz külhoni politikájáról. A széttépett párttagkönyv gesztusa nem csupán politikai szakítást jelképez, hanem egy diplomata kiábrándulását abból a rendszerből, amelyhez egykor nagy reményekkel csatlakozott.