Most, hogy a közös ellenfél, Nagy Imre szobra eltűnt a helyéről, elmondhatom, már jártam foltos gatyában, tudom, hogy a színes szennyes nem mosható össze a fehérrel. Nem mondanék ilyesmit, de amikor a közbeszédben Rákosi Mátyás neve keveredik Orbán Viktoréval, akkor ez jut eszembe. (A nyitó képen: az országházhoz közeli Nagy Imre-szobor, amikor még állt; foto: FüHü.)
Egyszer diktátorok, aztán tekintélyelvű vezetők, látszólag olyanok, mint az értelmező szótárban a kukorica és a tengeri, holott más a fizimiskájuk, a vallásuk, a világnézetük. Ami ott a proletárdiktatúra, az itt, fékezett habzással, a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Rákosi a gazdagságot tagadja, Orbán a szegénységet. Szeretik a kisvasutat, előbb az úttőrök kapnak egyet, aztán a Vál-völgyiek.
A dicső múlt Rákosinak a Tanácsköztársaság, Orbánnak a két háborút átívelő Magyarország. Mindketten Londonban tanulnak, Rákosi főiskolai gyakornok, Orbán Soros-ösztöndíjas, de miniszterelnökként már szitokszóként emlegetik egykori jótevőiket. Rákosi, nem szereti szülőhelyét, Ada vajdasági település, a láncos kutya, Tito Jugoszláviájában. Orbán Felcsútja Magyarország pénzmágnese, vonzza a beruházókat, de hiába a stadion, a kisvasút, nincs néző, nincs utas. Rákosi a békekölcsönnel tömködi a költségvetés lyukait, Orbán barátai a letelepedési kötvényen nyerészkednek.
Rákosi idejében a fociválogatott egyetlen méltó ellenfele, a magyar B-csapat, Orbán kedvenceit Andorra meg Luxemburg is veri. Rákosi Népstadiont épít, Orbán arénákat. Rákosinál munkásgyűléseken, Orbánnál békemenetben éltetik a szeretett vezért. Rákosinál az emberek hetente 6 napot dolgoznak, és a szocialista műszakban dicséretért, önként túlóráznak. Orbánnál is mindenki önként dönthet, a munkaadók is: most fizetnek vagy három év múlva? Mindkettőjük rádiója csak jó híreket közöl, Rákosi rendjére az ÁVH vigyáz, Orbánt a kétharmad, és terrorelhárítás védi. Amikor Moszkvában osztják az észt, mindketten sorba állnak, és amikor hibáznak, nem veszik észre.
A hatalom megszállottjai: Rákosi száműzetésében, Orbán ellenzékiként is országos elsőnek hiszi magát. Orbán a vidéki létből fakadó kisebbségi szorongással, Rákosi megtorlóként érkezik a közéletbe. Orbán bizonyít, megtanulja a protokollt, a pávatáncot, már a nyakkendőjét is egyedül köti meg, tőle félni kell, nem lenézni. Rákosi apja és két testvére Auschwitzban, a gázkamrákban végzi, a túlélő gyermek, testvér mindenkiben a hóhért látja. Orbán és Rákosi tudják, hatalmuk megtartásához ellenség kell, hogy védelmezők lehessenek.
Rákosi egykori elvtársait, Orbán a múltját árulja el: Soros György után 1956 miniszterelnökét. Már nem az újra temetésen mondott beszédre, egy ifjú forradalmár feltűnésére emlékezünk, hanem a Nagy Imre-szobor eltüntetésére. Rákosi tévedhetetlenként hal meg, Orbán így él.
A mosógép pedig nem reklamál, nem osztályoz: színes, fehér, foltos gatya.