Ezt látni kell! Jelen sorok írója megkockáztatja, hogy ennél időszerűbb és fontosabb előadást nem látott mostanában magyarországi színpadon. Alföldi Róbert Howard Beale-t, az egyik vezető amerikai tévécsatorna hírolvasóját alakítja, rettentő – nem színpadi – dühvel és beleéléssel. A sztori lényege, hogy élő adásban Beale bejelenti – mivel elkezdték piszkálni az alacsony nézettség miatt – élő adásban lesz öngyilkos, mire megnő a nézettség és mindenki boldog…
Igen, ez is a 20. század abszurditása. A színdarab alapjául szolgáló filmet több mint 40 éve forgatták, jócskán megelőzte korát…
Itt – tehát a pesti Centrál Színházban – valójában nem szerepjátszásról, és még csak nem is Amerikáról van szó. Pillanatnyi kétségünk se legyen afelől, hogy ez a darab a mai Magyarországnak és Magyarországról szól, a jelenlegi médiahelyzet közepette, amikor csak a nézettség – és persze a hirdetési bevétel – számít, akármi történjék is a stúdióban, meg persze a nagypolitika színpadán.
A Network című amerikai filmet 1977-ben 10 kategóriában jelölték Oscar-díjra, és ebből 4-et meg is kapott. Akik akkor már éltek olvasóink közül, vagy nem láthatták a filmet, de ha látták is, nem érthették: az USA-ban tévécsatornák tucatjainak harcáról volt szó – legalábbis a felszínen – nálunk meg összesen két csatorna létezett, azok is csupán tematikában tértek el kicsit egymástól.
A legendás filmből – amit Paddy Chayefsky írt – Lee Hall angol drámaíró, televíziós író, forgatókönyvíró és szövegíró készített színpadi adaptációt, a premierje 2017-ben volt Londonban, a következő évben pedig már a Broadway-n mutatták be a darabot, mindkét világvárosban hatalmas sikerrel.
A január 15-i hazai ősbemutató – Puskás Tamás rendezésében – a Centrál Színház történetének legrangosabb erőket felvonultató előadásának ígérkezik. A látványos videótechnikával operáló, a média mákonyos hatalmáról szóló előadásban többi között Alföldi Róbertet, Martinovics Dorinát, László Zsoltot, Fehér Tibort, Schell Juditot és Bodrogi Gyulát láthatják majd a nézők. A darabot Baráthy György fordította.
Aki ezt a darabot írta, az a jövőt kísértetiesen előre vetítő jós volt. A tévéstúdiók mai világa még a színpadon látottnál is kegyetlenebb a valóságban. Ami akkor szatíra volt, az ma a realitás. Kegyetlenkedés, öldöklés, bugyuta amerikai szitkomok (helyzetkomédia), idétlen valóságshow-k, szörnyű bűntények követik egymást. Előtte, jótékonyan mosolyogva, kissé álszentül figyelmeztet a bemondó, hogy most érzékeny téma következik, erre minden épkézláb ember visszaül a képernyő elé, és hagyja magát tovább butítani. Csoda, hogy a műveltebb fiatalok jórésze már itthon sem néz tévét?
Aligha van tehát időszerűbb, provokatívabb és elképesztőbb történet a Network-nél, ami évtizedekkel megelőzte a korát. Miután Howard Beale-t, az esti híradó bemondóját, huszonöt évnyi munka után – alacsony nézettség miatt – a csatorna kirúgja, végső kétségbeesésében közli, hogy élő adásban lesz öngyilkos. A morbid bejelentés váratlan reakciókat szül – hirtelen megnő a nézettségi arány, és a menedzsment meg a részvényesek elégedettek lesznek.
A film rémisztően pontos volt jóslataiban. Ráadásul valós történet is kíséri: 1974-ben, a televízió történetében először élő adásban öngyilkos lett Christine Chubbuck televíziós riporter a floridai Sarasotában. A műsorvezetőnő depressziótól és magánytól szenvedett, érzelmileg távol állt munkatársaitól, és 1974. július 15-én belenézett a kamerába, majd főbe lőtte magát. A nézők milliói követelték állítólag az ismétléseket…
Jóllehet, Sidney Lumet kategorikusan kijelentette, hogy mindez csupán véletlen egybeesés, Howard Beale karaktere nem valós személyen alapult.
A Centrál Színház előadásának erőssége elsősorban a különleges színpadkép, a nagyszerű rendezés és Alföldi alakítása.