Tavaly több mint kétszázezren kerestek új, állandó lakóhelyet egy másik hazai településen. A belföldi vándorlás középpontjában továbbra is a főváros és környéke állt, ám a legtöbben legfeljebb csak a szomszéd megyébe költöztek.

A KSH friss összegzése szerint a tavalyi belföldi vándorláskor egy-egy megye lakosságának átlagosan 3-4 százalékát mozgatták meg a ki- és beköltözések, a legnagyobb aktivitást Pest (4,3%), a legcsekélyebbet Csongrád-Csanád megyében (2,7%) regisztrálták. Ennél jóval nagyobb különbségeket mutat, ha azt nézzük, hogy a lakhelyváltók mekkora arányban találhatták meg a számításukat a saját vármegyéjükben.

Győr-Moson-Sopron bizonyult a legkomfortosabbnak, ott a költözők 70 százaléka helyben talált magának megoldást. Azt követte holtversenyben Vas és Baranya (67%), s alig maradt el mögöttük Borsod (65%), Szabolcs (64%) és Zala (63%). Ezzel szemben Pest megye az új lakhatást keresőinek csak 41 százalékát tudta otthon tartani, s Jász-Nagykun-Szolnok is csak kevéssel volt ennél sikeresebb (49%).

Pest megyéből nemcsak sokan költöztek ki, hanem a vonzereje sem hagyható figyelmen kívül. Összességében 5397-tel nőtt a lélekszáma. Pestből az elvándorlás fő útja tavaly is Budapestre vitt, majdnem kereken 10 ezren költöztek a közvetlen szomszédból a fővárosba. Ám Budapest vándorlási mérlege még ezzel együtt is szolid veszteséget (-596 fő) mutatott. Ezret meghaladó nyereséget Pest vármegyén kívül csak Győr-Moson-Sopron tudott elérni (1388 fő) nyugaton. Hasonló nagyságrendű veszteséget három terület is elszenvedett keleten: Szabolcs-Szatmár-Bereg (-2275 fő), Borsod-Abaúj-Zemplén (-2131 fő) és Hajdú-Bihar (-1176 fő).

A jócskán eltérő lélekszámú vármegyék abszolút számainál többet jelez néhány relatív mutató a meghatározó mozgásirányokról, s az egyes vármegyék közötti sajátos kapcsolatokról. Így például különösen szembetűnő a Budapest és az azt körülölelő Pest megye közötti páratlanul szoros kapcsolat. A Pest megyéből elköltözők abszolút többsége (52%) a fővárosba tart, a Budapestről elköltözők 56 százaléka sem megy messzebb Pest megyénél. Az országos vándorlás szempontjából e két terület szinte egy egységnek tekinthető.

Az útra kelők irányválasztását országszerte a főváros dominálja, hiszen bármely megyéből indultak is útra, átlagosan az otthonkeresők mintegy negyede Budapestet célozta meg tavaly, amikor új otthont keresett. Arányuk a Tolnából indulók között a legalacsonyabb (20%) és – Pest után – a nógrádiak között a legmagasabb (33%).

Ugyancsak kiemelkedő célpont Pest megye, amit minden más megyéből további 9-25% választott. A legkisebb arányban Vasból, Zalából és Tolnából, a legnagyobban ugyancsak Nógrádból. E fő áramlási irányon túl a hozzájuk legközelebbi megyék a költözők fő célpontjai: jellemzően 10-15 százalékuk tart valamelyik közvetlen szomszédba. Ezeken belül is vannak kifejezetten erős kapcsolatok, például Békés és Csongrád között, az előbbiből a költözők ötöde választotta új otthonának az utóbbit, fordítva hatoda volt ez az arány. Hasonló a kapcsolat Szabolcs és Hajdú (20% / 18%) vagy például Tolna és Baranya (20% / 14%) között.

Ám a közvetlen közelség vonzerőnek még kevés, erre példa Komárom-Esztergom és Veszprém (4%  3%), Hajdú és Békés (6%  6%) vagy Tolna és Somogy (9%  7%) igen laza viszonya. A költözőknek általában 1-3 százaléka választ új lakóhelyéül egy-egy távolabbi megyét, ám az adatokból kitűnik, hogy vannak országrészek, amelyek szinte láthatatlanok egymás lakói számára, legalább is a közöttük költözők aránya még a 0,5 százalékot sem éri el. Ilyen például Tolna megye Hevesből, Nógrádból vagy Hajdúból nézve, ahogyan Nógrád is a békésiek, baranyaiak és a vasiak számára.

Szinte minden megyében a fővárost elhagyók adják az új lakók legnagyobb részét, jellemzően 14-25 százalékát. Ennél is meghatározóbb a budapestiek részesedése Pest (62%), Nógrád (30%) és Fejér (29%) megye népességének gyarapodásában. Ha ehhez a Pest megyéből elköltözőket is hozzávesszük, azt látjuk, hogy a nógrádi bevándorlás közel kétharmadát (63%), a Fejér megyeinek pedig felét (49%) a Közép-Magyarország régiót elhagyók adják.

Már évekkel ezelőtt is megfigyelhető volt a fővárosi és környéki nyugdíjasok kiköltözése Nógrádba, mert az „bővelkedik természeti szépségekben, olcsó és mégis közel van a centrumhoz”. A Velencei-tó pedig ma már funkcionálisan Budapest agglomerációjának tekinthető, ami Fejér megyében is számottevő keresletgerjesztő tényező.

A központtól eltávolodva még egy kiemelkedően szoros, különösen intenzív lakosságcserével jellemezhető megye-szomszédságot jeleznek a vándorlási adatok. Ennek szereplői Szabolcs-Szatmár-Bereg és a gyors ütemben multifunkcionális centrummá váló Hajdú-Bihar. Az utóbbi beköltözőinek ugyanis harmadát (32%) az észak-keleti szomszédja adta, az új otthonukat Szabolcsban meglelők negyede (25%) Hajdú-Biharból érkezett. (A kép forrása: https://www.renoveros.ch)