Nem kerek ugyan, ám lékezetes az évforduló: a 35 esztendővel ezelőtt történtek nemzetközi politikai és mindenekelőtt emberiességi fontosságuk okán megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Az akkoriban a magyar kormány napilapjaként ismert és különös tekintélyre szert tett Magyar Hírlap újságírójaként mindenenekelőtt a már hetek óta a hazánkban „állomásozó” NDK-állampolgárok ügyeivel foglalkoztam.
Már akkor megállapíthattam – és most, három és fél évtizeddel a történtek után is bátran leírhatom: hazánk és a magyar diplomácia az egész világon (az NDK vezetőit kivéve!) hatalmas tekintélyt, elismerést szerzett azzal, ahogy a keletnémet menekültek ügyét kezelte. Ellenállt a berlini (keletnémet) párt- és állami vezetők nem egyszer szikrázó haragjának (megkockáztatom: gyűlöletének) azzal, hogy a mindenekelőtt politikai azonosságokon nyugvó mindennemű megállapodást felülírt a humánum. A nagy világtörténelmi változásokban külön és vezető fejezetet kapott ugyanis akkoriban, hogy a Német Demokratikus Köztársaság sok ezer állampolgára a Magyar Népköztársaságba menekült az otthoni „szocialista diktatúra” elől, abban a reményben, hogy mielőbb innen, tőlünk távozhatnak Nyugatra, miután 1989. június 27-én hivatalosan is megszűnt magyar–osztrák határzár.
A magyar sajtó 1989. szeptember 1-jén számolt be Horn Gyula külügyminiszter berlini tárgyalásairól. Az NDK legfelső vezetése kezdeményezte a megbeszéléseket, amelyek szervesen illeszkedtek a magyar diplomácia folyamatos erőfeszítéseibe, és melyek azt célozták, hogy kielégítő módon megoldódjék a hazánkban tartózkodó és az NSZK-ba áttelepülni szándékozó NDK-állampolgárok ügye. Horn Gyula külügyminiszter Berlinben leszögezte: a magyar kormány változatlanul a két német állam megállapodásától várja az ügy rendezését, de: Budapest csak olyan megoldási módozatokban hajlandó részt venni, amelyek összhangban állnak a Magyar Népköztársaság emberi jogi nemzetközi kötelezettségeivel és humanitárius politikai gyakorlatával. Horn Gyula (bár akkori hírügynökségi jelentések nem ismertették) minden bizonnyal már akkor közölte az NDK-féllel: nem tesz eleget Berlin zsarolási kísérleteinek, és a magyar kormány az arra alkalmas időpontban kiengedi a keletnémet menekülteket, akik kivétel nélkül Ausztrián át szeretnének Nyugat-Németországba távozni.
Miközben Horn Berlinben tárgyalt, aközben a Bundesluftwaffe különgépén Budapestre érkezett bonni külügyi megbízott a menekültkérdés részleteiről cserélt véleményt magyar partnereivel.
Szerénységem aznapi tudósítása ekként kezdődött:
Ötezer személyes tábort építenek a bajor határon – A cáfolatok ellenére várják az NDK-menekülteket
Annak ellenére, hogy az osztrák és nyugatnémet rádióállomások, lapok csütörtökön többször is idézték Kovács László külügyminisztériumi államtitkárral készített interjúmat az NDK-beli menekültjelöltek körülményeiről, még mindig tartja magát a híresztelés: nagyobb számú keletnémet utazik ki a hét végén Magyarországról. (A külügyi államtitkár akkor – minden bizonnyal diplomáciai megfontolásból – úgy tett, mintha a kiutazás még nem lenne időszerű téma – a szerző.) A magyar külügyminiszter berlini villámlátogatásával egyidejűleg a nyugat-berlini rádióadók minden híradásukban elmondták: a nyugatnémet hatóságok szeptember 6-ára ötven vasúti személyszállító vagont rendeltek az osztrák vasúttól…
A Stuttgarter Nachrichten című lap jelentése szerint az Osztrák és a Nyugatnémet Szövetségi Vasutak teljes készültségben várják a különvonatokat.
A Bajor Vöröskereszt becslése szerint hétfőn estig mintegy négy-ötezer keletnémet érkezik Passauba, Freilassingba és Bad Reichenhallba. A passaui tartományi közigazgatás illetékesétől nyert
értesülés szerint a menekültek csak két-három napig maradnak a Vöröskereszt által fölállított átutazótáborban. Onnan útjuk vagy Giessenbe, a külföldről érkező németek nagy fogadótáborába, vagy a nyugat-németországi rokonokhoz, ismerősökhöz vezet.
A Deutschlandfunk (Magyarországon is fogható hosszúhullámú adóállomás) telefoninterjút készített Botho von Seyn-Wittgenstein herceggel, az NSZK Vöröskereszt elnökével, megerősítendő: valóban épül a mintegy ötezer személyes menekültfogadó sátortábor az osztrák–nyugatnémet határ közelében. Az NSZK minden tartományából érkeznek a szállítmányok, egészségügyi-higiéniai fölszerelések stb. A nagyszabású Vöröskereszt-akciót a szövetségi kormányzat tetemes anyagi támogatásával hajtják végre – mondta Sayn-Wittgenstein elnök. A tábort nyolc részlegre osztották, ekként minden tartomány vöröskeresztesei önállóan dolgozhatnak. Ugyancsak a Deutschlandfunk jelentette: naponta 200-nál is több keletnémet érkezik Magyarországról Ausztrián át Bajorországba, ahol augusztusban már 5274 menekültet fogadtak. Heinrich Unger, az Osztrák Vöröskereszt burgenlandi tartományi vezetője szerint a magyar határon át naponta érkező, mintegy 300 NDK-beli menekült ellátása nem okoz gondot a helyieknek; sok polgári önkéntes és az egyházi szeretetszolgálat is segíti a munkájukat. Akkor viszont, ha néhány óra alatt több ezer ember tódulna át a határon, már megoldhatatlan feladat elé állítaná őket.
A bonni Bundestag szociáldemokrata parlamenti frakcióvezető-helyettese „új szociális robbanóanyag” keletkezésére figyelmeztette a szövetségi kabinetet. A Westdeutsche Allgemeine Zeitung számára írt cikkében olvasható: ha a kormány nem intézkedik sürgősen nagyszabású lakásépítési program megkezdéséről, könnyen előfordulhat, hogy a keleti honfitársak, a menekültek és az áttelepülők elveszítik a nyugatnémet lakosság rokonszenvét.
Leél László pécsi lelkésszel, az evangélikus egyház Ökumenikus Tanácsának főtitkárával telefoninterjút készített a Deutschlandfunk. A magyar egyházi személyiség elmondta: továbbra is százak jelentkeznek a Vöröskereszt és a Máltai Szeretetszolgálat által a keletnémetek számára fölállított budapesti és leányfalui menekülttáborokba. A legújabb hír: a Balaton-parti Zánkán kívánják berendezni a negyedik tábort. A gyámolítottak – hála a körültekintő gondoskodásnak –, semmiben sem szenvednek hiányt, rendszeresen érkeznek a segélyszállítmányok az ellátásukra. Legutóbb éppen Stuttgartból jött egy nagyobb küldemény.
A bécsi rádió jelentése szerint az osztrák belügyminisztérium átmenetileg föloldotta a vízumkényszer alól azokat az NDK-állampolgárokat, akik útlevél híján, személyi igazolvánnyal és magyarországi tartózkodásra jogosító „betétlappal” érkeznek Ausztriába, hogy onnan tovább utazzanak az NSZK-ba. Az Osztrák Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság megállapodása értelmében a nyugatnémet útlevelet fölmutatók eddig is vízum nélkül tartózkodhattak Ausztriában.
A harmincöt esztendővel ezelőtti menekültügy kiemelkedően fontos részlete jelent meg a Magyar Hírlap 1989. szeptember 2-i, szombati számában ezzel a címmel:
Az NSZK-ba távozhatnak Magyarországról a hazatérni nem kívánó keletnémetek – Három ország együttműködése a Vöröskereszt segítségével
„Magyarországon egyértelműen közölték velem: egyetlen itt-tartózkodó NDK-polgárnak sem kell akarata ellenére elhagynia az országot. Azoknak az NDK-polgároknak pedig, akik Magyarországról az NSZK-ba kívánnak távozni, rövid időn belül lehetőségük nyílik majd erre, egy egyszeri, humanitárius jellegű akció keretében” – nyilatkozta tegnap, Budapestről való hazautazása előtt Karsten Voigt, a Német Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának elnökhelyettese.
Folytatódnak az elhelyezéssel kapcsolatos munkálatok a Magyarországról a Német Szövetségi Köztársaságba kiutazni szándékozó keletnémetek ezrei számára: már majdnem készen áll a bajorországi sátorváros. Észak-Rajna–Vesztfáliában további hatezer kitelepülő NDK-s számára rendeztek be szállást. A nyugatnémet tartomány szociálisügyi minisztere, Heinemann fölvetette, hogy a katasztrófák esetére létesített föld alatti kórházak mintegy 30 ezer ágyát és egyéb fölszerelését is bocsássák a Magyarországról Ausztrián át a szövetségi köztársaságba igyekvő keletnémetek rendelkezésére. Az Osztrák Vöröskereszt hivatalosan is készségét nyilvánította: megszervezi az NDK-menekültek kiszállítását Magyarországról Ausztriába. Az Osztrák Államvasutak vezérigazgatója, dr. Heinrich Übleis így nyilatkozott: „Értesítést kaptunk arról, hogy szeptember 6-tól mintegy 15 ezer NDK-polgár utazik ki Magyarországról. Ausztriában ezt a hírt mindeddig nem sikerült megerősíttetnünk. Minden eshetőségre készen állunk: kijelöltük azokat a pályaudvarokat, ahonnan különvonatokat indíthatunk a Német Szövetségi Köztársaság irányába. Ezek: Bruck an der Leitha, Neusiedl, Wiener Neustadt.”
Az osztrák vasutak (ÖBB) főmenetirányító központja közölte: hat órán belül képes elindítani az első menekültszerelvényt a Német Szövetségi Köztársaság irányába. Ötven négytengelyes személyszállító vasúti kocsit helyeztek készenlétbe: ezekkel a kocsikkal szokták szállítani az osztrák hadsereg katonáit a hadgyakorlatok színhelyére. Egy-egy vonatszerelvény 16–20 vagonból állna, és legalább 1200 embernek ad helyet tisztességes körülmények között. A magyar határról két-három óránként lehetne indítani a vonatokat, amelyek Ausztrián át a bajorországi menekülttáborokig vinnék a keletnémeteket. Az ÖBB főmenetirányítása szerint a különvonatok nem okoznak fennakadást sem a nemzeti, sem a nemzetközi forgalomban, miután máris beiktatták őket a menetrendbe. Az osztrák vasutasok még arra is vállalkoztak, hogy szükség esetén a kíváncsi újságírókat is távol tartják az alapjában véve rendkívül szomorú, mi több, drámai esemény színhelyétől. Az osztrák vasutak egyébként az elmúlt tíz napban kereken 4000 NDK-menekültet szállítottak a bajor határra; a kisgyerekes családokat fekvőhelyes fülkékben helyezték el.
Hans Klein, a bonni kormány szóvivője péntek déli sajtóértekezletén újólag leszögezte: a szövetségi köztársaság sem nem kívánja, sem nem bátorítja az emberek tömeges menekülését az NDK-ból. Azt szeretnék, ha a Német Demokratikus Köztársaság polgárai a saját hazájukban találnák meg a boldogulásukat. A mostanra kialakult helyzetért – a szóvivő szerint –, egyedül a Német Demokratikus Köztársaságot terheli a felelősség. A bonni kabinet szóvivője a menekültáradat okát abban látja, hogy az NDK-ban nem teljesülnek az embereknek a demokratikus reformokhoz és az európai közeledéshez fűzött reményei. Ezért is éppúgy az NDK vezetését terheli a felelősség, mint azért, hogy – mint Klein bejelentette – a múlt éjszaka egy menekülőre Berlinben ismét tüzet nyitottak. Nyugati részről tiltakoztak az eset miatt; a menekülő férfi sértetlenül átjutott Nyugat-Berlinbe. A nyugatnémet külügyminisztérium szóvivője, Chroborg nagyra értékelte a magyar kormány arra irányuló fáradozását, hogy humanitárius megoldást találjon a Magyarországon tartózkodó NDK-állampolgárok kiutazása céljából oly módon, hogy tekintettel legyen az NSZK-hoz és az NDK-hoz fűződő kapcsolataira egyaránt.
Karsten Voigt, a Német Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának elnökhelyettese szerint a küszöbön áll sok ezer kiutazni szándékozó NDK-állampolgár ügyének a végleges megoldása. A Budapesten tartózkodó Voigt (akit megbeszélésen fogadott Nyers Rezső, az MSZMP elnöke is), azt nyilatkozta a nyugat-berlini RIAS rádióállomás tudósítójának, hogy a magyar kormány újabb egyszeri gesztussal kiengedi az országból mindazokat a keletnémeteket, akik nem kívánnak visszatérni a Német Demokratikus Köztársaságba.
Szükséges viszont, hogy az NDK – ha nem támogatja is, de –, legalább tolerálja ezt az intézkedést. Voigt különösen örvendetes, pozitív gesztusnak nevezte azt, hogy – magyar tájékoztatás szerint – az érintett NDK-állampolgárok saját maguk rendelkezhetnek tulajdonukkal, így például gépkocsijukkal: eladhatják azt, de magukkal is vihetik.
Voigt megragadta az alkalmat, hogy az SPD nevében köszönetet mondjon a magyar kormánynak, a magyar segélyszervezeteknek és a magyar népnek a humánus eljárásáért. A magyar lépés jelzi azt, hogy Budapest olyan politikát folytat, amely előtérbe helyezi az emberi jogokat és az emberiességi megfontolásokat – állapította meg az SPD parlamenti frakciójának elnökhelyettese, és hozzátette: ez tovább növeli az NSZK-ban a Magyarország iránti rokonszenvet. (Schnitzler báró, az NDK Televíziójának évtizedek óta főkommentátora, a „Fekete csatorna” című műsor „gondnoka” jóformán jelentéktelennek nyilvánította hazája városnyi népességvesztését, amikor kijelentette: a 16,8 milliónyi lakosságunkhoz képest semmi, miután az NDK állampolgárainak 98 százaléka hűséges – és marad.)
Voigt a nagyszabású akció kezdetének az időpontját nem tudta megjelölni, de nyilatkozatában erre a hétvégére célzott. A hatalmas nemzetközi horderejű ügyet ismét csak a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának a segítségével lehet megoldani. Ahhoz viszont, hogy az igen nagy tekintélyű szervezet útlevéllel láthassa el a Magyarországon tartózkodó keletnémeteket, vagy egy kormánynak, vagy egy nemzeti Vöröskeresztnek kell ezt kérnie a genfi székhelyű testülettől. A bonni parlamenti képviselő rádiónyilatkozatában érzékeltette: a Magyar Vöröskereszt máris megtette a szükséges lépést. Mihelyt a Magyarországon tartózkodó NDK-beliek értesültek az esetleges kiutazásuk lehetőségéről, már az éjszaka számosan jelentkeztek a Magyar Vöröskereszt és a Máltai Szeretetszolgálat táboraiban. Tegnap kora reggeltől aztán még többen kívántak bejutni ezekbe az átmeneti táborokba, amelyek máris rég megteltek. Ezért vált szükségessé tegnap egy újabb láger megnyitása a Balaton-parti Zánkán, ahol további 3000 embernek jut hely. Föltételezhető, hogy most már olyan NDK-beliek is érkeznek Magyarországra, akik eredetileg csak Csehszlovákiában szándékozták eltölteni a szabadságukat.
Az Osztrák Rádió budapesti tudósítója szerint a magyar fővárosban máris válságstábok működnék a Vöröskereszt és a MÁV központjában, valamint a Külügyminisztériumban, hogy a lehető legzavartalanabbul bonyolíthassák le a sok ezer NDK-beli Nyugatra távozását. A bécsi rádiótudósító idézte a Magyar Hírlap pénteki számában megjelent kormányszóvivői nyilatkozatot a menekültügyről általában, és azt a részt is, amely a keletnémetekre vonatkozik.
Elterjedt a hír a hazánkban tartózkodó NDK-állampolgárok körében: csak az kaphatja meg a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának az útlevelét, aki a Magyar Vöröskereszt táborán belül tartózkodik. Az útlevél kiadásáról egyelőre nem történt döntés. De: mindazok megkapják, akik kivándorlási szándékukat a budapesti nyugatnémet külképviseleten bejelentették.
Klaus Feldmann, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának bécsi vezetője kijelentette: Európa a második világháború óta most éli meg a legnagyobb népmozgást. Óvatos becslések szerint legalább egymillió ember van úton hazájából egy másik ország irányába. Csupán Bulgáriából 317 ezren vándoroltak ki eleddig Törökországba.
Az ENSZ az eddiginél is nagyobb gondot kíván fordítani a kelet-európai menekültekre – mondotta Feldmann.
A tudósításhoz egy különösen érdekes berlini MTI-jelentést csatolt a Magyar Hírlap napos szerkesztője: „Az NDK nem tervezi korlátozni állampolgárai Magyarországra irányuló utazásait… Berlin továbbra is ragaszkodik a kivándorlás „törvényes kereteihez”, amely „valamennyi NDK-állampolgárra egyenlő mértékben érvényes – azaz Nyugatra távozni csakis a megfelelő kérvény kedvező elbírálása alapján nyílhat lehetősége bármely polgárnak.”
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
