A magyar gazdaság 2017 utolsó és 2018 első negyedévében egyaránt 4,4%-kal bővült. Ennél gyorsabb növekedésre az elmúlt bő egy évtizedben csak egyetlen egyszer volt példa. Ezzel, a régióban negyedik-ötödik legmagasabb ütemmel Magyarország feltehetőleg mostani konjunktúraciklusa csúcspontjára jutott.
Az EU-transzferekkel finanszírozott beruházások és a választások által is gerjesztett lakossági fogyasztás növekedése ugyanis az év hátralevő időszakától kezdve várhatóan lassul, s a külső konjunktúrában inkább romlás, semmint további élénkülés várható. A GKI azonban a vártnál kedvezőbb első negyedévi adatok alapján 3,8%-ról 4%-ra emelte idei GDP-prognózisát, s 4%-ról 4,5%-ra fogyasztási előrejelzését. Az olaj világpiaci árának emelkedése miatt 3%-ra emelte inflációs prognózisát, s a gazdaságpolitika hangsúlyváltása alapján 2,2%-ra mérsékelte a várható GDP-arányos államháztartási hiányt.
Bár az eddigi élénkítő helyett egyensúly-központú gazdaságpolitika meghirdetése egy esetleges világgazdasági válságra hivatkozva történt, a váltásban legalább ekkora szerepe lehet az EU markáns, így a középtávú költségvetési céltól való magyar távolodást érintő kritikáinak.
Világgazdaság. A Magyarország számára kifejezetten kedvező világgazdasági folyamatok, az alacsony energiaárak és kamatok korszaka mindinkább véget ér, a hat éve tartó európai konjunktúra feltehetőleg túl van a csúcspontján. A geopolitikai feszültségek ismét kiegészültek az Irán körüli konfliktussal (igaz, a koreai szembenállás viszont enyhülni látszik), a pénzpiacok számára különösen aggasztó a török helyzet, az olaj ára emelkedik, a feltörekvő országok devizája leértékelődik. Az amerikai elnök kiszámíthatatlansága mellett lényeges kockázat a Fed nagyon is kiszámítható kamatláb-emelésének hatása. Kérdéses, hogy a túlértékelt értéktőzsdéken milyen időtávon és mekkora korrekciók lesznek. A kereskedelmi háború veszélye az Egyesült Államok és Kína között látványosan csökkent, ugyanakkor érezhetően romlanak az USA és az EU kapcsolatai.
Az EU jövője szempontjából a Brexit mikéntje mellett további bizonytalanságot okoz, hogy az új német koalíciós kormány a korábbinál megosztottabb, s egyben kevésbé látszik elkötelezettnek az integráció elmélyítése mellett.
Gondot okoz, hogy a populista és euró-szkeptikus erők több országban előretörtek, s Olaszországban kormányt is alakíthattak. Az EU – a működését megnehezítő sokféle megosztottság (például észak-déli, nyugat-keleti, mélyebb együttműködésben érdekelt és EU-szkeptikus populista) következtében – egysége gyengül, s ezen belül a visegrádi országcsoport is megosztott (például az orosz kapcsolat megítélésében).
Gazdasági várakozások. Európa-szerte – ekként Magyarországon is – nagyon kedvezőek, bár májusban az év elejéhez és áprilishoz képest is jellemzően némi romlás következett be. A GKI konjunktúraindexe májusban kissé csökkent, mindazonáltal nem sokkal maradt el februári történelmi csúcsától.
Gazdaságpolitika. A nyolc éve kormányzó Fidesz-KDNP újabb kétharmados többsége magában hordja az egycentrumú magyar modell korábbinál is markánsabb kiépítésének lehetőségét. Az új kormány a sokféle – egyébként valós szakmai és politikai indokolást nem tartalmazó – szervezeti-személyi változtatás ellenére nem mutat lényegi átalakulást. Érdemben nem változott a rendkívül centralizált, ugyanakkor kusza, lojalitás- és ellenőrzés-centrikus, nem pedig szakmai alapú államigazgatás. Az illiberális rendszer „régi vágású kereszténydemokráciává” történt átkeresztelése csak retorikai gesztus. A kormány első megnyilvánulásai az EU-val való konfrontatív politika fennmaradására utalnak.
A GKI megítélése szerint a kormánynak nem célja az EU elhagyása – az hatalmas veszteségeket okozna és a lakossági felmérések szerint sem lenne népszerű –, de a lehetséges maximumig törekszik szuverenitása, valójában egy szűk politikai-gazdasági elit rövidtávú, főleg belpolitikai érdekeinek képviseletére. Az EU-n belüli együttműködés elmélyítését akadályozni tudó pozícióját egyben az erős EU-ban nem érdekelt orosz, kínai és amerikai kapcsolatok során is értékként igyekszik felmutatni.
A világgazdasági folyamatok romlása, az EU-val való viszony éleződése, a nettó EU-támogatások 2020 után akár 20–30%-os csökkenése, az államháztartási hiány mérséklésének az EU által is követelt szükségessége és a tartósan gyenge versenyképesség azonban nagy kihívás e politika fenntarthatóságával kapcsolatban. A vállalati és lakossági hitelfelvétel drasztikus ösztönzésének ötlete – a versenypiaci viszonyok megerősítése helyett – inkább új problémának, semmint megoldásnak látszik. A javaslat ugyanis nyilvánvalóan a kormányfő által igényelt, tartósan 4% feletti növekedésre és a beszűkülő EU-forrásokra adott voluntarista válasz.
A gazdaságpolitika célrendszerében júniusban bekövetkezett változás – az erőltetett növekedéssel szemben az egyensúlyi viszonyok középpontba állítása – e kihívásokra adott részleges, de a magyar modell lényegét, s így növekedési képességét nem érintő válasznak tekinthető.
A GKI megítélése szerint az egyensúlyi viszonyok középpontba állítása helyes és szükséges lépés, de mivel a változást csak külső, világgazdasági okokkal magyarázza, aligha érinti a magyar modell lényegét, vagyis a tartós növekedés szempontjából messze nem kielégítő. Az idén azonban a növekedés még elérheti 4%-ot.
A lakosság jövedelme, fogyasztása és megtakarítása. A bruttó keresetek dinamikája a tavalyi 13%-ról 10% körülire fékeződik, ami 7% körüli, nagyon gyors, de a tavalyi kétszámjegyűnél kisebb ütemű reálkereset-növekedéssel jár. A minimálbér a tavalyi 15% után az idén „csak” 8%-kal emelkedik, ami kisebb nyomást gyakorol a keresetekre, azonban a munkaerőhiány, illetve a választási év bérfelhajtó hatása továbbra is jelentős. Az immár hatodik éve tartó fogyasztásbővülés dinamikája 4,5%-kal feltehetőleg az idén éri el csúcspontját, a vásárolt fogyasztás pedig ennél is gyorsabban, 5,5%-kal bővül.
Beruházás. Az állóeszköz-felhalmozás a tavalyi, csaknem 17%-os növekedés hatására meghaladta a válság előtti szintet. Az elmúlt évtizedet nagyfokú, részben az EU-transzferek beérkezésétől függő hullámzás jellemezte. Az idén legalább 9%-os volumenbővülés várható. A 2016-ban 19,2%-os beruházási ráta 2017-ben 21,5%-ra nőtt, az idén pedig 22,5%-ra emelkedhet, elérve a válság előtti szintet. Ez főleg az állami – jelentős részben EU-finanszírozású – fejlesztéseknek lesz köszönhető, az üzleti befektetések visszafogottabbak. Például a német cégek még 2018 tavaszán is a négy visegrádi ország közül a magyar befektetési környezetet tartották a legkevésbé vonzónak.
A 2014-ben kezdődött EU költségvetési periódus pályázatait meghirdették, de a szétaprózott, át nem gondolt célok az új pályázatoknál is látszanak, a fő cél a gyors pénzköltés. 2018. május végéig 84,3 ezer pályázat kapott támogatást, a megítélt támogatás 8 345 000 millió forint (a 2014–20-i uniós fejlesztési ciklus teljes forráskeretének közel 95%-a), azonban ennek eddig csak az 56%-át, 4 685 000 millió forintot fizettek ki. Ezek jó része előleg, mivel a nagy projekteket előre vették, hogy a számláló „pörögjön” miközben nagy részüknél a tényleges tevékenység még alig kezdődött meg. Az építőipari „túlterheltség” miatt máris szükség volt a korábbi pályázatoknál elfogadott árak automatikus (20%-os) emelésére, hogy a projektek ne lehetetlenüljenek el.
Reálfolyamatok. A termelési oldalon a kereskedelmi, az ingatlan és a kedvezőnek látszó időjárás hatására a mezőgazdasági ágazatban várható a korábban gondoltnál valamivel gyorsabb bővülés, miközben az ipar gyengébben teljesít. 2018-ban a leggyorsabban az építőipar, a mezőgazdaság, az infó-kommunikációs ágazat és a kereskedelem bővül, de ezen belül az építőipar szárnyalása a magas bázis miatt kisebb lesz a tavalyinál. Az ipari várakozások kedvezőek ugyan, de a magyar ipar húzóágazatában, a járműiparban zajló átalakulás, amit csak fokoz az EU és az USA közötti vámháború veszélye, gondot okoz. A munkaerőhiány, a magas kapacitás-kihasználás és az új technológiák megjelenése fejlesztéseket követelne, de az ipari beruházások és fejlesztési szándékok pillanatnyilag stagnálnak. Így a magyar ipar a tavalyi 5-nél kevésbé, 4%-kal bővül.
Az építőipari várakozások kedvezőek, a szerződésállomány magas, de az újonnan kötött szerződések volumene már csak stagnál. Az építési konjunktúra folytatódik, de a termelés dinamikája a tavalyi 30% után idén 10% körülire csökken.
Az idén várhatóan folytatódik az agrár-GDP-re jellemző, évi kétszámjegyű ingadozás. Az „aranyat érő” májusi csapadék hatására ez évben 10% körüli bővülés, s ezzel a 2016. évi szint elérése valószínű.
A szolgáltatási GDP 2018-ban kb. 3,6%-kal, az előző évinél kissé gyorsabban, de a nemzetgazdasági átlagtól elmaradóan bővül.
Növekedés a piaci alapú szolgáltatásoknál várható. A kiskereskedelmi forgalom 6% körüli mértékben emelkedik. Az ingatlanpiac szereplői között általános a derűlátás, az idén 20 ezer új lakás átadása várható. A lakásépítési engedélyek száma azonban alig emelkedik, mivel az új lakásokat terhelő, 2019 végéig hatályos kedvezményes áfa-kulcs esetleges meghosszabbításáról a kormányzat egyelőre nem nyilatkozott. Mivel az idén a belföldi felhasználás bővülése a tavalyinál kisebb mértékben haladja meg a GDP növekedését, így a 2017-ben 2,5 százalékpontos import/export olló mintegy 1,5 százalékpontra szűkül. A külkereskedelmi áruforgalom többlete 2017 után 2018-ban is mérséklődik (a 2016. évi 9,7 milliárd euróról 8,1 majd 7 milliárd euróra), a szolgáltatásoké viszont tovább emelkedik. A cserearányok a tavalyi 0,4%-os romlás és első negyedévi 0,1%-os javulás után 2018 egészében romlani fognak.
Foglalkoztatás. A foglalkoztattak száma 2018-ban az előző évi 1,6%-nál lassabban, 1% körüli mértékben nő. A képzett munkaerő hiánya egyre nagyobb probléma, de kevés van képzetlen, ám jó munkakultúrájú emberekből is. A közmunkások számának csökkentése folyamatos. A külföldi munkavállalás továbbra is népszerű, főleg a fiatal korosztályok körében. A munkanélküliségi ráta 2018-ban – statisztikailag – 3,7% körülire csökkenhet, ami az egyik legkedvezőbb az EU-ban. A közmunkásokkal együtt azonban ennek még mindig mintegy kétszerese lesz, kissé magasabb az EU átlagánál.
Pénzügyi szektor. Az új hitelek nyújtása már több éve növekszik, 2016-tól azonban a vállalati, 2017-től pedig a lakosság hitelállománya is emelkedik. 2018-ban a vállalati és lakossági hitelek további bővülése várható. A bankok hitelportfóliója, profitabilitása és tőke-megfelelési mutatója kedvező, azonban az állam és a bankok önfinanszírozási program következtében kialakuló kölcsönös függése, egyes magyar tulajdonú bankoknál a tulajdonosi és hitelezett kör nem kellő elkülönülése kockázatok forrása. Az MNB által bejelentett új hitelezési koncepció – mely szerint 2030-ig a vállalati hitelállományt évi 10–15%-kal, a lakosságit évi 15%-kal kellene emelni – a kormányfő által igényelt, tartósan 4% feletti növekedésre és a beszűkülő EU-forrásokra adott voluntarista válasz, melynek aktualitását a szigorú költségvetési politika új keletű igénye is megkérdőjelezi.
Államháztartás. Az államháztartási deficit 2018-ban már hatodik éve lesz 3% alatt, az államadósság pedig csökkenő pályán. A gazdasági konjunktúra hatodik évében, a minimálisra csökkent kamatok időszakában azonban ez nem elegendő. A magyar deficit az egyik legmagasabb az EU-ban, s távolodik a középtávú céltól. Ezért az EU a hiány csökkentésére szólította fel a magyar (és román) kormányt. Ehhez nem fűződik ugyan közvetlen szankció, de a jelentősége nagy. Az EU-támogatások széleskörű hazai megelőlegezése, valamint egyes, választási szempontból is fontos költségvetési programok következtében a központi alrendszer pénzforgalmi deficitje az idei első öt hónapban elérte az egész évre előirányzott összeg 87%-át. A GKI szerint az idén – tekintettel az EU felszólítására – nem lesz óriási decemberi költekezés – bár ez ellen hatnak a 2019. évi EU- és önkormányzati választások –, így a tervezettnél valamivel kisebb (de a 2017. évinél nagyobb), 2,2% körüli eredményszemléletű, deficit várható. Ugyanakkor a pénzforgalmi deficit a tervezettnél sokkal nagyobb, 1 500 000 millió forint felett valószínű. Ez utóbbi következtében csak 0,5 százalékponttal, 73% közelébe csökkenő GDP-arányos államadósság várható. Mivel a 2019. évi költségvetés túl optimista feltételezésekre épül, menet közbeni módosításokra, a tervezettnél kissé magasabb hiányra kell számítani.
Infláció, kamat, árfolyam. A magyar árszínvonal 2016 óta, ha szerényen is, de folyamatosan emelkedik, a 2017. évi 2,4% után idén 3% közeli infláció várható. Ezt támasztja alá, hogy májusban áprilishoz képest az euró-övezetben (1,2%-ról 1,9%-ra) és Magyarországon is (2,3%-ról 2,8%-ra) gyorsult az infláció. Az előrejelzés figyelembe veszi a világpiaci energiaárak megugrását és a forint gyengülését, de még alig számol a hazai béremelkedés költség- és keresleti oldalról megjelenő, eddiginél erősebb inflációs hatásával. A 0,9%-os alapkamat emelése csak jövőre várható. A forint idei gyengülése várható volt, mivel a Fed kamatemeléseit az MNB nem követte. A májusi gyengülés sebessége és mértéke azonban váratlan volt, s mindenekelőtt a török pénzügyi rendszer megrendülésének, de az olasz helyzetnek is volt a következménye.
Az idén éves átlagban 317 forint körüli euró valószínű. A forint gyengülése azonban egyelőre nem ösztönzi a jegybankot monetáris politikája szigorítására, mivel az kiemelten figyel a nyereségességére. A jegybank korábbi intézkedései csökkentőleg hatottak az állampapírok, különösen a rövid lejáratú állampapírok hozamaira. A májusi hozamemelkedés során a rövid lejáratú állampapírok hozama 5–10 bázisponttal, míg a hosszú távúak 50–70 bázisponttal emelkedtek. Ez arra ösztönzi a kormányzatot, hogy növelje a rövid lejáratú finanszírozás súlyát, ami viszont egyértelműen növeli a refinanszírozási szükségletet és ezzel a kockázatokat. A forint az év elejéhez képest június közepére közel 5%-kal értékelődött le.
Külső egyensúly. A folyó fizetési mérleg a 2016. évi 7000 millió eurós, hatalmas aktívum után 2017-ben a külkereskedelmi többlet visszaesése miatt 3600 millió euróra csökkent, s 2018-ban tovább, 2500 millió euróra mérséklődik. A külső finanszírozási képesség a 2016. évi 6000 millió euróról 2017-ben 5100 millió euróra esett vissza, 2018-ban viszont az EU-támogatások újraindulása nyomán várhatóan 7000 millió euró lesz, ami a GDP 4,1, illetve 5,4%-a. A magyar nettó finanszírozási képesség továbbra is jócskán meghaladja az EU átlagát, s a régióban az egyik legmagasabb. A külföldi tőke nettó beáramlása 2016-ban és 2017-ben egyaránt 1900 millió euró volt. Az idén sem várható látványos bővülés. A nettó közvetlen külföldi befektetések GDP-arányos állománya a válság előtti 50%-ról 2017-ben 43%-ra csökkent; aránynövekedésre az idén sem lehet számítani.
Az előrejelzés kockázatai. A magyar gazdaság pályája szempontjából az EU-kapcsolatok jövője a legnagyobb kockázat, de a világgazdasági konjunktúra csúcspontján való túljutás, a magyar modellhez való ragaszkodás is rontja a középtávú növekedés lehetőségét.