…mondja Inna Sovsun, az ukrán parlament energiaügyi bizottságának vezetője. – Egyre jobban dagad a botrány a Lukoil-szállítások leállítása miatt a magyar és az ukrán kormány között, amibe Orbánék belerángatták az Európai Bizottságot is. Inna Sovsun ukrán parlamenti képviselő szerint a magyar kormány pénzzel támogatja, hogy ukránokat gyilkoljanak az oroszok.

Először is tisztázzuk a történéseket: mikor és hogyan történt a Lukoil Magyarországra irányuló szállításainak a leállítása – kérem a részletek ismertetésére Inna Sovsun ukrajnai képviselő asszonyt (a jobb oldali képen), eredeti hivatását tekintve politológus, egyetemi tanár. Az amerikai Berkeley Egyetem Fulbright-ösztöndíjasa volt. Most viszont már politikus, aki Porosenko elnöksége idején oktatásügyi miniszterhelyettesként dolgozott, most viszont ellenzéki politikusként az energetikai bizottságban is munkálkodik.

– Az elnök alá tartozó nemzetbiztonsági tanács júniusban a Lukoil olajszállításainak a leállításáról döntött. Kiemelem, hogy más orosz cégeket is ugyanígy szankcionáltak, nemcsak a Lukoilt.

– És július 18-án fizikailag is leállították a szállításokat…

– Igen, én is úgy tudom.

– Mi volt az oka?

– Szerintem nem túl bonyolult a magyarázata, sőt, mondhatnám, magától értetődő: az oroszok gyilkolnak minket. Minden nap. És az orosz olajbevételből állják a mindennapos öldöklést. Könyörögtünk a világnak, hogy energiavásárlásaikkal ne gazdagítsák az orosz költségvetést. Hiába. Kértük azt is, hogy szigorítsanak az orosz olajra és gázra kivetett szankciókon. Ígérgetések voltak, de nem teljesültek. Skizofrén állapotba kerültünk: mi segítünk az oroszoknak azzal, hogy a területünkön át szállíthassák azt az energiahordozót, aminek árából minket gyilkolnak. Meggyőződésem: túl sokat, több mint két évet vártunk, hogy ez a helyzet véglegesen megváltozzék, hogy például Magyarország is találjon alternatív beszerzési forrást az orosz helyett, de semmi sem történt. Sőt, most azért nem kapcsoltam be a videót, mert áramkimaradások vannak. Az ország minden részén.

– Akkor szerencsés vagyok, hogy egyáltalán tudok most magával beszélni. Szijjártó külügyminisztert idézem: szerinte az ukrán áramimport 42%-a Magyarországról érkezik, segítség ez?

– Energiakészletünkben az import nem túl nagy, mi magunk termeljük meg az áram nagyrészét, úgyhogy kis rész az import. Az említett a 42%-ot túl magasnak tartom. Utána kell néznem, de kétlem, hogy ilyen magas arányban juttatna nekünk Magyarország áramot. Lengyelországtól vásárolunk nagyobb mennyiséget.

– A Lukoil-csap elzárásnak oka esetleg az is, hogy nem segít a magyar kormány a fegyverek eljuttatásában?

– Határozottan beleértendő ebbe a kontextusba. Igen, és én összekötnék két dolgot. Az, hogy Magyarország nem segít, ám közben orosz energiát vásárol, két, egymásból logikusan következő dolog. Orbán Putyinnál tett legutóbbi látogatásával is azt hirdette teljesen nyíltan és annak ellenére, hogy egyetlen uniós vezető sem mutatkozik az agresszorral, hogy fontos számára az orosz barátság. Ezt egyébként az örök a dilemmával tudom érzékeltetni, hogy a tojás vagy a csirke volt-e előbb? Mert nem tudjuk, hogy azért kap-e orosz gázt és olajat, mert jó barátok, vagy miután kap orosz energiát, ezért lettek jó barátok.

– Milyennek látta Orbán békemisszióját, a Zelenszkij elnöknél tett látogatása alkalmával? És persze felvetődik a kérdés: ha már egyszer tárgyalt az elnökkel, akkor miért nem vetette fel a Lukoil-ügyet? Rendezhették is volna!

– Ez a kérdés bennem is felvetődött. Az sem kizárt, hogy szóba került a Lukoil, de ezek szerint közös nevezőre nem jutottak. Ami pedig ezt a bizonyos békemissziót illeti: azzal, hogy elutazott ide, majd tovább Moszkvába, Pekingbe, végül Trumphoz Floridába, azt jelzi, hogy nagy geopolitikai játszmát akar irányítani, és benne magát a világ geopolitikai tényezőjeként feltüntetni, de semmit nem ért el. Értelme így nem sok volt. Másrészt, azt sem tartom kizártnak, mivel a sikerre hajtott, nem akart belepiszkolni ebbe a vízbe a Lukoillal, mert akkor zavaros lett volna a békemisszió eredménye.

– Ön szerint is Brüsszelnek közvetítenie kellene az ukrán–magyar Lukoil-konfiktusban. Sőt, Szijjártó szerint az EU-nak kellene megoldást találni a bajra.

– Hát, azért ez elég hipokrita hozzáállás, valljuk be! Hiszen állandóan bírálja Brüsszelt, vétóval fenyegetőzik, blokkolja a döntéshozatalt. De ha hirtelen kis problémája akad, mint most, azonnal Brüsszeltől akar megoldást. Micsoda kétszínűség, álszenteskedés ez!

– Sőt, ugyebár megfenyegette Brüsszelt, hogy blokkolja 6,5 milliárd eurós, úgynevezett Ukrajna-békealapot, amivel kompenzálják a tagországokat, amelyek fegyverek és segély küldésével segítik Kijevet.

– Erre megint csak azt tudom mondani, hogy mi sosem kereskedtünk emberéletekkel, amikor az energiabeszerzésről volt szó. Az olcsó olajért cserében eltűri, hogy ukrán embereket gyilkoljanak az oroszok.

Az Európai Bizottságnál is érdeklődtem, hogy vállalták-e a közvetítő szerepét az ukrán és a magyar kormány között, amit levélben követelt Szijjártó.

– Néhány dolgot az elején tisztáznunk kell. A Politicoban olvasható cikk nem felel meg teljesen az igazságnak annak kapcsán, hogy az Európai Bizottság tárgyalna Ukrajnával és a sértett felekkel – fogalmazott Olof Gill (a jobb oldali képen), az EB szóvivője a kérdésre, hogy betöltik-e most vagy majd a közvetítő szerepet.

– Valdis Dombrovskis bizottsági alelnök hétfőn megkapta a magyar és a szlovák külügyminisztertől azt a levelet, amiben segítséget kértek a helyzet rendezésére. Ma, a kereskedelmi bizottság ülésén erről is tárgyaltak, de döntés az intézkedésekről még nem született.

– Szijjártó egy tv-interjúban megfenyegette Brüsszelt, hogy amíg nem áll vissza az olajszállítás, addig nem ad hozzájárulást a magyar kormány a 6,5 milliárd eurós, Ukrajnának szánt pénzügyi forrás felszabadításához.

– Értesültem a fenyegetésről, de amíg nincsenek a tények birtokunkban, például, hogy mi is ennek a Lukoil-féle szankciónak a tartalma, addig nem reagálunk. Abban biztosak vagyunk, hogy az uniós olajellátást rövid távon nem veszélyezteti a kijevi döntés.

Arra a kérdésünkre, hogy más országokkal szemben Magyarország még mindig nem számolta föl energiafüggőségét az oroszoktól, ami egyébként csak akarat kérdése lenne, a szóvivő így felelt:

– Kétségkívül igaz, hogy az EB évek óta szorgalmazza az energiabeszerzések diverzifikálását, amire forrásokat biztosítottunk. Viszont külön hangsúlyozni szeretném, továbbra is rendelkezésre állnak források, ha esetleg meggondolná magát a magyar kormány. Egyébként próbaképpen határidőt is szabtunk ehhez, a céldátum: 2027.

– A Lukoil-intézkedés miatt még szorosabb lesz Orbánék orosz kapcsolata; van ennek egy ilyen olvasata is? – faggatjuk Inna Sovsunt.

– Az EU most tanulmányozza Orbánék levelét. Az az érzésem, kezd nagyon elege lenni Brüsszelnek abból, hogy orosz-barát kígyót melenget a keblén. Jelenleg patthelyzet van. Feltehetően a lengyel soros elnökség idején történni fog valami. Kiderül, tud-e még nyomást gyakorolni Brüsszel Orbánra. Az biztos, hogy nem lehet, nem szabad hosszú távon tömni az oroszok kasszáját. És az is biztos, hogy Brüsszel semmiben sem függ Orbántól.

– Elindíthat egy olyan folyamatot, ami kifelé vezet az Európai Unióból, és az orosz befolyás erősödésével visszafordulunk a történelemben.

– Orbán csúnya játékot űz; még csak nem is titkolja, hogy szoros kapcsolatban állPutyinnal. Ennél rosszabb már nem lehet. Legfeljebb az, hogy Ukrajnát ő maga is támadja… Tényleg nem tudok erre már mit mondani! Nyilván ezt nem teszi meg. De láttuk, hogy ott akadályoz minket az EU- és a NATO-tagság elérésében, ahol csak tud. Csakhogy Orbán ezeken a frontokon is gyengének bizonyult. Mindezek ellenére kicsivel mindig előrébb jutunk a tagság felé. Az EU számára most már az is bebizonyosodott, hogy hiába akar Orbán kedvében járni, hiába próbálja lekenyerezni, a Putyin-barátság attól nem lesz gyengébb.

– Azt is halljuk Szijjártóéktól, hogy az energiabeszerzés Magyarország számára nem politikai, hanem földrajzi, gyakorlati kérdés, mert nincs tengerünk és nem tudjuk máshonnan szállítani. Ukrajna tudna segíteni ebben?

– Ez ismét a tojás–csirke-dilemma: melyik volt előbb? Attól tartok, az olcsó energia belpolitikai ügy a kormány számára. Ugyanakkor csaknem valamennyi ország meg tudta oldani az alternatív energiabeszerzést, lásd mindenekelőtt a németeket. Tehát ez jelen pillanatban politikai kérdés, nem földrajzi akadály. Másrészt itt ideológiai egyezőségről is szó van. Orbánnak nagyon tetszik az a politikai modell, amit Putyin alkotott hatalma megtartása végett. Nem véletlenül vannak problémái Brüsszellel a magyar kormánynak. Szóval itt elvi és értékrendi politizálásról van szó, s hogy ebben Orbán számára Putyin a mérvadó, az számomra nagyon ijesztő.

Inna Sovsun elmondta azt is, hogy ő ellenzéki politikusként sok mindenben nem ért egyet Zelenszkij elnökkel, de a Lukoilra és más orosz cégekre vonatkozó döntésével maximálisan egyetért. Mert ez mindenekelőtt nemzetbiztonsági ügy.

Kérdésemre, hogy miben nem ért egyet Zelenszkijjel, így fogalmaz: nagyon sok belpolitikai kérdésben. Például – és ebből nyílt vita is kialakult – bíráltam őt, hogy új atomerőművi blokkot kellene építeni. Zelenszkij szerint decentralizálni kellene az olyan intézményeket, amelyek nyílt támadási felületek az oroszok számára.

Végül a békekötés feltételeire vonatkozó kérdésemre ezt válaszolta:

– Tudjuk, hogy minden háború végül valamilyen megegyezéssel zárul. De nem mindegy, milyen feltételekkel. Az EU- és NATO-tagságból én biztos nem engednék. Továbbá: törvényi keretek között kell megvédenünk a területeinket. Visszakaphatjuk-e az oroszok által elfoglalt területeinket? Nehéz kérdés. Az biztos, hogy megfelelő fegyverek, vadászgépek, azaz segítség nélkül – nincs esélyünk. Másrészt el kell mondanpm, hogy a Lukoil-ügy most tényleg a figyelem központjába került. És ez azért fontos, mert jelzi: változás állhat be a magyar–ukrán kapcsolatokban. Mi tényleg megpróbáltunk dűlőre jutni a magyar kormánnyal, de eddig nem sikerült szót érteni. A nemzetbiztonsági tanács döntése pedig most nagyobb nyilvánosságot kapott, az emberek felfigyeltek rá, mert politikaváltás történt. Úgy érzem, hogy véleményem fontossá vált, ami váratlan volt a számomra is.

x x x

A MOL sajtóosztályán is érdeklődtem, a szóvivő vissza is hívott, de hiába hivatkoztunk közérdekű információra, kérésünket elutasította. A MOL nem kíván semmilyen nyilatkozatot sem adni.