Gumicsontnak szokás nevezni a Fidesz által felvetett azokat az ügyeket, amikre valamilyen okból nem tudunk, vagy nem merünk jó választ adni. Ezért, hogy ne kelljen szembenézni velük, mindig előkerül egy csapat nagyokos, aki szerint ezzel nem is kell foglalkozni, mert gumicsont. A gumicsont szót a lehető legnagyobb megvetéssel kell kiejteni és máris miénk a teljes erkölcsi győzelem.
A hétvégén két ilyen „gumicsontot” is bedobtak. Elismerem: az, hogy a költségvetési hiány két hónap alatt elérte az éves hiány negyven százalékát, például, nem gumicsont, hanem nagyon fontos dolog. Egyrészt.
Ám másrészt meg csak egy szám, amit így vagy úgy bizonyára lehet korrigálni. Nem gumicsont az egészségügy helyzete, csak éppen bonyolult és összetett. Pusztán annyit mondani, hogy miért kell egy közönséges műtétre másfél évet várni, kivéve, ha befizetsz egy főfideszes cégébe és a sor elejére kerülsz, azért már kevés. Az viszont bonyolultabb, hogy mitől lesz kisebb az a sor, szóval, hagyjuk is, gumicsont.
Van az a vicc a törpékkel, amikor énekelve vonulnak le a bányába és Szendi belevágja Szundi hátába a csákányt. A haldokló Szundi csak annyit bír kinyögni: Ez most vicc? Mire Szendi: Nem, ez komoly. Jaj, de jó – leheli ki lelkét Szundi –, mert viccnek azért kicsit durva lenne.
Szóval, ez most durva vagy vicc? Azaz, az most gumicsont, hogy aki nem tetszik a Fidesznek és van másik állampolgársága, az kiutasítható lesz az országból egy állítólagosan tervezett jogszabály szerint? Vagy egy idő után nem is kell másik állampolgárság? Aló mars. Szibéria nagy, szép gulágok vannak arrafelé. Most olvasom éppen Stark Tamás történész remek könyvét arról, hogyan jutott oda Magyarország, hogy sok ezer „idegen állampolgárságúnak” nyilvánított embert kiutasított az országból, abban a biztos, tudatban, hogy ezeket, mert zsidók, megölik. Kamenyec Podolszkij, ami a fideszes kurzustörténész szerint „idegenrendészeti eljárás”. Húszezer gyilkosság. És Stark alapos elemzésének a lényege az, hogy nem akkor kezdődött a tragédia, amikor elkezdték összeszedni a hatalom emberei a nekik nem tetszőket, éppen azt az indokot találva rájuk, hogy „rendezetlen állampolgárságúak”, ami ráadásul még sok esetben igaz sem volt, bár ez mindegy is. Hanem sok évtizeddel korábban, amikor mai kifejezéssel élve gumicsontokat dobtak be a társadalomnak. Lehetett lamentálni, hogy oké, most ezt meg ezt mondják embertársainkról, de ez csak gumicsont, nyugi. Aztán a sok gumicsontrágásból az jött ki, hogy tulajdonképpen ezt is meg lehet tenni, miért ne lehetne. És tessék. Húszezer halott. Nyilván nem az állítom, hogy most is tömeggyilkosság lesz belőle. Hiszen nem lesz minden hógolyócskából lavina, de minden lavina egy kicsi hógolyócskából indult el.
A másik „gumicsont” az a tace pao amely a magyar kormány nevében arról beszél, hogy elfogadhatatlan, hogy az EU „életben akarja tartani Ukrajnát”. (Igaz, később az eredeti szöveget eltüntették.)
Vagyis, ha elfogadhatatlan, akkor volt Ukrajna, nincs Ukrajna, mehet a levesbe. Éljen az örök és megbonthatatlan nagy Putyin! Közben a kormánypártinak nevezett, médiának nevezett egységek szabályos háborús uszítást folytatnak Ukrajna ellen. Miattuk van minden baj, a szamárköhögéstől az infláción át. Most éppen nem a zsidók, nem a burzsoák, nem a kulákok, hanem az ukránok. Az ukránok.
Az uszítás folyik, látom kárpátaljai magyar barátaim rémületét, akik talán már jobban átlátják, mert meg kellett tanulniuk átlátni, hogy ebből nagy baj lesz. Nagy baj van.
Gumicsonttal is fejbe lehet valakit úgy dobni, hogy csak úgy nyekkenjen.