Október 8-án kerül a mozikba Mayer Bernadette rendező első nagyjátékfilmje. A megérintő történet, a színészek játéka, Csepeli Eszter operatőr képi megoldásai és az alkotói szemlélet olyan elemi hatású, amely nemzetközi és hazai fesztiválok zsűrijét is meggyőzte, a film díjak sorát hozta el.

Für Anikóval, a film női főszereplőjével a sajtóvetítés után beszélgettünk.

A Mommy Blue jól kidolgozott, képi megvalósításában is megérintő jelenetek sorával, a színészi játékra építve hozza létre a történet ívét. Mentes a modern, digitális technika egyre terjedő megoldásaitól, és ebben az értelemben klasszikus alkotás, ami a maga természetességével hat a nézőre.

  • A választott formanyelv nem egyenlő a minőséggel. Egy film vagy jó, vagy nem jó, ez nem az alkalmazott technikától függ. Mi szerencsés helyzetben voltunk, mert a színészek és a stáb jól tudott együttműködni. Az első visszajelzések és a díjak alapján úgy tűnik, hogy a nézőkhöz eljut az alkotók szándéka szerinti üzenet. A történet hat, és fogalmazhatunk úgy, hogy „mélyre megy”. A Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon tarolt az alkotás, a Legjobb film, a Legjobb színésznő és a Legjobb színész díját is elnyerte. Jeruzsálemben pedig szinte zavarba ejtő volt az a figyelem és szeretet, ami körülvette a filmet. Felemelő élmény volt megtapasztalni, hogy a világ másik felén is értették, érezték a történet mélységét. Reméljük, hogy a nézők itthon is szeretni fogják, és sokan nézik meg. Értékes visszajelzés, hogy a Mommy Blue a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon Közönségdíjas lett.

Krisztina szerepébe szívvel-lélekkel való belemerülése a nézői székből átélve olyan természetességgel történik, ami nagyon közel hozza az emberhez a történet főszereplőjét, miközben egy család legnagyobb kihívásaiba látunk bele.

  • Én semmit sem tudok rutinból csinálni. Számomra csak úgy van értelme, ha a legapróbb részletekig, a legutolsó mozdulatig belemegyek egy szerepbe. Ez ad örömet a munkámban akkor is, ha közben mindig vannak kihívások. Ennél a filmnél nagyon gazdagító volt ez a folyamat, élveztem a forgatást, a közös alkotómunka minden fázisát.

Amikor megnézünk egy filmet, az a maga teljességében hat ránk. Ilyenkor leköt bennünket a történet és ritkán gondolkodunk el azon, hogy valójában hány ember megfeszített munkájának az eredményét látjuk. Az még ennél is ritkább pillanat, amikor egy produkció vágójával beszélgethetünk arról, hogyan születik meg az a változat, ami a nézők elé kerül. Pedig nagyon sok múlik azon, hogy a vágóasztalon hogyan áll össze egy történet. Balla Gábor, a Mommy Blue vágója avatott be bennünket néhány kulisszatitokba.

Mikor érdemes belépni az alkotás folyamatába annak a szakembernek, aki a nézők elé kerülő változatot alakítja ki?

  • Megoszlanak a vélemények erről a kérdésről. Van olyan, amikor a vágó csak a vágószobában látja először a felvételeket, és úgynevezett „szűz szemmel” nézi a sok órányi nyersanyagot. De olyan is van, amikor már a forgatókönyvírás fázisában elkezdenek együtt dolgozni a rendezővel. Ennél a filmnél én a forgatás megkezdése előtt csatlakoztam a produkcióhoz, így az aktuális forgatókönyvről már tudtunk beszélgetni Bettivel. A vágó munkája több annál, mint a jelenetek egymás mellé illesztése. A külön-külön felvett képekből kell megtalálni azt a szerkezetet, ritmust, arány- és viszonyrendszert, amelyben a történet működni kezd. Nemcsak technikailag illesztjük egymáshoz a felvételeket, hanem a rendezővel együtt gondolkodunk azon is, mi kerüljön a filmbe, minek hol van a helye, meddig időzzünk el egy-egy pillanatnál, mennyi ideig nézzük a szereplőt, és mitől kezd igazán működni egy jelenet. Fontos volt az is, hogy a filmet nézve a nézők úgy érezzék magukat, mintha egy érzelmi hullámvasútra ültek volna fel. A vágást gyakran nevezik a “harmadik forgatókönyvnek”, mivel egy film háromszor születik meg. Először papíron a forgatókönyv formájában, majd a forgatáson, végül pedig a vágószobában, ahol a film elnyeri a végső ritmusát és szerkezetét. Képes felerősíteni egy érzelmi hatást, megváltoztatni egy jelenet ritmusát, és ezáltal azt is, ahogyan a néző megéli az adott pillanatot.

Öröm számomra, hogy egy ilyen fantasztikus csapattal dolgozhattam együtt. Mindenki belerakta a lelkének egy kis darabját, hisz a célunk közös volt: hogy a film olyan legyen, amire mindannyian büszkék vagyunk. Az eredmény pedig reményeink szerint megérinti majd a nézőket.

Csaba Beatrix

Köszönjük a fotókat és a sajtókommunikációt Tamás Dorkának

Kiemelt kép: Mommy Blue plakát