Tények, szörnyű adatok sokkolják a Föld érzékeny lakóit, hogy egy olyan folyamatban vagyunk benne nyakig, amely mindig is működött ugyan, mióta az ember és a természet harmóniája megbillent, de mára ijesztő a fenyegetettség.
A bagatellizálás, a hárítás, a kétségbeesés sem segít. A felismerés, a megértés fontos, hiszen intellektusunk felfogja ugyan a jeleket, de amíg a saját bőrünkön nem érezzük a bajt, addig nem fogjuk kezelni a folyamatokat. Szükséges az érzelmeink felébresztése, hogy valóban eljussunk a paradigma-váltáshoz, amely a hatékony válságkezelésben segít.
Csak egy Földünk van!
A tavaly életre hívott „Művészet a klímatudatosságért” mozgalom szólította meg a művészeket, hogy mindenki a saját eszközeivel tegyen valamit. A felhívás nyomán jött létre a „Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért” című kötet (Líra Kiadó) dr. Boldizsár Ildikó író, mesekutató, a Metamorphoses meseterápia-módszer kitalálójának szerkesztésében. A három hónap alatt kézbe vehető könyv lett a világ népmeséiből összeválogatott 56 történetből. A kötet meséit öt fejezetbe csoportosítva rendezte a szerkesztő, és mindegyiknek igen beszédes a címet adott.
Az első háromban (Amikor még rendben mentek a dolgok, Ember és állat szövetsége, Mit kapott az ember a természettől) olyan meséket találunk, amelyekben az ember harmóniában él a természettel, tiszteli a növényeket és állatokat, békés együttélésre törekszik, mert képes értékelni a világ szépségeit és ajándékait. A negyedik rész (Megbomlott egyensúly) meséiben a szereplők nem éreznek felelősséget a harmónia fenntartására, kizsákmányolják a természetet, és ez megbosszulja magát. Az utolsó rövidke fejezet (És ahogy újra rendben mehetne…) két meséje útmutatást ajánl, a lehetséges irányt, amerre talán még nem késő elindulni.
Ahogy Boldizsár Ildikó a kötet előszavában írja, a különféle mesék legősibb formájuktól kezdve őrzik az ember „organikus-harmonikus, a legmesszebbmenőkig ökologikus szemléleten alapuló” kapcsolatát az őt körülvevő világgal. Emellett pedig őrzik azokat az eseteket is, amikor az ember valamilyen vétséget követett el a természettel szemben, így téve tönkre az addig fennálló eszményi világrendet.
A kötetben olvasható mesék azt mutatják meg, hogyan távolodott el az ember egyre messzebbre a természettől, és ennek milyen következményei vannak, illetve lehetnek. Az utolsó mesékkel a kötet végkicsengése a bíztatás, és arra hívja fel a figyelmet, hogy klímatudatos magatartással, odafigyeléssel és megfelelő választásokkal felépíthető egy új, élhetőbb, fenntarthatóbb világ.
A nemrégiben megjelent könyvvel máris sokan és fórumon foglalkoztak, rendezvények szerveződtek a bemutatására, továbbgondolására. A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendszeresen megtartott „Asztali beszélgetések” sorozat legfrissebb fejezete különösen sok érdeklődőt vonzott dr. Boldizsár Ildikó és könyve okán. Meséket olvasni felnőtteknek sem mosolyogtató elfoglaltság, sokkal inkább léleksimogató. Aki szülő, nagyszülő vagy pedagógus, annak pedig egyenesen gondolatébresztő kaland lehet, hogy az aprónépnek át tudjon adni olyasféle történeteket, amelyek a gyerekkorra jellemző nyitottságot, élénk képzeletet tovább tágítják, árnyalják. Nem oktatnak, hanem érzelmek aktiválásával mutatnak irányt.
„A mesék három síkon tudnak egyszerre fogódzót nyújtani az embernek: segítenek önmaga rendezésében, segítenek a világgal, a másik emberrel, a közösséggel való kapcsolatának rendezésében, és – ami a mesékben csodálatos – tudják rendezni a nem emberivel, a természettel, állattal, láthatatlan erőkkel való kapcsolatát is, amire egyetlen más pszichológiai irányzat sem képes”– állítja a mesekutató.
Ha elfogadjuk, hogy a mesék nemcsak gyerekeknek szóló olvasmányok, bár egy-egy történeten keresztül sokkal érzékletesebben lehet átadni bizonyos tanításokat, ezúttal épp a környezet iránti felelősségvállalásét, akkor ezek a mesék csak megerősítenek abban, hogy a felnőtteknek is fontos lehet efféléket olvasni. Nem feltétlenül van például minden mesének jó befejezése. Az olvasó azonban könnyen úgy érezheti, néha épp azért végződik drámaian egy történet, hogy figyelmeztessen, van felelősségünk a cselekmény alakításában. A helyes viselkedés megtalálása nélkül nem lehet jó vége közös történetünknek.
A mese pedig jól használható iránytűként, hiszen a világ népeinek évezredes bölcsessége kristályosodik ki a mesében, ebben a meséskönyvben.