A munkaerőhiány gyógyszere a jó fizetés

Külföldi munkavállalók a magyar munkaerőpiacon – ezzel a címmel tartott ma szakmai rendezvényt a Magyar Közgazdasági Társaság munkaügyi szakosztálya.

Az irányzatok, kételyek, mondák, kérdések megismerését célzó konferencia előadói: Lakatos Judit statisztikus, a Központi Statisztikai Hivatal ny. szakmai főtanácsadója (Külföldiek a hazai munkaerőpiacon – Mit mutatnak az adatok? S mit nem mutatnak?); Langerné Rédei Mária, az MTA doktora, az ELTE egyetemi docense (Milyen trendek igazolhatók a külföldi munkavállalók hazai piacán?); Meszmann T. Tibor, a zágrábi Central European Labour Studies Institute (CELSI) munkaügyi kutatója (Ukrán kölcsönzött dolgozók az elektronikai ágazatban); Koji László, az Építőipari Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) elnöke (Munkaerőmozgás az építési piacon – a munkaadók szempontjai) és László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke (A külföldi és magyar munkavállalók együtt a hazai munkaerőpiacon – Mit mondanak a szakszervezetek?). A rendezvény vitavezetőjének szerepét Nagy Katalin, Magyarország EU melletti brüsszeli Állandó Képviseletének volt tanácsosa töltötte be.

Abban a társadalmi közegben, amelyben a migráns szitokszó és a gyűlölettel átitatott „fortélyos félelem igazgat”, ideje tudatni széles körben, hogy senki sem vette el a munkánkat, sőt, várjuk a felmentő dolgozó hadakat. Mivel itt élünk, ebben a valóságban, nem csoda, hogy a kutatók évek óta küzdenek az információhiányos, érzékeny témával: a külföldi munkavállalók jelenlétéről a magyar munkaerőpiacon.

Abban mindenki egyetértett, hogy 2016 óta jól érzékelhető a munkaerőhiány a magyar gazdaságban. Ennek számos oka van, és próbálkozások is látszottak, hogy enyhüljön a gond. 2017-től nyíltan vállalt próbálkozás a külföldi munkavállalók alkalmazásának támogatása. Megbízható adatok máig nincsenek a témában, de az így-úgy összegyűjtött részletekből annyi látható, hogy masszívan emelkedik a nálunk dolgozó külföldiek száma. A nemzetiségi összetétel is nehezen megállapítható, de arányaiban a sorrend: ukrán, román, szlovák, szerb és kínai. Az is látható, hogy a minél távolabbi országokból érkeznek, annál fiatalabb és képzettebb dolgozókról van szó, a határ menti térségekből inkább koros és kevésbé képzett munkavállalók jönnek. Főleg Budapest és a határ menti térségek ipara, szolgáltatási szférája, valamint mezőgazdasága szívja fel az ide érkezők zömét.

Ukránok tízezrei (is) dolgoznak Magyarországon. (Kép: nepszava.hu)

Mivel a múlt évtizedekben az egész világon átrendeződött a feldolgozóipar, a munkaerőpiac igényei is alapvetően megváltoztak. Nem ok nélkül állította össze a World Economic Forum a 10 legfontosabb készséget, ami ma a munkaerő számára elengedhetetlen, hogy piacképes legyen. Ezek: 1. analitikus gondolkodás és innováció; 2. komplex problémamegoldás; 3. kritikus gondolkodás és elemző készség; 4. aktív tanulás és tanulási stratégiák; 5. alkotókészség, eredetiség és kezdeményező készség; 6. figyelem a részletekre, megbízhatóság; 7. érzelmi intelligencia; 8. érvelés, problémamegoldás; 9. vezetői képességek és társadalmi befolyás; 10. koordináció és időgazdálkodás.

Az persze nagyon fontos, hogy a munkaerőre, mint puszta gazdasági tényezőre tekinteni nagy hiba, hiszen a munkaerő ember. A tudományos szféra szakemberei fontos kérdésekben próbálnak eligazodni és segíteni a probléma megoldásában, a tervezésben; a gyakorlati életből vett példák – bár olykor csak egy-egy szegmensre világítanak rá – szintén előre lendíthetik a gondolkodásunkat.

A munkaadók oldaláról Koi László például határozottan kijelentette, hogy egyáltalán nem fontos hányan vannak a külföldi munkavállalók, a lényeg, hogy rendezett jogi keretek között, emberi körülményeket teremtve várjuk és fogadjuk őket ott és akkor, amikor és ahol szükség van rájuk.

A szakszervezetek világa felől vizsgálva a külföldről érkező munkaerőt, a velük kapcsolatos közhelyeket és a valódi kockázatokat, Meszmann Tibor leszögezte, hogy a munkáltatóknak óriási a felelőssége. Jellemzők az információhiány, az integráció nehézségei, a kiszolgáltatottság érzése, a konfliktuskezelés problémái. Mindez csak az érdekvédelem biztos védőhálójában kezelhető munkaadók, munkavállalók és a tágabb környezet számára is.

Miközben az utóbbi időben egymást érték az  olyan címek a sajtóban, hogy „Özönlenek a külföldi munkavállalók hazánkba”, arról azért nem szabad megfeledkezni, hogy a valóban növekvő számú külföldi dolgozó a hazai munkaerő csupán 2-3 százaléka. Magyarországon jelenleg is munkaerőhiányról beszélhetünk, természetesen regionálisan és ágazatonként eltérően.