(Neuman Gábor/klubradio.hu jegyzete) Április elsején este nyolc óra fele csöng a telefonom. Egy fiatal női hang szól bele, és megkérdezi, hogy én vagyok-e. Mondom, hogy én vagyok, mire a hang azt mondja, hogy lehet, hogy ön nincs tisztában vele, de a kutyája egész éjjel ugat.
Mire én: az nem létezik, mert egész éjjel itt voltam vele, és biztos, hogy nem ugatott. Mire ő: De bizony, hogy ugatott, és nemcsak engem nem hagyott aludni, hanem a többi szomszédját sem. Mire én: az szinte lehetetlen, mert a kutyám néma. Nem azért néma, mert beteg, hanem mert csak szökőévente ugat. Mire a nő: Az lehet, hogy önnek nincs tudomása arról, hogy a kutyája egész éjjel ugat, de mi, a szomszédok már megfogalmaztunk egy petíciót, amit alá is írtunk, és ha nincs ellenére, bedobjuk a postaládájába, és letette a telefont.
Nincs ellenemre, mondtam, de nem értettem az egészet, mert a kutyám tényleg nem ugat. Felhívtam az alattam lakó szomszédomékat, akik egyébként imádják a kutyámat, és megkérdeztem tőlük, hogy a Zseni, mert így hívják a kutyámat, valóban ugatott-e egész éjjel, mire a szomszédom, akivel nagyon jóban vagyunk, kutyailag is természetesen, azt válaszolta, hogy Zseni biztos, hogy nem ugatott. Megköszöntem, és letettem, de megint megszólalt a telefonom. Félix fiam volt, aki nevetve kérdezte, hogy mit szólok a szomszédok telefonjához. Mert kiderült, ez egy áprilisi tréfa volt, és erre úgy került sor, hogy letöltöttek a netről egy applikációt, amely egy megadott számot felhív, és eljátssza a szomszédot, akit zavar a kutyaugatás. De van más is, mondta Félix, például olyan, hogy fűszag árad ki a lakásból, vagy még egy csomó hasonló…
Arra gondoltam, hogy ezt a tréfát el lehetne játszani Orbánnal meg Netanjahuval, akik éppen együtt vannak: mi lenne, ha felhívná őket Trump? Persze, csak úgy, viccből.
Halló, mondja Orbán, helló, mondja Trump, és a hátttérből hallani Netanjahu hangját is. Én az Egyesült Államok elnöke vagyok, mondja Trump. Én meg a magyar miniszterelnök – mondja Orbán. Netanjahu is beszáll a beszélgetésbe, kihangosító segítségével, és csak annyit mond, hogy itt Benjámin.
Azért hívtalak titeket, hogy megnyugtassalak benneteket, ne féljetek a vámoktól, mert rátok nem lesz érvényes. Mire Orbán csak annyit mond, hogy éljen sokáig az Egyesült Államok elnöke, Benjamin meg azt, hogy éljen Donald Trump! Srácok, mondja Trump, mindent elrendeztem a Hamasszal és a Hezbollahhal, és Gáza valóban a Közel-Kelet Riviérája lesz, Magyarország pedig az Egyesült Államok 51. tagállama, megfelel? Hát, hogyne felelne meg – mondják egyszerre. – Természetesen be kell vezetni Izraelben és Magyarországon is a dollárt, és receptre lehet majd kapni nálatok a Teslát. Továbbá a Balatonnal kapcsolatban is lennének ötleteim. Mire Orbán, hát ez csak természetes. Mire Netanjahu, hát ez csak természetes.
– Egy kérésem lenne csak csupán…
– Mi lenne az? – kérdezi Orbán és Netanjahu.
Az, mondja Trump, hogy a zebrákat engedjétek szabadon, mert itt azt hallani, hogy ketrecekben tartjátok őket.
Orbán azonnal kiszól politikai igazgatójának, hogy engedjétek szabadon a zebrákat, mindenhonnan. Meglesz, főnök, kiabálja Balázs.
Van egy másik apróság is – mondja Trump. Mi lenne az? – kérdi Orbán. Az adó – mondja Trump. – Az adó szent dolog, és nem szabad csak úgy elengedni. Nem is – mondja Orbán. – Szóval, kedves Viktor, mostantól én fogok az adóügyekkel foglalkozni, te csak zebrázz, és koccints Lölővel. Te meg, Netanjahu, gyere ide Mar-a-Lagóba golfozni, és megdumáljuk azt a Gázát.
Eddig tartott a tréfa, most már jöhet a komolyság.