Előszó: elítélem a budapesti színházi kavarást. Hibának tartom jó teátrum(ok) szorongatott helyzetét. Nézőként is szolidáris vagyok azokkal, akiket méltánytalanul bántanak, megrövidítenek. Értékükön kezelem a nekem tetsző és nem tetsző véleménynyilvánításokat. Kerülöm az elvárásokat és az ingerült megbélyegzést. Nem keverem össze az intézményt és a produkciót. Személyi tusakodásban nincs részem. Megírom, amit láttam. (A nyitó képen: Szilágyi Csenge, Waskovics Andrea, Etrl Zsombor; képeket Gergely Beatrix készítette)
Három hónappal az alapos felhajtással kísért premier után megnéztem az este a Vígszínházban „A nagy Gatsby” című produkciót. Summázásként: a klasszikus regény értékeit megőrizve-megújító – formabontó elemekkel, rendhagyó mozzanatokkal dúsított – igen jó előadás formálódott a színpadon.
Szilágyi Csenge, Wunderlich József, Hegedűs D. Géza és Ertl Zsombor .
Francis Scott Fitzgerald 1925-ben írt remekműve – évtizedek változatos színpadi, illetve filmes adaptációit követve – modern musicallé változva érkezett meg a Vígbe. (Zárójelben: a kultuszregényt 2019-ben, új fordításban ismét kiadták itthon; jó stílusérzékkel e musical alkotói írtak hozzá utószót.)
Visszatekintés: 1974-ben Jack Clayton rendező Francis Ford Coppola forgatókönyvéből Robert Redford, Mia Farrow és Bruce Dern főszereplésével 2 Oscar-díjat elnyert, „konzervatív” filmet készített a történetből. Meseszép, érzelemdús, kicsit tempótlan, ám a drámai sztorit igényesen tálaló mozijuk 6,5 IMDb-pontot kapott.
Waskovics Andrea és Szilágyi Csenge.
Hasonlóan Pazar, új kiállítású filmváltozat készült 2013-ban: azt Baz Luhrmann (írta és) rendezte. A legfőbb szerepeket Leonardo DiCaprio, Carey Mulligan és Joel Edgerton alakította. Mesterien; pörgősebben, több lélektani sejt(et)éssel, luxusban tobzódó miliőben, drámai párbeszédekkel és jelenetekkel (amiért 7,3 pont járt). Való(já)ban főként frissebb a 6 évvel ezelőtti mozi, mint volt a régi – persze, a tömegízlés is – 45 éve. A többi: történelem.
Ifj. Vidnyánszky Attila, Kovács Adrián és Vecsei H. Miklós produkciója – bár műfajilag más, mégis, vagy tán pont ezért – méltó a filmváltozatokhoz. Egyenrangúnak minősíteném a két film-adaptációval. Művük rendelkezik két saját(os) többlettel: a sziporkázó modernitással és a nívós, adekvát zenével összhangban álló táncokkal és dalokkal. Mindkét nóvum telitalálat. Pontozással 7,5-et adnék rá. Nem mellékesen; valamennyi elemző értékelés, műbírálat, éljenzés és csekély kritika – csakúgy, mint a mi előadásunk zömmel fiatalokból álló közönsége – több, mint jól fogadta a produkciót. Illő ováció kísérte most is a finálét.
Ez a „Gatsby” a Vígszínház sikerdarabjai sorában foglalhat helyet. Miért? Mert Fitzgerald könyvének kulcselemei a körúti teátrumban szóban, táncokban és dalban: invenciózusan, parádés színészi játékkal, flow-élményt kiváltva szólalnak meg. Én nem aktualizálnék hazabeszélve úgy, s azzal, hogy egy titokzatos milliomos feltűnése: felemelkedése, tündöklése és bukása nem csak „tiszta Amerika”. (H)őstörténet lehetne ez bárhol a dráma-világ kezdetétől sohanapjáig. Itt, a színen tanúság-tételként ránk tör a pénz, a hatalom bűvölete, a féktelen bulizás vihar előtti balsejtelme, a vágyakozás frusztrációja, a lehetetlen megkísértése, a félmegoldás – egész kudarc törvényszerűsége, a csökönyös újrakezdés kínja és bukása, végül a sorsok és a jellemek összekuszálódásának tragédiája.
A három honi ifjú alkotó érzékletesen tárja elénk mindezeket; és megállíthatatlan táncvariációkkal, remek zenével, lírai dalokkal teszi erőteljessé a dráma értelmezését. Nincs linkség, sem túlreagálás, sem izzadtságszag, sem spekuláció, sem ócska manír.
Néha, máskor a modernizálás, az újító szándék önkényes, bizarr; az átirat üti, sőt le is veri az alapművet. Itt nem; tehetséggel, alázattal, kreatív érzékkel és ízléssel tették át a morális dilemmákat a 21. századba produkciójukkal a „triumvirek”.
Ember Márk és Waskovics Andrea.
Szokás – felemás eredménnyel – musicalváltozatot alkotni klasszikus írott anyagokból. A honi színpadokra is több sikeres, népszerű zenés-táncos adaptáció készült, és vonz híveket éveken át. Ebben a sorban a „Gatsby” – véleményem szerint – szintén elsőrangú. Azért is, mert kiváló előadó művészek, s közreműködők játszanak, dolgoznak benne; főleg a nagyon jó formát mutató színészek. Külön öröm, hogy rendkívül tehetséges fiatalok is kitűnően produkálnak. (Nem vitriolosan, hanem az alkotói: szerzői, közreműködői jogok híveként mondom; a teljes stáblistán 87 név található. Mindegyiküket ott megilleti nevük feltüntetése, dicsérete.)
A Vidnyánszky–Kovács–Vecsei-hármas sikerét kevés lenne csak bátor próbálkozásnak minősíteni. Rátaláltak ugyanis – a finálé-dal „gyönyörűek és bolondok” refrénjében summázódó – elveszett nemzedék olyan értelmezési és kifejezési módjára, mely a (vad)modern színház életeleme. Náluk így a tartalom és a kivitelezés színvonalas egységet alkot.
A II. felvonás eleje még az akkorra beérett rendhagyó módokon, jeleneteken is túltett (pl. a szünet a műsor zenés, szöveges folytatását hozta; a színészek a páholyokból is akcióztak).
A 20. század eleje Amerikájának miliője a színpadon megtelt e századi aktualizálással. Szóba jött a politikai szóvivő hazugsága, a televíziók, s bennük a „valóságsók” képtelensége; sőt Eszenyi Enikő színháza válaszolt (?) a minapi bírálatra. Két fiatal színész ugyanis a véleménynyilvánításról szólt, majd beszédes mosollyal és hallgatással tartották maguk előtt a mikrofonjaikat. Ez lehetett: a hallgatni arany igazsága, de a ciki és bizarr némaság kifigurázása is. A publikum vette, értette, nevetéssel (el)fogadta ezt.
Waskovics Andrea Daisy főszerepében, vívódó naivaként rendkívüli. Wunderlich József Gatsby-ként hitelesen adja a boldogtalan pénzmágnást, aki mindent elér s megkap, kivéve, amire őrjítő vágya van, esélye igazán nincsen. Szilágyi Csenge Jordan Bakerként hatásosan jéghideg. Ertl Zsombor Nick Callaway szerepében ellentmondásmentes. Hegedűs D. Géza Meyer Wolfshelm alakítása elegáns. Tom Buchanan szerepében Ember Márk is jó. Az előadás minőségére utal, hogy pl. Myrtil kicsiny, de a sztoriban igencsak mérvadó szerepében Márkus Luca e.h. bombajó.
Az előtérben Ember Márk, Szilágyi Csenge és Ertl Zsombor.
Kovács Adrián összetett zenéje kiemelkedően szolgálja az előadás tempóját; önmagában is sokkal több, mint a színpadi történések aláfestése, izgalmas háttere. Az előadás mozgásvilága és -kultúrája kiemelkedő. Valamennyi(en) együtt – a dalokra, a táncokra, a díszletekre, a ruhákra és minden egyébre is kiterjedően – megtestesíti(k), beteljesíti(k) Fitzerald művének álomvilágát.
Főbb alkotók és közreműködők: A nagy Gatsby, musical-dráma két részben; rendező ifj. Vidnyánszky Attila; zene, egyben dirigens is Kovács Adrián; szövegkönyv Vecsei H. Miklós, aki egyben az egyik dalszöveg szerző is; dramaturg Vörös Róbert; díszlet Pater Sparrow; jelmez Pusztai Judit; koreográfus Bakó Gábor; és a 6 kulcsszerepben játszik Wunderlich József, Waskovics Andrea, Szilágyi Csenge, Ertl Zsombor, Ember Márk és Hegedűs D. Géza.