(Szerző: Tóth András / qubit.hu) Elképzelhető, hogy más légúti megbetegedést okozó vírusokhoz hasonlóan a 2019-nCoV járványnak is lehet szezonalitása. (A nyitó kép forrása: Tagesspiegel Interaktiv)
Ha valóban így van, ez azt jelentené, hogy a nyár közeledtével a vírus terjedése lelassulhat a Föld északi féltekéjén – mondta a Qubitnek Müller Viktor (a képen), az ELTE TTK Elméleti Biológiai és Ökológiai tanszékének tudományos munkatársa, aki a 2019-nCoV koronavírus által okozott járványról adott elő a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett múlt hét szerdai tudomány-kommunikációs rendezvényen. A vírus terjedésének nyári lelassulásáról szóló feltételezést alátámasztani látszik az, hogy néhány korábbi kutatás más koronavírusok esetén hasonló jelenséget figyelt meg – bár az egyáltalán nem garantált, hogy ez a 2019-nCoV esetén is így lesz.
Müller az AIDS-ért felelős HIV-vírus szervezeten belüli viselkedését és HIV-járványok alakulását vizsgálja számítógépes modellek segítségével, és foglalkozik a szerzett (adaptív) immunitás kialakulásával és a kórokozók fertőző- és gazdaszervezet-károsító képességének evolúciójával is (előadásának elején ennek ellenére külön leszögezte, hogy nem járványügyi szakember és nem is a koronavírusok szakértője).
A Qubit kérdésére Müller figyelmeztetett arra is, hogy a vírusos fertőzések kezelésére létrehozott antivirális gyógyszerek általánosságban nagyon specifikusak, és többnyire csak néhány vírus ellen működnek. Hozzátette, egy-egy szer hatékonynak mutatkozhat az új koronavírus ellen a tudományos kísérletekben, de ez még közel sem jelenti azt, hogy ténylegesen biztonságos gyógyszer válhat belőle.
Müller az előadásában kiemelte: bár nem lehet megjósolni a járvány alakulását, a vírussal kapcsolatos kutatások nyílt hozzáférésűvé tétele és a tudományos közösség gyors reakciója segíthet a megfékezésében. Mindez azonban, mint hozzátette, az álhírek és rossz információk terjedését is segíti. Több példát hozott arra is, hogy az adatok gyors változása miként boríthatja fel a járványtani modelleket és azok konklúzióját.
A kínai Vuhanból kiindult, légúti megbetegedéseket okozó 2019-nCoV koronavírus alapvető jellemzőiről itt olvashat , a kísérleti gyógyszerek első bevetéséről és a vírussal kapcsolatos új genetikai információkról pedig itt.
A Qubit kérdésére – lehetséges-e, hogy a nyár közeledtével a hőmérséklet növekedése lelassítja a vírus terjedését – Müller így reagált:
„Úgy gondolom, hogy jó eséllyel lesz szezonalitása a terjedésnek, mert általában a légúti fertőzések így viselkednek a mérsékelt övön. Ennek több oka lehet: a vírusok hidegben hosszabb ideig fertőzőképesek maradhatnak a környezetben, a téli alacsony páratartalom kedvezhet a terjedésüknek, az emberek pedig vitaminhiányosak lehetnek télen, amiből vélhetően a legfontosabb a D-vitamin hiány.”
A kutató elmondta, hogy más légúti megbetegedéseket okozó vírusoknál is megfigyeltek már szezonalitást:
„Ez általában igaz a légúti fertőzésekre, de arra is találtam adatot – ez több mint 20 éves adat – hogy az egyik nátha koronavírus is mutat szezonalitást, tehát ez az új vírus viszonylag közeli rokonaiban is előfordul”.
Müller szerint Európában még akkor is szerencsés helyzetben lehetünk, ha – bár ez most még nem látszik valószínűnek – a 2019-nCoV jobban elterjed, és világjárványt okoz:
„Úgy gondolom, hogy ha ebből lesz is világjárvány, Európába akkor ér el az első hullám, amikor már beköszöntött a tavasz vagy a nyár, és ez óriási szerencse lehet. Ebből következhet az, hogy az első járványcsúcs még kisebb legyen – ez megfigyelhető volt az 1918–19-i influenzajárványnál – és esetleg télen jöjjön egy újabb, súlyosabb csúcs, de addig még több időnk lenne a felkészülésre. Hangsúlyozandó, hogy ez nem tudományos tény, hanem csupán a meglévő ismeretekre épülő spekuláció.”
Müller a 2019-nCoV vírus fertőzés kezelésére felvetődött potenciális gyógyszerek és kísérleti stádiumban lévő hatóanyagok kapcsán óvatosságra intett:
„Általánosságban igaz az, hogy az antivirális szerek nagyon szűk spektrumúak, tehát kevés kórokozó ellen működnek. Ha megnézzük a vírusok rokonsági kapcsolatait, ez néha annyira távoli evolúciós időben rejtőzik, hogy fel sem tudjuk mérni. A vírusoknál vannak csoportok, amelyeknél felismerjük a rokonságot, de a csoportok közötti rokonságot nem tudjuk megállapítani, mert annyira szélsőségesen adaptálódtak, és itt is ez a helyzet. Az ebolavírus és a koronavírus rokonsági fokát meg sem tudjuk állapítani, annyira különböznek egymástól, a HIV pedig egy harmadik, nagyon távoli csoporthoz tartozik. Itt HIV-, influenza- és ebolavírus elleni gyógyszerek vetődtek föl. Ha közülük valami használ, az az óriási mázli kategória.”
Néhány nappal ezelőtt a qubit.hu-n részletes cikk jelent meg egy thaiföldi esetről, amikor az új koronavírussal fertőzött pácienseknél is egy influenza elleni anti-virális gyógyszert vetettek be. Az alkalmazott Tamiflu (oseltamivir) az influenzavírus neuraminidáz enzimét blokkolja – ilyen pedig nincs a koronavírusokban, így nem világos, miért alkalmazták ezt a kezelőorvosok. A potenciális ellentmondást firtató kérdésünkre Müller elmondta:
„A tudomány mai állása szerint nem kellene, hogy hasson. De ez ugyanígy igaz a HIV proteázenzime ellen ható gyógyszerekre, amikkel szintén próbálkoztak. Van ugyan proteáza (fehérjebontó enzimje) a koronavírusnak is, de ez nagyon távol esik a HIV-proteáztól, csak a hasonló funkció miatt ugyanúgy hívják. Nem valószínű, hogy hat, de persze annál inkább örülünk, ha kiderül, hogy mégis hat.”
Müller szerint az új koronavírus ellen lehet értelme emberben köztudottan biztonságos antivirális gyógyszerek kipróbálásának.
„Annyi racionalitása van ennek a megközelítésnek, hogy a már létező gyógyszereknél tudjuk: emberben biztonságosak, legalább kárt nem okoznak. Ahhoz, hogy jó legyen egy gyógyszer, az kell, hogy hasson a kórokozó ellen, emberben biztonságos legyen, a szervezet fel is vegye, és eljusson oda, ahol hatnia kell a kórokozó ellen. Ezek nagyon nehéz, szűk lépések, amin sok gyógyszerjelölt elbukik. Odáig gyorsan el lehet jutni, hogy legyen hatóanyag, ami laborkörülmények között hat a vírus ellen. De hogy odáig mennyi idő, hogy emberben is működjék, és gyógyszer legyen belőle, az sokkal kiszámíthatatlanabb.”
Müller az előadásában kitért a járvánnyal kapcsolatos kommunikációs kérdésekre is. Úgy látja, hogy információbőség van, ilyenkor pedig a szakértők feladata megtalálni a megbízhatót:
„Gyakorlatilag mindenki hozzáfér az információkhoz (…), sőt, igazából még az ezzel foglalkozó legfrissebb és legfontosabb szakcikkek is szabadon, bárki számára hozzáférhetők egy kezdeményezésnek köszönhetően. (…) Van ennek azonban hátránya is: rémhírek és álhírek is terjednek ugyanilyen sebességgel és hatékonysággal. (…) A szakértő szerepe ebben a helyzetben, amikor mindenkihez eljutnak az információk, igazából az, hogy kibogozza ebből, hogy mi az, ami megbízható” – mondta Müller, hozzátéve, hogy a hozzá hasonló szakemberek a nagyközönség előtt a tudomány hitelét használva nyilatkoznak, ami egyben felelősséget is.
Arról is beszélt, hogy egy ilyen helyzetben a kutatóknak fel kell tenniük a kérdést, hogy mennyire lehet biztos egyáltalán az adott információ:
„Nemcsak az egyéni tudás, de a tudomány állása is sok mindenben bizonytalan. A tudomány frontvonalain mindig bizonytalan a tudás, egy teljesen új kórokozóval kapcsolatban nagyon sok minden óhatatlanul bizonytalan. A bizonytalanságot muszáj közvetítenünk bármiféle megnyilatkozásban…”
Egy járvány idején ugyanakkor más szempontok is felvetődnek:
„Nagyon sokan féltik az életüket most, féltik a családtagjaik életét… Ebben az esetben azon is gondolkodik az ember, hogy mi lesz a szavainak a hatása ezekre emberekre. És néha ezek a szempontok bizony konfliktusba kerülhetnek egymással.”
Müller úgy látja, hogy bár bizonytalan a járvány kimenetele – vannak optimistább és pesszimistább forgatókönyvek – a szakemberek feladata ilyenkor nem a pánikkeltés, hanem a legvalószínűbb forgatókönyvek kiemelése.
A kutató az előadásában arra is kitért, hogy a járványra vonatkozó adatok folyamatosan változnak, ami főképp az első hetekben órák alatt érvénytelenítheti a kutatók által végzett modellszámítások eredményét:
„Nagyon gyorsan változik minden… Egy kutató azt írta a Twitteren, hogy »egy nappal később már nem érvényesek az eredményeink, mert a számítás korábbi adatokon alapult, de az új adatokból más jön ki«” – idézte Müller a külföldi szakembert.
Előadásában Müller Viktor kifejtette: szinte biztos, hogy a vírus állatokból került át emberre:
„Ezt a vírus genetikai vizsgálatából tudjuk. Itt egy komoly tudományos sikertörténetet láthatunk, hihetetlen gyorsan gyűlik a tudásunk az új kórokozóról. Pillanatok alatt kiderült, hogy milyen vírusról van szó, pillantok alatt rájöttek, hogy rokona a korábbi SARS-járvány kórokozójának, ahol már tudni lehetett, hogy az eredeti forrás denevér volt…
. A végső gazdaszervezet biztos, hogy denevér, de az még nem tudható, hogy a közvetlen forrás mi lehetett.”
Müller elmondta: a kutatóknak jó okuk volt feltételezni, hogy előbb-utóbb a denevérekből újra átterjednek az ilyen vírusok az emberre. Kitért arra is, hogy mire utalhat a korai 2019-nCoV-vírusminták magas fokú genetikai egyezése:
„99,98 százalék az első néhány minta egymás közötti egyezése. Ez a nagyfokú egyezés azt jelenti, hogy a vírus kezdeti terjedése viszonylag gyors és hatékony volt. Nem volt idő az egyes páciensek között arra, hogy a vírus változzék. Az a valószínűbb, hogy a mostani járványt már egy olyan változat indította el, ami hatékony terjedésre képes az emberben.”
Szóba került az is, hogy lehetett volna-e többet tenni a járvány megelőzéséért. A kutató szerint nem nagyon, mert rengeteg kínai tartományban vannak SARS-rokon vírusokat hordozó denevérfajok. A kérdés szerinte az, hogy jól használták-e fel ezeket a tudományos ismereteket.
„Igazából a monitorozás nem mondott csődöt. Mikor az első esetek elkezdtek halmozódni súlyos tüdőgyulladásos kórképpel, rögtön fölvetődött az orvosokban, hogy itt egy SARS-szerű járványról van szó. Megvolt az az ismeret, aminek alapján ezzel rögtön lehetett volna kezdeni valamit.”
Mint a kutató elmondta, a nagyjából 2–3 hetes kezdeti időszak, amikor egyes értesülések szerint a helyi döntéshozók haboztak a helyzet kezelésében, nem tekinthető túl hosszú időnek. Müller nem tartja biztosnak, hogy más országok sokkal hamarabb lettek volna képesek hatékony intézkedések meghozatalára. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy az élőállat-piacok (ahonnan valószínűleg ez a járvány és a korábbi SARS is kiindult) betiltása a jövőben valamelyest csökkentheti az ilyen járványok kitörésének kockázatát.
A 2019-nCoV koronavírusról a Nemzeti Népegészségügyi Központ szakmai tájékoztatójában lehet többet olvasni. – A Müller Viktor által előadásában és a Qubitnek adott nyilatkozatában elmondottak nem a Magyar Tudományos Akadémia vagy más intézmény állásfoglalásai, hanem a szakember saját véleményét tükrözik.
(A beszámoló elsőként itt jelent meg.)