Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában az …erőszakról. Nekem ez ma délelőtt akkor jutott eszembe, amikor megnéztem a videót az ex-Magyar Rádió épülete körül történt incidensről. (A nyitó képen: pagodai pillanat a Magyar Rádióban – sok évvel ezelőtt…)
Aki esetleg nem értesült volna: a Momentum aktivistái tiltakoztak ma reggel a Magyar Rádió épületeinek elbontása ellen, amikor a munkaterületre tartó egyik kamion közéjük hajtott. A képeket elnézve, aligha lehet véletlen figyelmetlenségről beszélni, hiszen a tiltakozók többször is a sofőr tudomására hozták, hogy ez egy polgári engedetlenségi akció, ő meg csak nyomta tovább a gázpedált. Kevésen múlott, hogy nem lett a dologból tragédia.
A Magyar Rádió eltüntetése a Föld színéről jelképes erejű. 1956. október 23-án este a tömeg nem véletlenül éppen a rádió épületét ostromolta meg, hiszen akkoriban még a rádió volt a legfontosabb tájékoztatási eszköz. Az sem véletlen, hogy a nyolcvanas évek második felére éppen a Magyar Rádió volt az a szakmai műhely, ahol elkezdték komolyan feszegetni a diktatúra határait, ahol megindult a gondolkodás arról, hogy mégis, miféle Magyarországot kellene építeni a kádári gulyáskommunizmus romjain.
A Bródy Sándor utca 5–7. meg az udvarán található Pagoda valóban a szabad szellem szentélye volt abban a korban.
Ahogy az sem volt véletlen, hogy 1994 tavaszán a vesztét érző jobboldali hatalom éppen 129 rádiós, meg néhány Egyenleg-es tévés kirúgásával, a hatalom brutális erejével akarta meghódítani azt, amit sem pénzzel, sem zsarolással, sem árulókkal nem tudott megszerezni.
Emlékszem a szolidaritási tüntetésre a Pollack Mihály téri épület előtt. Akkor még ezrek töltötték meg a placcot, mert akkor még fontos volt a szabad szó, a független rádiózás. A kirúgottak között volt számos mostani klubrádiós kollégám, aki a mai napig is közmegelégedésre rádiózik…de ki emlékszik még Csúcs László rádiós alelnökre, Nahlik Gáborra a tévéből és a többiekre, akik a hentesmunkát akkoriban elvégezték. Azóta tudjuk a hasonlatot a verebekről, meg arról, amit a lovak hagynak maguk után az utakon…
Mennyivel jobb lesz, ha még az emléke is eltűnik a Magyar Rádiónak, jobb lesz ott a katolikus egyetemnek pazar kampuszt építeni, a hit ereje azért mégiscsak fontosabb a józan észnél, nem igaz?!
Hanem a szabad szót, a szabad gondolatot mégsem lehet elhallgattatni, talán nem veszik öndicséretnek, ha ki merem mondani, hogy a Klubrádió viszi tovább azt a sokszínű, bátor és kritikus hangvételt, amit az egykori Magyar Rádió megtestesített. A hatalom immár tizennégy éve packázik velünk, mert nem képes elviselni, hogy valahol megmaradjon a szabad szó. Erről szólt a pályázatok megtorpedózása, a Klubrádió karanténba zárása, a frekvencia elvétele és újabban a hacker-támadások sokasága rádiónk ellen.
Mi azonban akkor is tovább szólunk mindenütt, ahol tudunk. Ha máshol nem, hát a kedves hallgató vasalóján…
