Amikor az okos emberek beszélnek, akkor az ostobák hallgatnak. Nekem sem kellene megszólalnom, ráadásul mondanivalóm sincs nagyon, csak apróságok. (A képen: a belga labdarúgó-csapat a párizsi olimpián 1900-ban)
Gyengül a forint, nehezebb lesz gyülekezni, hangoskodni, törvény készül erre – már várjuk. Mi például el sem mentünk Oroszországba, a focivébére. Csoportosulni, forinttal szurkolni? Erősítő nélkül motyogásnak tűnnék.
Pedig, tudja ezt a világ, mi nagyon vágytunk Oroszországba. El is indultunk 77 évvel ezelőtt, de előbb a Don, aztán a portugálok, a svájciak, végül még Andorra is az utunkba állt, szóval, nem jutottunk messzire. Most itthon vagyunk, de nem szégyenkezünk.
Szégyenkezzenek a kijutott hazazavartak! Égjen a németek képe, előbb-utóbb megtanulják, hogy ne az oroszoknál keressék a szerencséjüket. Messi Argentínával, Saláh Egyiptommal van ott, ahol mi Dzsudzsákkal, és a velünk mindig rokonszenvező lengyelek is azt mondták, ha nem lehetnek magyar testvéreikkel, akkor ők sem maradnak. (Találkozunk a legközelebbi békemeneten!)
Most sok okos ember azt találgatja, hogy mitől tudnak bizonyos kis országokban (Izlandon, Dániában, Svájcban, a horvátoknál) megtanulni focizni, és bizonyos kis országokban nem. Ha közbe szólhatnék, azt mondanám, hogy a tanulásnak vannak kulturális hagyományai. Ez nem olyan, mint a létfenntartás, ahhoz annyi elég, hogy a lányok megtanulják széttenni, a fiúk meg betenni, és ha ezt már tudják, akkor a történelemben jöhet Waterloo vagy a Don-kanyar, nyolcmilliárdig meg sem állunk.
Közbe szólva mondanám, hogy a tanuláshoz iskola kell, nem stadion, pedagógus, nem edző, és egy országnak nem attól kell szégyenkeznie, hogy nincsenek klasszis focistái, hanem azért mert polgárait nem tanítja meg számolni, olvasni, és ráadásként a médiában a hülyeséget népszerűsíti.
Vannak országok, példálóznék, ahol orvos, ellátás hiányában a gyerekek még azelőtt meghalnak, mielőtt okos felnőtté válnának, ezért még buta focista sem lehet belőlük. Ezekben az országokban választáskor a szavazók hulladékgyűjtőnek nézik az urnát, beledobják a papírt, a kiürült palackokat, sörös dobozokat máshova, mert hallgatnak az okos emberekre, azok pedig azt mondják, ez a szelektálás, az igazság és hazugság megkülönböztetése.
Na, ebbe már nem szólhatok bele, nézem a vébét, a csapatok rengeteg öngólt rúgnak, fáj a szívem, köztük lenne a helyünk…