(Szerző: Para-Kovács Imre) Nem folytatható, tehát folytatódik, az abszurditás létezésünk állandó megédesítője, nincs ellenség, de közeledik, nincs korrupció, de galaktikus vagyonok halmozódnak fel érdemtelen embereknél, nincs demokrácia, de abban reménykedünk, hogy majd a választáson megmutatjuk, hogy… nos, valamit majd megmutatunk, és akkor meg lesz mutatva.
A küldetéses pszichózis örvényébe ragadt miniszterelnök mintha egy kicsit messzire rúgta volna a pöttyöst, egyszerre képzeli magát európai tényezőnek és a magyarok megváltójának, márpedig ennek töredékéért is a főorvos úr homlokára szaladna szemöldöke a reggeli vizit alkalmával, nos, a dolgok jelenlegi állása szerint a jövő héten még nem mehet haza, Ketteske, miközben napnál is világosabb, hogy csak Európa sötét sikátoraiban tomboló fasiszta törpék állnak már vele szóba, Magyarországon pedig undor és szánalom kíséri kínos és kártékony tevékenykedését az írástudók körében, és most azon írástudókra gondolok, akik valamivel többet látnak a Nyugatban, mint zsidó zuglapocskát.
Természetesen mindez nem jelenti, hogy záros határidőn belül véget ér a bánat és rombolás az ég alatt, de egyszer vége lesz, és amikor vége lesz, az ronda lesz, nem olyasmi, amit szívesen néz az ember a tévében.
Megint kiderült, hogy semmi sem tart örökké: Mészáros Lőrinc válik, a Barátok közt forgatása leállt, A Nap pedig 5 milliárd év múlva vörös óriássá változik és bekebelezi a Földet. És garantálom önöknek, hogy amikor a Naprendszer lekakukkol, nem Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke. Mondhatják erre, hogy 5 milliárd év múlva mi sem leszünk már, ami lényegében igaz, de azzal mégsem áltathatom a hallgatóságot, hogy holnap majd a megújult MSZP elsöpri a Fidesz korrupt és beteges hatalmát, mint ahogy az sem valószínű, hogy a lelkiismeret vészcsengője felébreszti a Gazda bűntudatát és elkullog, miközben azt dünnyögi, hogy bocsánat, én nem ezt akartam, jöjjön valaki más helyettem, aki gyűlöleten és képmutatáson kívül mást is nyújthat a magyaroknak.
A kozmikus óra azonban nem vásárolható meg leosztott közbeszerzésekkel.
Nem állítom, hogy hazánk egy megvalósult álom volt a második Fidesz-kormány színrelépése előtt, de az összehangolt fasiszta pepecselés hiányzott belőle, és nem loptak el komplett megyéket, mint ahogy az orosz típusú megfélemlítő propaganda-hadosztályok is mostanig várattak magukra, azaz mindent összevetve mégiscsak egy sántikálva, döcögve, de a demokratikus keretek között, Európa irányába haladó nemzet voltunk, és ha a jövőre gondoltunk, Németország lebegett a szemünk előtt, nem Azerbajdzsán.
És őrizzük meg komolyságunkat, nehogy valaki gyurcsányozni kezdjen, mert szemen röhögöm, amikor a folyamatban lévő országkifosztás csak ahhoz mérhető, mintha Dzsingisz kán megvárta volna a II. Ukrán Frontot, és együtt pakolták volna fel a mindent is a platóra. Komolyan, csak azért van még Duna, mert kifolyik alul, de a Balaton például már nincs is.
Szóval nem folytatható, tehát folytatódik, az abszurditás létezésünk állandó megédesítője, nincs ellenség, de közeledik, nincs korrupció, de galaktikus vagyonok halmozódnak fel érdemtelen embereknél, nincs demokrácia, de abban reménykedünk, hogy majd a választáson megmutatjuk, hogy… nos, valamit majd megmutatunk, és akkor meg lesz mutatva. Mindenesetre most indulni kell haza, mert borús az ég, mindjárt esni fog, a franc akar elázni, annyira azért nem vagyunk elszántak, meg is fázhatunk.