(Szerzők: Jakab-Aponyi Noémi és Németh Dóra/szabadeuropa.hu) Rita egy azon 226 ezer nőből, aki rettegésben él ma Magyarországon. Azt mondja, a választások után már nincsenek tévképzetei, tudja, hogy az államtól nem számíthat segítségre, neki kell megvédenie gyermekeit és magát, ha nem akarnak ők is néma tanúk lenni, akiket megölt a partnerük. (A nyitó kép forrása: tao-sports.de)

Május elején egy kisfiúval, a hónap végén két tizenéves lánnyal végzett a saját apjuk, akiknél éppen láthatáson voltak Hetesen, illetve Aszódon. Utóbbi annak ellenére történhetett meg, hogy a hírek szerint korábban négyszer is feljelentette volt férjét az anya, és három ügyben el is marasztalták a férfit. „A kisebbik lány védelem alatt állt az apa korábbi erőszakos viselkedése miatt, ezért is érthetetlen, miért nem volt felügyelt a kapcsolattartás” – írta a Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene Alapítvány vezetője, aki azután posztolt a közösségi médiában az ügyről, hogy sokan az anyát hibáztatták a lányok haláláért, mondván, miért engedte őket az apjukhoz. „Azért, mert a kapcsolattartást ideiglenes hatályú végzés szabályozta, és ő betartotta az abban foglaltakat, hiszen ellenkező esetben őt vonták volna felelősségre – amint az általában lenni szokott” – teszi hozzá Mérő Vera és Segyevy Lovrencsics Ibolya.

„A láthatáson megölt gyerekek névsora fájdalmasan hosszú, csak ebben a hónapban a mostani a második ilyen eset. (Május 7-e, Hetes: a 41 éves apa megölte a láthatáson ott tartózkodó kiskorú gyermekét, majd magával is végzett.) De emlékezhetünk a Zöldlomb utcai családirtásra vagy a győri kettős gyerekgyilkosságra, a Dunakeszin történt – szintén láthatáshoz kapcsolódó – családirtásra, a tatai gyermekgyilkosságra (itt az anyánál volt láthatáson a kiskorú). A sort folytathatnánk, de önmagában az esetszám nem szolgál magyarázattal, a mintázat annál inkább.A mintázat pedig az, hogy bizonyítottan bántalmazó – vagy ilyen ügyben éppen eljárás alatt álló – szülőknek rendszeresen ítél a bíróság nem felügyelt kapcsolattartást.„

Az isztambuli egyezmény ratifikálása nemcsak a gender szó helyes értelmezésével és a szexuális bántalmazást elszenvedő (például megcsonkított nemiszervű) migránsok és menekültek (köztük nők és gyerekek) menekült jogállásának biztosításából állt volna, de komoly intézmény- és jogrendszeri fejlesztésekre is kötelezte volna a magyar kormányt az áldozatok védelmében. Többek között még kétszer annyi helyet kellett volna biztosítani a védett házakban, mint amennyi most van, olyan úgynevezett nőközpontokat kellett volna létesíteni minden egyes régióban, amelyek Belaruszon kívül egyedül Magyarországon nincsenek egész Európában.

Közben a kapcsolati erőszak helyett sokszor még most is legtöbbször könnyű testi sértésben találják bűnösnek a bántalmazókat, és csak felfüggesztett szabadságvesztést rónak ki rájuk. A gyerekek többsége pedig utána is ki van téve a bántalmazásnak, a felügyelt kapcsolattartás ritka, mint a fehér holló.

Utánajártunk hát, hogyan működik jelenleg az áldozatvédelmi rendszer Magyarországon isztambuli egyezmény híján. Az eredmény, amelyre jutottunk, és a statisztika nem túl biztató, főleg annak tekintetében, mekkora eséllyel részesülhet bármilyen védelemben ma a hatóságoktól egy bántalmazott.

Szerettük volna megtudni az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy szerintük az eddig megnyitott áldozatvédő központok tudják-e helyettesíteni a hiányzó helyeket a védett (vagy menedék-) házakban. Beváltotta-e az az intézkedés a kívánt hatást, amely alapján januártól lazultak a szülői felügyelet szabályai, főleg annak fényében, hogy a 2019-i győri családgyilkosság után 2022 májusában újból egy láthatás alkalmával ölte meg egy apa a gyermekét, illetve hogy az isztambuli egyezmény helyett milyen intézkedésekkel próbálják megelőzni a kapcsolati erőszakot, a családon belüli bántalmazást. A cikk megjelenéséig nem érkezett válasz egyik kérdésünkre sem, viszont azóta Aszódon újból egy láthatás alkalmával végzett egy apa két gyermekével, ahogy arról fentebb már volt szó.

„Amikor megláttam április 3-án este, ahogy Varga Judit önfeledten nevetgél a miniszterelnök mögött a színpadon, akkor tudatosult bennem, hogy nincs remény. Nem fog változni semmi. Végképp nem lesz isztambuli egyezmény vagy semmi más. Semmilyen segítségre nem számíthatunk továbbra sem…

Az írás itt folytatódik, tessék kattintatni!