A vélemény (még) szabad: Saját pályán

Nézem a képeket, megszeppent, meggörnyedt orvosok ijedten bólogatnak, és lehet, hogy mögöttük hull a falról a csempe, talán a liftek sem működnek, a hétköznapokon az elhivatottság helyettesíti a gyógyszert, de kérem szépen, ők vannak otthon.

A kórház, a klinika, a rendelő a saját pálya, a fehér köpeny a mez, a szurkolók biztatása a szeretet. Pultosként a kocsmában dolgoznának, szerelőként a gyárban, képviselőként a parlamentben, kurvaként a kuplerájban, de ők ott vannak otthon, ahol a jelenlétükkel nevet, sőt rangot adnak a munkahelynek. Nem olyanok, mint királyságban a korona vagy a születésnapi tortán a gyertya; ők nem verhetők le, nem fújhatók el, ők nélkülözhetetlenek, ezért is furcsa, amikor megszeppenve, meggörnyedve, olykor megalázva toporognak a saját otthonukban. Mintha a minden hajlongana a semmi előtt.

A sportemberek tudják, hogy a sport nem létezhet sportolók nélkül, és hogy a hazai pálya az előny, ahogy sakkban a fehér bábú vagy teniszben, a szerválás. A sportemberek ismerik az öltözők illatát, a pályák buktatóit, otthon őket segíti a kapufa, és a bíró is, vitás helyzetekben a javukra ítélkezik.

Aki maga is sportolt, az tudja mekkora előny otthon lenni, nem félni, még az erősebb ellenféltől sem. Ráadásul a hazai pálya állhatatosságra kötelez, a hazai pályán kikapni, egy kicsit a szurkolók, a bizalom elárulása.

Könnyű kívülről bekiabálni, a kártyában sem szeretik a kibiceket, de az orvosoknak, nővéreknek tudniuk kell, hogy ők nem pultosok, nem szerelők, nem kurvák, nem politikusok, ezért a saját pálya előnyét soha nem adhatják fel…