Nagy hírként robbant az EBESZ bejelentése arról, hogy maximális létszámban készülnek hazánkba látogatni az áprilisi választásokra a szervezet választási megfigyelői. Ilyen készültséget eddig csak Bulgáriában lehetett látni 2013-ban – számol be erről az Euobserver.

Az amerikai Metro újság kiemeli azt is, hogy az ide küldendő megfigyelők a médiát monitorozzák. Emlékeztetőül: a 2018-i választásokról az EBESZ véleménye mindössze annyi volt, hogy a szabadok, de nem voltak tisztességesek. Nem voltak biztosítottak a fair körülmények az ellenzék számára. Most – feltehetően ezt a sommás, ám egyszerűsítő megállapítást elkerülendő első körben 18 megfigyelő elemzi a médiaszerepléseket, mennyire lesznek kiegyensúlyozottak, és 200-an érkeznek majd közvetlenül a választások előtt, akik választás lebonyolításának törvényességi megfelelőit fogják ellenőrizni. Szempontjaik: választók regisztrálása, a kampány, a lehetséges választói megfélemlítés, voksvásárlás, a kampányfinanszírozás átláthatósága, a panaszok és jogorvoslataik hatékonysága.

Erre reagálva Kovács Zoltán kormányzati szóvivő azt állította, hogy nálunk a média kiegyensúlyozott, sokféle, különösképpen a nyugat-európai médiával való összehasonlításban – nyilatkozta a Reutersnek.

A Saudi Gazette Genfben keltezett tudósításában ugyanerről azt írja, hogy megfigyelők már előre jelezték aggályaikat a különösen kiélezett, feszült politikai közegben, ahol nagy nyomásnak vannak kitéve a választók. Hegedűs Dániel arra figyelmeztetett, hogy ha a Nyugatot esetleg hidegen hagyná a megfigyelés, akkor – miután egy tagország 15%-nál többet nem küldhet – a keret többségét kitölthetik az orosz, belarusz, szerb delegáltak.

A Politico pedig arra emlékeztet, hogy a múlt hónapban 62 európai parlamenti képviselő figyelmeztetett arra, félő, hogy a választás lebonyolítása és annak feltételei nem felelnek meg a demokratikus normáknak, ezért fokozott ellenőrzést sürgetett.

Oleksiy Danilov, az ukrán nemzetbiztonsági védelmi tanács titkára arra panaszkodott, hogy Orbán kormánya ismét akadályt állít országa (értsd: Ukrajna) NATO-tagsága elé, miután február 4-én megvétózta, hogy Ukrajna csatlakozhasson a NATO kíbervédelmi egységéhez – írja a KijevPost. Miközben a csatlakozás feltételeit teljesítette Kijev. Ez legalább fél évre megakasztja az együttműködést a NATO-val. Az ok a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogának korlátozása.

Nehéz választásra készülve Orbán Putyin támogatását kéri – címmel a The New York Times annak körülményeit elemzi, hogy a rezsicsökkentéshez illetve a gáz árának alacsonyan tartásához miért kért további 1000 millió köbméter gázt Orbán az orosz elnöktől. Orbánt politikai kaméleonnak nevezve megállapítja, hogy az unióban megduplázódott, mi több, néhol meg is háromszorozódott a gáz ára, hazánkban azonban a kormányfő azt alacsonyan és szinten tudta tartani, így most nálunk a legolcsóbb a gáz. Putyin egyébként ígéretet tett a nagyobb gázszállításra Európának, miután tisztában van azzal, hogy a föld alatti gázvezetékek kihasználtsága 40%-ra csökken jövőre. A cikk megjegyzi, hogy a gáz négyötöde Oroszországból érkezik hazánkba, ami épp kétszerese az európai átlagnak. A szlovákiai Globsec felmérése szerint a térségben az emberek fontosabb stratégiai partnerként tekintenek Oroszországra és Kínára, mint az Egyesült Államokra.

A cseh EUBulletin hasonlóképpen értelmezi a Moszkvában történeteket Putyin és Orbán között.

Illinois Egyetemének újságjában a zsarnokok évtizedéről írnak: a 21. század 20-as éveit a zsarnoki uralmak fogják jellemezni. Amire máris egy elrettentő adat: az emberiség hárimnegyede ma olyan országban él, amelyik csúszik lefelé a zsarnokság intézményébe. Különösen négy ország szembeötlő e tekintetben, írja a szerző, Judith Race: Mianmar, Magyarország, Venezuela és Kamerun.

A Freedom House már tavaly megállapította, hogy 15 éve tart a demokrácia egyre lejjebb süllyedése az önkényuralmi, totalitárius rendszerek irányába. Nos, a 16. év sem lesz biztatóbb.

Ráadásul prognózisok egybehangzóan állítják, Kína lesz az első számú világhatalom, lekörözve az ettől régóta rettegő Egyesült Államokat. Ez viszont nyomban felveti a társadalmi rendszerek hatékonyságának kérdését: Kína berendezkedése messze van a demokráciától.