(Forrás: helyben.hu) Orbán Viktort manapság nem túl sűrűn látogatják uniós kollégái, részükről sok segítségre nem számíthat, miközben nagy kihívás a számára az egységes ellenzéki front – írja a t-online.de. Rajzanak viszont körötte a külföldi populista politikusok, naptárjában sorakoznak az ilyen programok, beleértve az ő útjait is. Ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, menekültek százezrei jelenhetnek meg a többi közt magyar–ukrán határon, ezzel számol az EU.
Elment a minap Moszkvába, jóllehet, kulminál az ukrán válság. Budapesten is egymásnak adják a kilincset befolyásos amerikai konzervatívok, Európában pedig szövetséget igyekeznek tető alá hozni a populista pártok.
Ám a magyar kormányfő ebből nem sokat profitál. Nem úgy Putyin! Az elnök propagandagépezete számára talált pénz volt egy uniós vezető, aki a viszály tetőpontján kész volt ellátogatni az orosz fővárosba és némán hallgatta, amint a házigazda kirohan a Nyugat ellen. Orbán ezáltal kihívta maga ellen az európai és tengerentúli partnereket, ugyanakkor Magyarországon 1956 miatt kényes téma az orosz kapcsolat.
Ennek megfelelően Orbán nagyon is óvatosan adagolja az orosz ügyeket a közvéleménynek. Most is inkább a gazdasági együttműködésre helyezte a hangsúlyt, illetve úgy állította be, hogy „békemissziót teljesített”. Szicherle Patrik, a Political Capital elemzője viszont emlékeztet arra, hogy a konfliktus rendezésében érdemi szerepet az USA, Nagy-Britannia, Francia- és Németország tölt be. Magyarország jó esetben is a „futottak még” kategóriába tartozik. Viszont az, hogy (állítólag! – a szerk.) öt órán át egyeztetett a vendéglátóval, az jelzés a szövetségeseknek.
Ám lovat adott az ellenzék alá az, hogy Orbán valójában az orosz államfő trójai falova Európában. Az viszont, hogy milyen legyen a viszony Moszkvával, arról az európai populista pártok közt is éles vita van. Ez okozta a kudarcot csaknem két hete a madridi fórumon. Amúgy a magyar vezető azt tűzte ki célul, hogy a széles összefogás révén belülről építi át az EU-t.
Az Európai Bizottság attól tart, hogy akadozhat, netán teljesen le is állhat az olaj- és gázszállítás, továbbá hatalmas migránstömegek indulhatnak meg magyar, lengyel, szlovák és román földre, ha Oroszország valóra váltja fenyegetőzését, és belevág az invázióba – írja a Financial Times. Épp ezért Brüsszel szükségterveket dolgoz ki. Von der Leyen szerint minden lehetséges opciót figyelembe vesznek, de nem lehet hinni egy olyan szállítónak, aki nem megbízható.
Mint mondta, ha gondok lennének az energiahordozók beszerzésével, az nemcsak a földrészt, hanem az oroszokat is nehéz helyzet elé állítaná, miután exportbevétele java a szénhidrogénekből származik. Az EU-országok a kereslet 40%-át fedezik orosz forrásból.
Az unió végrehajtó testülete elképzelhetőnek tartja, hogy korlátozzák az áram nagykereskedelmi árát, ha kirobban a válság és még jobban megdrágul a földgáz. Ám az energiaügyekben illetékes hatóság szerint ily módon több szolgáltató is tönkre mehet, az pedig kihathat az ellátásra.
Ugyanakkor az amerikai Citi Bank olyan elemzést hozott nyilvánosságra, amely szerint lehet, hogy szükségmegoldásként rendeleti úton vissza kell fogni az áramfelhasználást, ideértve, hogy időről időre, más-más körzetben beszüntetik az energiaszolgáltatást.
A vezető német jobboldali lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy ítéli meg, hogy Gerhard Schröder, a volt német szociáldemokrata kancellár (1998–2005) végképp felmondta a hazája iránti hűséget, ugyanis hajlandó az eddigi tanácsadó szerepkör után immár a Gazprom Felügyelő Bizottságában is megbízást vállalni. Ez azt jelenti, hogy az agresszor mögé állt be, amikor a tét nem kisebb, mint a háború vagy béke. Ráadásul egy olyan cégről van szó, amelyet az orosz elnök arra használ, hogy revolverezze vele Európát. Arról nem beszélve, hogy Putyin a demokráciák ellen dolgozik a kontinensen.
Ily módon egyértelmű, hogy az egykori német szövetségi kormányfő olyan politikát támogat, amely hosszabb ideje szembe megy az alapvető német nemzeti érdekekkel. Ezáltal viszont szükségszerű, hogy a kialakult helyzetből mind a Scholz-kabinet, mind Schröder pártja, az SPD is levonja a megfelelő következtetéseket.
Az rendben van, hogy a Nyugat nem kíván tárgyalni az afgán tálibokkal, nehogy úgy lássék, mintha törvényesnek tekintené az uralmukat, ám ettől még erkölcsi kötelessége megsegíteni a 40 milliós afgán lakosságot, mert a külföldi források befagyasztása után a tömeges éhezés veszélyével néz szembe – mutat rá a Financial Times vezércikke. Hiszen már így is drámai helyzetről szólnak a hírek, ám az ENSZ hiába kért 4400 millió dolláros gyorssegélyt, noha ez az összeg is legfeljebb tűzoltásra elegendő.
Sínre kell rakni a teljesen leállt afgán gazdaságot, újjá kell építeni az egészségügyet és az oktatást, fizetést kell adni az állami alkalmazottaknak, mert nélkülük nem működnek az alapvető szolgáltatások. Továbbá talpra kell állítani a bankszektort is. Mindebben nem lehet számítani a segélyszervezetekre, azok ugyanis képtelenek megbirkózni ekkora feladatokkal.
A rezsim könyörtelen, elnyomó, ugyanakkor nem tudja elhárítani a fenyegető tömeges éhínséget. Ám ha folytatódik a totojázás, akkor még nagyobb menekülthullám indul be, még több kábítószer jut el határon túlra, hiszen az az egyetlen lényeges bevételi forrás, továbbá még szélsőségesebb csoportok bukkannak fel. Az viszont nem kétséges, hogy a Nyugat nem hagyhat éhen halni milliókat.
A The New York Times nagy csalódással jelenti, hogy New York külső területén lebontották a világháború utáni építészet egyik emblematikus házát, a magyar Breuer Marcell által tervezett, Geller I néven ismert lakóházat, mert a helyén teniszpályát akarnak kialakítani. Holott a művész olyasmit álmodott meg 1945-ben, ami igen optimista volt a világégés és a nagy gazdasági válság után. Mára már eltűnt értékeket képviselt, leginkább arra volt tekintettel, hogy a családban akkoriban a gyerekek játszották a főszerepet. De megjelenítette a kor technológiai szintjét is. Igaz már kikezdte az idő, de meg lehetett volna menteni és a tulajdonosok éppen ezt ígérték. Aztán minden előzetes bejelentés nélkül hívták a légkalapácsokat. Holott lehetett volna olyan gazdát találni, akinek fontos egy ilyen remekmű fennmaradás.

