A szűkösséget látó kispénzűek között, akikhez a kormányfő magát is sorolja, sok hálátlan lator egyszerűen elteszi a nemzet adományát azzal, hogy neki tíz éve nem emelték a bérét, s amit kap, az csak alamizsna (…). Világos előttük, hogy Orbán nem őket akarja a jövőbe befizetni, hanem saját magát, és tán gyanítják is, hogy a hatalom boldogsággyára alapanyag hiányában elég csúnya reccsenéssel fog leállni. Mondhatni, (k)áros lesz a dolog.
Ismert humorpanel, amelyben ketten beszélnek, az egyik faggatja a másikat, tud-e úszni, majd a nemleges válaszra megkérdi: és ha megfizetem? A gyanús bölcsesség, hogy tudniillik a pénz rejtett képességeket hívhat elő, nemrég tudományos alapra került, és eszerint az ember olyan, amúgy rendkívül instabil lelkiállapotát is tartósíthatja, mint például a boldogság.
A hvg.hu írta meg, hogy amerikai kutatóknak a Nature Human Behaviour-ben közölt felmérése szerint a boldogságállapot 60 ezer és 75 ezer dolláros évi fizetés, vagyis 19-24 millió forint következtében állítható elő, ezalatt mindenki az önakasztás gondolatával bíbelődik. Ám a jóból is megárt a sok, tehát mondjuk a harmincmilliós juttatás már felesleges, az a boldogsághormon termelését nem lövi feljebb, bár a kötél, mint motívum, azért nem tér vissza.
Ez nagyon logikusan hangzik, végtére a dietetikusok is azt mondják, hogy teljesen értelmetlen tonnaszámra magunkba dobálni az A-, B-, C-, D- stb. vitaminokat, a felesleget a szervezet úgyis eltávolítja.
Naármost: ha ezt a tételt szervezetszociológiai alapon a választási kampányra applikáljuk, Orbánnak nem kellene pénzárvízbe fullasztania az országot, évtizedekre eladósítva ezzel szeretett hazánkat, elég lenne a pénzeső is, úgy legalább az unokáink már lélegzethez jutnának. Arról nem is beszélve, hogy az előbbi példák alapján a felesleget, a túlzást az infláció amúgy is elégeti, aminek nyomában csak a csalódottság jár. Ésszel kéne élni, de hát a hatalomdüh a szexéhségnél is nagyobb.
Habár.
A Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának folyóirata) most az írja, hogy az előzőekben emlegetett felmérés pontatlan volt, egy új, 33 ezer embert vizsgáló új kutatás azt mutatta ki, hogy a jövedelem és a boldogságérzet között valóban van szoros kapcsolat, ámde ez nem kötődik egyetlen kereseti kategóriához. Magyarán: bár a boldogság a végtelenségig nyilván nem fokozható, de 24 milliónál azért van feljebb.
Ezek persze amerikai felmérések, amerikai jövedelmekkel, bár egy hazai kereskedelmi vagy pénzügyi igazgató állítólag már bőven kap havi 2 milliót, de ők még nincsenek annyian, hogy választást lehessen velük nyerni, ráadásul ők a pénzt nem Orbántól kapják, tehát nélküle is boldogok. Mások másképpen vannak, nekik a sokkalta kisebb pénz, az szja-visszatérítés, a nyugdíjprémium, a gyerek adómentessége is örömforrás, Orbán pedig maga lesz a mikulás. Igaz, a szűkösséget látó kispénzűek között, akikhez a kormányfő magát is sorolja, sok hálátlan lator egyszerűen elteszi a nemzet adományát azzal, hogy neki tíz éve nem emeltek bért, amit kap, csak alamizsna, és ő már nem akar rendőr, ápoló, szociális munkás, könyvtáros, tanár, házi gondozó, buszvezető, védőnő, tűzoltó, idénymunkás, konyhás néni, önkormányzati dolgozó, kormányhivatali előadó lenni. Világos előttük, hogy Orbán nem őket akarja a jövőbe befizetni, hanem saját magát, és tán gyanítják is, hogy a hatalom boldogsággyára alapanyag hiányában elég csúnya reccsenéssel fog leállni. Mondhatni, (k)áros lesz a dolog.
De ahogy a régi urak is mondták a Mikszáth-regény végén: Ej, csak egészség legyen és egy kis tűrhető kártyajárás.