Fele cukor, fele méz – vígszínházi padlások

A padlás című (mai, január 19-i, délutáni) előadás kulcsmondata: fele mese, fele musical. Ízes, mint a törökmézes gyermek-mondóka, melyben cukor és méz találkozik. Ráadásul jó is! (A nyitó képen: Ember Márk és Szántó Balázs; foto: jegy.hu)

(Az előadás e jegyzet írója számára Tábori Nóra, Kaszás Attila, Marton László és Gesztesi Károly emlékét idézi.)

Kivételes sikernek járó dobpergés ma nincsen. Azonban olyan előélete van a Padlásnak – a premierje óta eltelt, több mint 900 előadás 32 éve alatt, 69 benne közreműködő színésszel – amit átlépni nem lehet. Ássunk mélyebbre, megéri! Nem csak retro-érzésből érdemes.

Az interneten – több forrásból, melyet megnevezni burkolt hirdetés lenne – lehet tájékozódni a mű „történelméről”. Tárgyszerű ismeret pár kattintással elérhető; kíváncsi néző megteszi. A neten az eredeti (!) előadás felvétele jó minőségben látható. Mintegy 340 ezer látogató megnézte; elragadtatását és többszöri élményét a 130 hozzászóló zöme kifejezte. Nyolcan nem lelkesedtek; egyikük a „megjárja” szóval hűtötte le a kedélyeket. (A minap a Marczibányiban megtartott – közreműködőiben más – előadásról hallottam az uszodában lekezelő véleményt is: „Ugyan, mese az egész”.)

Ember Márk, Szántó Balázs, Tóth András, Mentes Júlia (kép: port.hu)

Időutazás adódik az 1988-i ős-opus és a legfrissebb felújítás között. Tisztelgő megemlékezés jár a nagy művész elhunytak: Tábori Nóra, Kaszás Attila, Marton László, Gesztesi Károly személyének.

Korrekt dolog-e összemérni – térben és időben – az eredeti és a mostani előadást? Sporthasonlat: olyan volna ez, mint az 1988. évi csúcsot egy mai rekorddal egybevetni!? Nem; sőt itt most éppen fordítva lenne. Ám az a színház lényege, hogy mindig aznap érvényes. A régebbit nem visszasírni kell, hanem annak elementáris hatását megfejteni, tanulságul hívni, és megpróbálni új miliőben, kopírozás nélkül előhívni.

A Vígszínházban ez a szellemidézés kicsiben, „apróban” ma megtörtént! Felfrissült a szöveg; gyakoribb lett a humoros pillanat; maradt el klasszikus dal; és a varázskönyvre utaló „Nyisd ki, csukd be” énekszám mindkét felvonás végén hallható. A nyitányt jelentő, elégikus dal is két ízben van színen. Nem „diétás” változatot kapott a fele részben gyermekekből álló közönség. Ugyanakkor a legendás, originális produkciót felülírni nem lehetett cél; az nem is sikerült.

Alapinformációk: Presser Gábor a zeneszerző, Sztevanovity Dusán a dalszövegíró, Horváth Péter a szövegkönyv szerzője, a dramaturg Radnóti Zsuzsa, s Marton László a rendező. A színpadi miliő megteremtésében szerepe volt Fehér Miklósnak, Jánoskúti Mártának, Rubik Ernőnek, Devecseri Veronikának; és áttételesen polgári bíróságnak is bizonyos plágium-kázus miatt, mely egyezséggel zárult.

Húsz évvel a bemutató után már részben megújították a művet; és hasonló műtéten esett át a produkció a Vígben a jelen idejű szereposztás révén is. Ámde; az egykor hegedülni tanuló Süni: Igó Éva mára a Mamóka szerepét kapta; Hegedűs D. Géza pedig Barrabás és Révész szerepéből a sztoriban okkal undokra formált Témüllerré lényegülhetett volna át; ám őt ma a szintén rutinos és népszerű Fesztbaum Béla „helyettesítette”. Szépérzéke, illetve stílusa és humorérzéke egyaránt van a (színész)sorsnak!?

Olvasható: derűsen bizarr körülmények között született ez a mű, s benne például a Szilvásgombóc című nóta. Három évtized alatt bejárta a honi színjátszó helyek zömét; útja a Broadway-ig is vezetett. A legrégebb ideje játszott hazai musical. Mint már egykor a dal is jelezte: „fantasztikus ez a padlás Kelet és Nyugat között”; így talált rést a zárt határon; mutatott utat akkor és azóta.

Olyan énekes és prózai bonmot-k hangzanak el benne, mint pl. „ami nem szabályos, az ragályos; enyém a pálya; nem tűrjük el a sok különcködőt; (Mamóka szerint) így is jó, úgy is jó, sőt ő mondja egy rossz alakról: kőőőrözött. Ott van a „szintén zenész”; a „jók nyerik a döntő csatát”. „Tegyetek érzékszervi próbát”: jelentem, megtörtént (mármint a színen) ez is. Hat megjegyzés:

1. Mamóka szerepében varázslatos nagyit alakított Tábori Nóra. Kegyelettel és tisztelettel mondom, éppen úgy: derűsen, humorral teli karakterrel élt ő a színpadon, mint napjainkban az elbűvölő könyvmoly Görög Ibolya protokoll-szakértő jelenik meg ott, ahol a szépet okosan tanítani kell.

2. Témüller szerepében Balázs Péter anno az erőteljes alakításában ilyeneket is mondott: lila ködök és látomás, majd én vágok rendet. Akkor vastaps volt a jutalma. Á; hogy múlik az idő: As Times Goes By. (Fesztbaum lazább!)

Ember Márk és Márkus Luca. (Kép: papageno.hu)

3. A színész-szolidaritás is megjelent. Kaszás Attila rendkívüli szépséggel elénekelt több számot. Az egyiknél Hegedűs D. Géza, tőle fél méterre büszkén, áhítattal, boldogan tekintett pályatársára. Van ilyen ma is?

4. Elképesztően jól énekelt Pápai Erika és Igó Éva is. Rudolf Péter meg egy jelenet végén, csak úgy, improvizálva, passzióból bűvészkedett egy kicsit.

5. Na para! – jelezné ma a gépünk. Marton László rendező még arra is ügyelt, hogy a beszélő komputer (Robinson) emberi megszólalásokat adjon.

6. Mesterien szólt a 16 zenei betét; benne 13 dal, köztük olyan megasláger (némelyik hegedűkísérettel is), mint Fényév távolság, Mit ér egy nagymama unokák nélkül, Szilvásgombóc, Örökre szépek, Utána repülünk, Nem szólnak a csillagok, Ég és föld között. Fináléként 12 művész előadásában a Nyisd ki, csukd be… fergeteges, többszöri, ütemes, nézőtéri vastapsos záróakkord következett. Szabad önfeledten tréfálkozni? Ez aztán a meseszerű padlássöprés!

Ez a 105 perces filmes produkció 9,5 pontot ér nálam a tízes skálán.

Most a stáblista szerint kettes-hármas szereposztásban fut a Vígben a Padlás. Remélhetőleg a színház minden, jól éneklő új csillaga – mondjuk A nagy Gatsby zenés produkcióhoz hasonlítva – valamikor itt is mesemondó-játékos lesz.

Vasárnap délután egy „vegyes válogatott” érkezett; nem fakó csapat, de nem is sztárparádé. A régi jók, illetve a műben felfelé építkező régiók megvannak. Kiemelkedik közülük Igó Éva: aki magát Mata Harinak is hív(at)ta, csillogtatta humorérzékét: isteni volt. Az ifjak igyekezete, erőfeszítése tiszteletet érdemel; tehetségük megmutatkozott. Mégsem, pontosabban még nem tették feledhetővé a nagy elődök játékát. Mentes Júlia e.h. és Márkus Luca e.h. énektudása máris nagyszerű. A színészek mozgáskultúrája is kifogástalan.Érdeme valamennyiüknek, hogy a mese- és a látványvilág, plusz a muzsika harmóniája végig fennállt. A publikum derűs-hálás vevő volt a zenére és a látnivalókra így is. Pontérték: 6-6,5. Színvonalas ez a produkció!  

Az előadás fináléja. (Kép: youtube.com)

Színházi (rossz) szokás nyomban az előadás végén (sajnos olykor az alatt is) a mobiltelefont nyomkodni. A hatalmas nézőtéren ezúttal ennek alig láttam jelét. Ha mégis – először és utoljára – magam megtettem volna, akkor jelképesen a RESET üzemmódot keresném; ami itt virtuális visszaállítást, újra befoglalást jelentene.

Közhely: a minőség létezik; a giccset ki kell izzadni. Jó minőséget kaptunk, és hozzá esélyt a klasszikus-legendás Padlás felidézésére. A csiszolatlan gyémánt nem ismeri a saját értékét. Mi (el)ismerjük. Nekik, a színészeknek a sikert; együtt valamennyiüknek a délutáni élményt köszönhetjük.

Főbb alkotók és közreműködők: A padlás: zenés musical két részben; zeneszerző: Presser Gábor; dalszövegíró Sztevanovity Dusán; szövegkönyv író Horváth Péter. Az aznapi főszereplő: Ember Márk, Márkus Luca, Igó Éva, Csapó Attila, Szántó Balázs, Tóth András, Mentes Júlia, Juhász István, Fesztbaum Béla, Kőszegi Ákos, Gyöngyösi Zoltán és Dolmány Attila.