Februárban minden a feje tetejére áll Luzernban, e nagy múltú városban, amely évszázadok óta kereskedelmi és kulturális fellegvár, zenei fesztiválok helyszíne. A télvégi forgatag nem pusztán idegenforgalmi látványosság, pláne nem új divat, hisz‘ itt már a középkorban is farsangoltak.
Egykor országszerte betiltotta az egyház a télvégi mulatozást, de ebben a katolikus városban sosem tehette meg. Nem lehetett szembeszegülni az életvidám, jó kedélyű luzerni polgársággal. És társadalmi igény is volt mindig rá, hogy (álarcok mögül) kritizálják, kifigurázzák a hatalmasságok viselt dolgait. A felvonulások, vásárok költségeit a mai napig a legpatinásabb, középkori eredetű céhszervezetek viselik.
Az eseménysorozat nyitányaként a csónakon érkező Fritschi testvér és jelmezes kísérete a Kápolna térre vonul. Oda, ahol a középkorban a tavon szállított árut fogadták. A környezetét megfricskázó Fritschit, a zsoldoskatona öltözetű, legenda szülte figurát a jókedv, mulatás megtestesítőjeként tisztelik századok óta, szobra a tér közepén áll.
Az óváros utcáin, a híres középkori fahídon, a Rheuss folyó partján és a tó körüli sétányokon maskarás emberek sokasága hömpölyög mocskos csütörtöktől hamvazószerdáig (febr 12-18.). A máskor oly fegyelmezett svájciak ilyenkor jelmezben mókáznak, a tömeg a Guggenmusik ritmusára dübög, ringatózik. A fúvósokból, dobosokból (hallhatóan nem képzett muzsikusokból) álló zenekarok csakis farsangkor gyönyörködtetik íly módon a közönséget.
Legalább ennyire kedvelik a macskazenét kicsit távolabb, Uri kanton településein is. Hamvazószerda előtt egy héttel dobosok és trombitások veszik át az uralmat: a színpompás felvonulásokat követően a zenekarok csoportokra oszlanak, és folytatódik a „macskazene“. Ami errefelé nem hamis nyivákolás. A 18. századi (éppen esedékes) német–francia háború után ide menekült francia katonák indulóját hívták így a helyiek, akiknek annyira megtetszett a muzsika, hogy farsangkor a mai napig előadják száz fős fúvós bandával.
Uri kanton tóparti falvai Európa legnagyobb tavi gőzhajóflottájának hajóival is elérhetők – a Vierwaldstätti-tó vize ugyanis nem fagy be. Az utazás önmagában élmény, kirándulás „Svájc bölcsőjében“. Történelmi települések, emlékhelyek mellett haladunk.
Elhajózunk Rütli mezejénél, ahol 1291-ben a Svájcot egységbe kovácsoló, híres eskü elhangzott. Kiszállhatunk Treib kikötőjében, ahol egy 15. századi épületben (ma fogadó) ülésezett egykor a három őskanton parlamentje. Ugyanitt kipróbálhatjuk az ország egyik legrégibb fogaskerekűjét, amely Treib kikötőjéből 330 méteres magasságba, Seelisberg üdülőfaluba visz .
Egy közép-svájci üdülés persze elképzelhetetlen a télisportok örömei nélkül. Luzernből 14 síterepet lehet elérni. Sokan választják Andermatt régióját, ahol a farsangi bulik után – macskajaj ide vagy oda – mindenki sílécre pattan. A Szent Gotthárd-hágó alatt, Uri kantonban, a Rheuss folyónál található Andermatt már száz éve üdülőfalu, újabban egy egyiptomi multimilliárdos beruházásainak köszönhetően turisztikai kínálatát tekintve a „legek“ kategóriáját képviseli.
Az ország egyik legnagyobb síterülete a SkiArena Andermatt-Sedrun: 120 kilométeren 85 lesiklópálya, 25 lift áll rendelkezésre. S miközben bejárjuk a minden stílusnak és nehézségi foknak megfelelő pályarendszert, olyan panorámában gyönyörködhetünk, amely elvarázsolta egykor Goethét, Viktória királynőt, de még az egyik James Bond-film forgatása közben Sean Conneryt is.
