(Írta: Selmeci János) Hiába a jó cél, a választási törvényt módosítani mégis csak konszenzussal kellene, csakhogy ez a hajó is messzire úszott már azzal, hogy az ellenzék (meg amúgy a jogállamban és demokráciában mélyen hívő választók többsége is) részt vett a Fidesz által a Fideszre szabott választásokon.

Akarja-e ön, hogy a 2024-i fővárosi önkormányzati választást szinte bizonyosan alaptörvényellenes, a választók akaratát jelentősen eltorzító, a választójog egyenlőségéhez való jogunkat súlyosan sértő szabályok alapján tartsák meg? Ha nem akarja, akkor ön bizony a tiszteletreméltó Velencei Bizottság álláspontját negligáló mihazánkos-fideszes!

Na, jó, nyilván nem.

Komoly dilemmával szembesültek a demokrácia és a jogállam hívei, legalábbis az a részük, amelyik még kilát a törzsi adok-kapokból és a világot az Orbán–Gyurcsány-tengelyen kívül kívánja értelmezni; a Mi Hazánk (vagy a nevében a Fidesz) választási törvénymódosítóját elvileg támogatni kellene, hiszen az egy arányosabb, a választók akaratát jobban tükröző választást eredményezne, és egy olyan közgyűlést, ahol azoknak a választóknak is lehetne képviseletük, akik nem kívánnak a két nagy tömb egyikére voksolni.

Persze, lehet amellett is érvelni, hogy listákra politikai alkuk alapján felkerülő pártkatonáknál még az össz-budapesti érdeknél a saját kerületük boldogulását fontosabbnak tartó, de legalább közvetlenül választott, és a főváros egy kerületéért tényleg felelős polgármestereknél is jobb helyen vannak a budapestiek életét úgy-ahogy meghatározó döntések, csakhogy ez aligha vigasztalja azokat a választókat, akiknek a szavazata másokéhoz képest harmad- vagy negyedannyit ér.

Másrészt jogos érv lehet, hogy hiába a jó cél, a választási törvényt módosítani mégis csak konszenzussal kellene, csakhogy ez a hajó is messzire úszott már azzal, hogy az ellenzék (meg amúgy a jogállamban és demokráciában mélyen hívő választók többsége is) részt vett a Fidesz által a Fideszre szabott választásokon. Ráadásul míg a 2014-i önkormányzati választások szabályait egy negyven százaléknyi kétharmad írta át a saját kedvére, most a Fidesz- és a Mi Hazánk-szavazók együtt, ha tetszik, ha nem, nagyjából többség.

Harmadrészt azonban illúzió lenne abban hinni, hogy a kormánypártok az arányosabb választási rendszer megszavazása után akkor is megmaradnak annál, ha az érdekeik éppen mást diktálnak, ezért lehet, hogy akkor sem szabadna belemenni ebbe a játékba, ha most éppen jó irányba módosulnának a szabályok.

Végül nyilván azt is lehet mondani, hogy a mostani választási rendszer az én kedvenc pártomnak jó, ezért maradjon ez, és magasról leizélem a választójog egyenlőségét meg a fővárosi Kutyapárt és Mi Hazánk szavazók érdekeit, legyenek ők tíz, tizenöt vagy akárhány százaléknyian.

A dilemma és a megúszósan meg nem válaszolt kérdés után jöjjön valami konkrét; attól függetlenül, hogy miként választják majd meg őket, a polgármesterekre és fővárosi képviselőre is azért szavaznak az emberek, hogy képviseljék őket, nekik pedig ehhez épp úgy joguk van, mint a kétharmadnyi mindenható fideszes országgyűlési képviselőnek, ebbe pedig nem fér bele, hogy a kormány – akár bírósági védelem ellenére is – elvegye a pénzüket, vagy egy visszamenőleg hatályos rendelettel a maradék jogukat is arra, hogy beleszóljanak abba, mi épülhet a környékükön.

Jó volna – bár azt hiszem megint csak illúzió feltételezni, – ha a 2024-i önkormányzati választás után a nép akaratát mindenki tiszteletben tartaná, akárhány harmaddal lett is megválasztva.