Akár négymilliárd forintot is hozhat évente az Orbán-bányának a hulladék

/szabadeuropa.hu) Elérkezett a rekultiváció ideje a gánti dolomitbányában. Az Orbán család bányájában még ezen is keresni fognak, miután megkapják az összes engedélyt ahhoz, hogy építési-bontási hulladékkal töltsék fel az üregeket. A kormány nemrég enyhített a szabályozáson, már nem kell vízügyi engedély, így a gánti bánya alatt futó karsztvíz sem lehet akadálya a sittel való feltöltésnek. (A nyitó képen: a recski bánya bejárata.)

Negyed évszázada jelent meg az Élet és Irodalomban a mára klasszikussá vált, Fiúk a bányában című cikk, amely az Orbán család vállalkozásait vette sorra. Ebből a cikkből értesülhetett a szélesebb nyilvánosság először arról, hány bányát üzemeltet Orbán Viktor miniszterelnök édesapja, Orbán Győző.

Itt írtak először a gánti bányáról, amelyet harminc évvel ezelőtt privatizáltak, és került Orbán Győző érdekeltségébe. A dolomitbányászat a végéhez közeledik – legalábbis a bánya egyes részein befejeződött –, eljött a rekultiváció ideje, amikor az eredeti vagy ahhoz nagyon hasonló állapot visszaállítását kell elvégezni a természetben. A külszíni bányászati tevékenység után hatalmas gödrök maradnak hátra, amit első körben fel kell tölteni, majd egyre finomabb kőzettel befedni, a végén a felső tíz centiméteres felületen humuszos talajréteget kell ráhordani.

„A gödör feltöltésének elmaradása esetén a bányagödör a bánya felhagyása után az illegális lakossági hulladéklerakás célpontjává válhat, tájsebként marad vissza” – ezzel is indokolta az Orbán Viktor édesapjához, Orbán Győzőhöz köthető cég által megrendelt tanulmány, miért szeretné építési hulladékkal feltölteni a dolomitbányászat után keletkezett gödröket. (A cégben tulajdonos Orbán Győző és unokája, Orbán Dávid és üzlettársa, Mürkl Máté ügyvéd is.)

A cég annyira aggódik a környezet védelméért, hogy úgy döntött: inkább ők töltik fel hulladékkal a bányagödröt, nehogy a lakosság csinálja ugyanezt illegálisan és – esetleg a hozzá nem értés okán – környezetszennyező módon.

Megengedőbb jogszabály

A hulladékgazdálkodási koncesszió 2022-i odaítélésével párhuzamosan könnyített a kormány a hulladéklerakás szabályain. Mint ismert, a Mol nyerte meg a koncessziót, így az általa alapított leánycég, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. működteti a hazai hulladékpiac nagy részét a következő 35 évben. A Semjén Zsolt által kezdeményezett jogszabály-módosítás értelmében a hulladékkal való feltöltés „olyan hasznosítási művelet, amely során (…) nem kell lefolytatni vízjogi vagy vízvédelmi hatósági (engedélyezési) eljárást”.

Jávor Benedek, a Párbeszéd – Zöldek európai parlamenti listavezetője szerint immár nem írják elő, hogy a tevékenység nem szennyezheti a talajvízbázisokat, csupán egy bizonyos határértéknél jobban nem szennyezheti a földtani közeget és a felszín alatti vizeket.

A jogszabály módosítása előtt, ha a kérelmező nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a bányafeltöltés nem jár szennyezéssel, a hatóság nem adta meg az engedélyt. A törvényt azonban úgy módosították, hogy meghatároztak egy határértéket, amelynél nagyobb szennyezéssel nem járhat a tevékenység. Jávor Benedek szerint innentől kezdve a hatóságnak kellene bizonyítani, hogy a szennyezés meg fogja haladni a határértéket, vagyis egy hipotetikus feltételezést kellene bizonyítani.

„Mivel a tevékenység még nem zajlik, a hatóság nem tud semmit bizonyítani” – mondta. Jávor Benedek szerint ezzel a kormány ellehetetlenítette a hatóságok munkáját, nem dönthetnek másként, mint az engedély szinte automatikus kiadása mellett.

„Nagyon úgy néz ki, hogy ebben az esetben testre szabott jogalkotás zajlott. Az Orbán família kapott egy ágazatot a bontási hulladékok elhelyezésének könnyített engedélyezésével” – tette hozzá. Jávor Benedek szerint így már hatalmas üzlet az építési-bontási hulladékok lerakása.

Jávor Benedek egyébként nem azt mondja, hogy ne lehessen sittel feltölteni a bányagödröt, csak azt szeretné, hogy szigorú szabályok vonatkozzanak az ilyen tevékenységekre.

„Elfogadhatatlan a karsztvízbázisok, hazánk vízkincsének veszélyeztetése az Orbán család profitja érdekében” – mondta. Jávor Benedek szerint a kiadott engedélyt vissza kell vonni, részletes, szigorú környezetvédelmi engedélyezési eljárást kell lefolytatni, ennek keretében pedig kizárólag olyan feltöltési tevékenységet lehet engedélyezni, amely garanciát jelent a vértesi karsztvízbázisok védelmére. Ehhez részletes vízjogi engedélyezésre, a szennyezést megelőző beruházásokra, például szigetelés és a feltöltésre használt hulladék szigorú technológiai folyamatban zajló szétválogatását előíró rendelkezésekre van szükség.

Halasztást kérünk az EU-tól, mert nem tudjuk teljesíteni a hulladékhasznosítási célszámokat

A törvénymódosítás azért érdekes, mert azzal indokolták a Mollal kötött 35 éves koncessziós szerződést, hogy az uniós elvárások miatt növekedjék az újrahasznosított hulladék aránya, és csökkenjen a lerakókban elhelyezett mennyiség. A Semjén-féle jogszabály-módosítás viszont ezzel ellentétes, mivel éppen a hulladéklerakást liberalizálta, vagyis megkönnyítette azok dolgát, akik hulladéklerakókat szeretnének létesíteni.

Márpedig az Orbán-bánya már évekkel ezelőtt nyíltan vállalta, hogy mire készül. A Magyar Narancs 2015-i cikke egy helyi lakossági fórumról készült, ahol elhangzott: az egykori kavicsbánya területének egy részén évente 250 ezer tonna hulladékot raknának le, válogatnának szét és dolgoznának át. Mindezt úgy, hogy egyebek közt telepítenének egy homlokrakodó gépet, egy forgókotrót, egy törő- és egy osztályozó berendezést mindössze két-háromszáz méterre a gránási lakóházaktól. „Így előzetesen az ott eddig nyugalomban élők azzal számolhattak, ha mindenki rábólint a tervekre, hogy napi 1000 tonna törmeléket is hordhatnak majd a területre 24 tonna teherbírású munkagépekkel, majd a válogatott hulladékot folyamatosan szállítanák el” – olvasható a cikkben.

A törvénymódosításnak köszönhetően a gánti bánya alatt található karsztvízbázissal kapcsolatban sem kell vízvédelmi hatósági vizsgálatot lefolytatni.

Nyolc évet kellett várni ahhoz, hogy a tervből valóság legyen. A gánti bányába a DG Kőbánya Projekt Kft. (tavaly decemberben a cég nevét Dolomit Inert Kft.-re változtatták) szállíttatná a sittet, miután felvették a nem veszélyes hulladék gyűjtését, kezelését, ártalmatlanítását a tevékenységei körükbe. Erről a HVG számolt be. Hogy pontosan mit tervez a Dolomit Inert, a Fejér megyei kormányhivatalhoz beadott előzetes vizsgálati dokumentációból derül ki.

A gánti bánya tevékenységének célja kettős: egyik cél a kitermelés során kialakult bányagödör tájba illesztése, tájrendezése a gödör inert építési-bontási hulladékokkal való feltöltésével. Az inert hulladék csak olyan anyagot tartalmazhat, amely nem éghető, vízben nem oldódik, és biológiai úton sem bomlik le. Az inert bontási hulladék nem tartalmazhat azbesztet, bitument vagy kátrányt, lényegében semmi olyat, ami környezetszennyezést vagy emberiegészség-károsodást okozhat.

„Másik cél az átvett hulladékok egy részének feldolgozása (aprítás, osztályozás) és építési termékké minősítése” – olvasható a dokumentumban. A tervek szerint évente négyszázezer tonna inert hulladékot helyeznének el, és százezer tonnát hasznosítanának újra. Utóbbi egy oktató blog leírása szerint zúzógépekkel felaprítva felhasználható úttöltéshez útépítés során, vagy adalékanyagként alacsony minőségű alap vagy könnyű beton készítéséhez.

A zúzott vörös tégla és csempe salakként használható a teniszpályák terítésére, finomabb adalékanyag a habarcshoz, adalékanyag az új aszfalthoz, az utak terítéséhez. Mivel a dolomitbányában rendelkezésre állnak a megfelelő eszközök, logikusnak tűnik, hogy a bejövő bontási hulladék egy részét újrahasznosítsák és értékesítsék.

Két legyet egy csapásra

A gánti telephelyen végéhez közeledik a dolomitbányászat, a hatályos jogszabályok szerint rekultiválni kell a helyszínt. Ez rengeteg pénzbe kerül, viszont a sitt elhelyezésével nemcsak spórolni lehet, de tetemes bevételre is szert lehet tenni.

A piacon jelenleg nagy a szórás, minőségtől és összetételtől függően 10–24 ezer forintos tonnánkénti áron lehet építési bontási hulladékot elhelyezni, vagyis ennyit kell fizetnie annak, aki legális körülmények között akarja elhelyezni. (A lakosság évi egy tonnáig ingyen is leadhatja bizonyos helyeken.)

Ha csak tízezer forintos áron számolunk, és sikerülne az évi maximumot, négyszázezer tonnát elhelyezni, az négymilliárd forintos bevételt hozna a gánti bányának. Vagyis nemcsak a rekultiváció költségein farag a bánya, de még tetemes pénzt is keres azzal, hogy bontási hulladékkal tölti fel a gödröt.

De van még egy további költséghatékonysági szempont is, ami a levegőszennyezettséggel kapcsolatos vizsgálati résznél derül ki. A 2021-i felülvizsgálat szerint a bánya vonzott forgalma (dolomitkiszállítással és egyéb áruforgalommal együtt) naponta kétszáz fordulóval oldható meg. Ehhez jön még a legfeljebb évi négyszázezer tonnás sittszállítás. A cég terve szerint évente 250 napon lesz szállítás, napi legfeljebb 1600 tonna.

Egy gépjármű átlagosan 24 tonnát fog beszállítani, vagyis nyerges vontatóval tervezik a szállítást. Így könnyen kiszámolható, hogy 66 teherautóval emelkedne a napi forgalom a bánya körül. Viszont a Dolomit Inert hetvenszázalékos visszfuvar-tényezővel számol, vagyis azzal, hogy hetven százalékban a dolomitot kiszállító teherautó fogja behozni az építési hulladékot, így sokkal kevésbé emelkedik a teherforgalom, miközben jelentős költségeket is meg tud spórolni.

Ez az elv azonban azt feltételezi, hogy egy helyen, folyamatosan felhalmozódik nagyobb mennyiségű sitt, építési-bontási hulladék. Tavaly óta kering egy pletyka a hulladékpiacon, méghozzá az, hogy az építési-bontási hulladék is a koncesszió része lesz. Éves szinten 9,9 millió tonna építési-bontási hulladék keletkezik Magyarországon, amiből 1,1 millió tonnát lerakással ártalmatlanítanak.

Ha az építési és bontási hulladék is a koncesszió hatálya alá kerülne, központilag lehetne dönteni arról, hová kerüljön az az évi 1,1 millió tonna, amit lerakással „semmisítenek meg”. A koncesszió esetében a közbeszerzési törvény előírásai az irányadók, a koncessziós szerződés módosítására a közbeszerzési törvényben foglalt keretek között ugyan, de van lehetőség.

A kormányhivatalnak küldött dokumentumban sem rejti véka alá a cég, hogy a feltöltéses tájrendezés szükségességét elsősorban a bányagödör rekultivációjának kötelezettsége indokolja.

„Ezek a célok legteljesebben a gödör feltöltésével érhetők el, ami inert hulladékkal kivitelezhető” – olvasható a dokumentumban. A cég szerint nemcsak arról van szó, hogy a társaság profitálna ebből, hanem közérdek is fűződik hozzá.

„A hulladékhasznosítás engedélyezésével csökkennék a nagy költséggel kiépített műszaki védelemmel rendelkező kommunális hulladéklerakók terhelése és a természetben található illegális hulladéklerakók száma is” – tették hozzá.

A hulladéklerakók terhelését azonban információink szerint nem kell csökkenteni, mert iparági források szerint sem a fizetős, sem az ingyenes, lakossági átadóhelyeken nincsenek kapacitásgondok.

Egy jogerős ítélet szerint nem titkolhatják el a hulladékkoncessziós szerződés mellékleteit

Szemrevételezés

„Kedves Partnereink! Társaságunk továbbra is vállalja az építési-bontási anyagok (inert) átvételét és újrahasznosítását az alábbi három üzemében: Gyöngyössolymos, Sárospatak és Tarcal” – bombázza kör-e-mail formájában a cégeket a Colas Északkő Kft. A francia cég sem véletlenül kezdett marketing-hadjáratba. A hulladéklerakás szabályainak könnyítése, úgy tűnik föl, nekik is jól jött.

Kerestük a Fejér Vármegyei Kormányhivatalt is. A hatóság a Szabad Európának azt írta, hogy a kitermelt bányagödrök építési vagy bontási hulladékkal, más néven inert hulladékkal történő feltöltése az Európai Unió országaiban is bevett hulladékhasznosítási módszer, amelynek célja a bontási hulladékokkal kapcsolatos gazdálkodás kifehérítése és az illegális hulladékelhelyezés csökkentése.

A Dolomit Inert hulladékhasznosítási engedélyét a kormányhivatal az európai uniós hulladékgazdálkodási irányelveken alapuló, szigorú magyar jogszabályok alapján adta ki, amelyek minden hulladékgazdálkodási szereplőre ugyanazokkal az előírásokkal vonatkoznak.

„A kiadott engedély szerint a gánti telephelyre kizárólag nem veszélyes építési-bontási hulladék szállítható, amelynek besorolása a hulladék termelőjének a felelőssége” – közölte a hatóság. Azt is hozzátették, hogy a kormányhivatal engedélye előírja, hogy a telephelyre szállítás után több lépcsőben át kell vizsgálni a hulladékot, és csak azt követően tölthető a bányagödörbe, miután meggyőződtek arról, hogy nem tartalmaz olyan összetevőt, amelyre a vállalkozásnak nincs engedélye.

Kerestük az Energiaügyi Minisztériumot, hogy tervezik-e a koncesszió bővítését az építési-bontási hulladékokkal, és a Dolomit Inert Kft.-nek is küldtünk kérdéseket. Választ egyelőre nem kaptunk.