Bruszt Lászlóval, a Bibó Szabadegyetem, a CEU Demokrácia Intézet társigazgatójával, egyetemi tanárral készített interjút Csernyánszky Judit arról, hogy miképpen érinti Magyarországot a Soros György által létrehozott alapítványok kivonulása az Európai Unióból.
Kemény vizsgát kellett letenni ahhoz, hogy valaki elnyerhessen egy Soros-ösztöndíjat, méghozzá az elsők között, mondja Bruszt László, a Bibó Szabadegyetem, a CEU Demokrácia Intézet társigazgatója, a CEU egyetemi tanára, akinek mentora annak idején Hankiss Elemér volt. Noha Afrikát segítette legelőször a Soros Alapítvány 1979-ben, de ezzel egyidőben a kelet-európai országokból, alapvetően persze hazánkból, kezdett el kiválogatni tehetségeket, akik számára a nyugati demokráciákba szervezett ösztöndíjat, így jutott el Orbán Viktor Oxfordba.
Évtizedek múltán is emlékezetes az egykori felcsúti fiatalember büszke bejelentése: „Orbán Viktor vagyok, 1987 nyarán végeztem a jogi karon. 1983-tól ’87-ig a Jogász Szakkollégiumnak voltam tagja, jelen pillanatban pedig a Soros Alapítvány ösztöndíjasa.”
Soros-ösztöndíjjal tanult Szájer József, Kövér László, Kovács Zoltán, Németh Zsolt, Schmidt Mária, és ki tudja még, hányan a Fideszből. Sorosnak köszönhetően jutott el Bruszt László is Nyugatra, méghozzá a New York-i Columbia Egyetemre. Bruszt szerint ez akkor nagyon, de nagyon nagy szó volt. Őt kérdeztem:

– Miért vonul ki/vonul vissza nem is kicsit Magyarországról a Nyílt Társadalom Alapítvány, az Open Society Foundation. Felvetésem, ebben a válságos időben a Soros Alapítványt is megviselhették a globális gazdasági és pénzügyi nehézségek. Másrészt azt sem tartom kizártnak, hogy annyi támadás érte épp Orbántól az utóbbi években Soros Györgyöt, és olyannyira reménytelennek látszik a kormányváltás, hogy egyszerűen feladta, magára hagyta az országot, mert véglegesen konszolidálódott az orbáni rezsim.
– Nem Magyarországról, ő Európából vonult ki. Egyébként nem vonult ki teljesen: hagyott bent sok mindent, de a nagyobb részét fölszámolja, ez kétségtelen. Mások az Alex Sorosnak és az új vezető testületnek a preferenciái, más témákra összpontosítanak és sokkal inkább foglalkoznak a világ déli részével meg az Amerikai Egyesült Államokkal, és azt gondolják, hogy hát itt, Európában viszont mégis inkább az EU-nak vannak feladatai. Azok a pénzek, amikről én tudok, ami a Nyílt Társadalom Alapítvány ellenőrzése alatt marad, az igen tetemesek.
– Amerika most Trump miatt lett nagyon fontos, sürgetően fontos?
– Már elég régen, legalább 6-8 éve sürgetően fontos. A világ más részein ott van Soros, aki globális oktatási hálót is működtet. Bogotától Új-Delhiig, Mianmartól Londonig rengeteg helyen szállt be felsőoktatásba, kutatásba. Európáról azt gondolja, hogy Európa az európaiaké.
– Tehát inkább az Európai Unió kezébe ad minket.
– Így van.
– Akkor így már érthető. Ami, persze, jelenleg Magyarországnak nem jó, hisz’ most pénzt sem kapunk az Európai Uniótól, miután a kormánynak sikerült eljátszania a becsületünket. És ha nem lesz fordulat a jövő évi uniós választásokon, akkor aligha kerülünk jobb helyzetbe.
– Az Európai Uniónak okosan, bölcsen kell megoldania ezt a nagy kérdést. Az EU ugyanis ma még makacsul tartja magát ahhoz a rossz gyakorlathoz, hogy pénzt csak központi kormánynak lehet/szabad adni, miközben az átutalással inkább támogatja a fennálló rendszert. Az EU-nak végre meg kellene tanulnia azt, hogy igenis lehet adni pénzt a régióknak, a városoknak, a civileknek egyaránt – a fejlesztési bankokon keresztül, és ezzel lazíthat a civilek függőségén a fennálló kormányoktól.
– Gondolom: ez nem megy egyik pillanatról a másikra…
– Dec nem ám! És így egyelőre megoldhatatlan maradnak a civilek gondjai. Másrészt: a kivonulás az Európai Unió területéről valószínűleg azt eredményezi, hogy Sorosék az eddiginél sokkal jobban figyelnek majd Ukrajnára…
– …ahonnan viszont Magyarország fog kimaradni, vagy legalábbis az újjáépítési folyamatból egészen biztosan – a tapasztalható kormányközi kapcsolatok okán.
– Ez eléggé valószínű és szomorú.
– Mennyire érinti a Demokrácia Intézetet a Soros-kivonulás?
– Nem tudunk arról, hogy ez minket érintene. Valószínű, hogy azok a programok, amik a Nyílt Társadalom Alapítványon belül a nagy kérdésekkel foglalkoznak, ez a változás nem érinti. Mi éppen most kaptunk tetemes támogatást arra, hogy négy kontinensen kezdjünk kutatást a fejlődés és demokrácia kapcsolatáról. A Nyílt Társadalom Alapítványnak egyetemi hálózatához öt kontinensen mintegy hatvan intézmény, egyetem, kutatóintézet tartozik. Ezt az együttműködést szolgálja az említett anyagi támogatás. Innen, Budapestről mi irányítjuk a közös munkát az afrikai, a dél-amerikai, az ázsiai kutatókkal a demokrácia és a fejlődés kapcsolatának kutatásában.
– Felkérésünk van arra, hogy szálljunk be abba programba is, aminek lényege: miként tudná erősíteni az európai integráció a demokráciát Ukrajnában…a háború utáni Ukrajnában. Jó kapcsolataink vannak az ukrán kormány mellett működő, az európai Integrációval foglalkozó tanácsadó csoporttal, illetve a Kijevi Gazdasági Egyetemmel. Még egyszer hangsúlyozom: a jelenlegi változások, tudomásom szerint, nem érintik sem a CEU-t, sem pedig a Demokrácia Intézetet.
– Fölvetődik: ki vagy mi fogja ellensúlyozni az MCC-t, a Mathias Corvinus Collegiumot?
– Hát az egész európai egyetemi rendszer – mondja Bruszt László. – Az egyetemek eredendő hivatása az egyetemesség, az univerzialitás, az, hogy nyitottak legyenen minden irányba. Az MCC viszont olyan társaság, amelyik ennek éppen az ellenkezőjével próbálkozik…
– …és még az Erasmus programot is ellehetetleníti.
– Igen, de azt gondolom, hogy bármilyen rendszer van is – még az Orbán-rendszer is próbálkozhat sok mindennel –, de az MCC nem lesz képes döntő hatást elérni. A most tapasztalható itthoni kísérletek a fejlődés kézben tartására – nem igazán működnek.
Soros, a magyar származású filantróp az angol font bedöntésével alapozta meg a vagyonát, de mindig többet költött belőle a demokratikus intézmények kiépítésére, mint amennyit megtartott vagy tartalékolt. 1947-ben menekült el Magyarországról Londonba, ahol vasúti pályaudvaron hordárként, éjszakai klubban felszolgálóként dolgozott. Így kereste meg azt a pénzt, hogy közben a London School of Economicson tanulhasson. 1956-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba. Alapítványa ma már 120 országban segítség, közöttük Magyarország mindig prioritás volt a számára. Hazánkban 1984 óta van igazán jelen, 1991-ben pedig a CEU-t is létrehozta. Kínában éppúgy segít, mint Koszovóban. 1993-ban Moszkvában is megvetette a lábát; az ottani kulturális intézet létrehozásának bejelentésekor találkoztam, beszéltem vele. Tíz évvel ezelőtt az arab tavasz kibontakozását is segítette. Legutóbb, a covid-járvány elleni küzdelemben számos programot támogatott. A legfrissebb adatok szerint mintegy 16 ezer tervet, elképzelést, igyekezetet, programot segít megvalósítani.
– Mennyire támogatta, mit jelentett Magyarország számára ez a 40 év, a Nyílt Társadalom Alapítvány? Mert ha úgy vesszük, akkor gyakorlatilag visszafejlődés történt.
– Meglehetősen sok geopolitikai, gazdasági, kulturális, illetve más szempont is szerepet játszott abban, hogy milyen irányba mentek a dolgok. Nagyon nagy mértékben segítette a Nyílt Társadalom Alapítvány az első időszakban az az új politikai elit kialakítását. Az rendszerváltás elkezdését, kibontakozását, az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttét. Ott voltam az Ellenzéki Kerekasztal alakulásánál, köröttem mintegy 16-18 leendő politikus, akiknek majdnem a háromnegyede kapott valamilyen támogatást a Soros Alapítványtól… Manapság nem kevesen és minden szégyenérzet nélkül próbálnak elfeledkezni, hogy éppen a Soros Alapítvány támogatta a szakkollégiumi mozgalmat, amiben nagy fantáziát látott. Az olyan intézményeket, mint a Rajk Kollégium, a Bibó Kollégium, derekasan támogatta akkor, amikor megkezdődtek a kerekasztal-tárgyalások. A Soros-ösztöndíjas Orbán Viktor akkoriban jött vissza az Oxfordi Egyetemről…
– Váltsunk témát! Korrupció.
– A korrupció az intézményi korlátoknak is, meg politikai játszmáknak is az eredménye, hogy mekkora. Korrupció mindenütt van. Az a mértékű korrupció viszont, ami itt tapasztalható, nagymértékben azzal is összefügg, hogy miként oszlik meg a politikai és a gazdasági hatalom az országban. Tehát: ha egy olyan országban, ahol nagyon erős a hatalmi koncentráció, ott sokkal nagyobb a lehetősége és a tere a korrupciónak. Ott, ahol a kormányon lévők kényük-kedvük szerint bármikor változtathatják a jogszabályokat, ott nyilvánvaló, hogy sokkal gyorsabban lehet játékteret nyitni a korrupciónak, mint egy olyan országban, ahol nagyon nehéz változtatás, és léteznek-működnek fékek és ellensúlyok. Tehát a hazai korrupció a magyar alkotmány sajátosságaiból fakad. Lengyelországban vagy Romániában nem lehetett a magyarországihoz hasonló rendszert kialakítani, mert sokkal nagyobb védelmet kap a fékek és ellensúlyok rendszere…
– Azt olvastuk, hogy 40 százalékkal csökkennek a Soros-pénzek. A budapesti központ máris Berlinbe költözött. Mennyire lehet a hazai demokrácia kárára az anyagi támogatás csökkenése és a részbeni kivonulás?
– Bár a Soroséktól kapott anyagi támogatások mindig is részei a demokrácia fejlődésének, de magát a demokráciát végső soron a polgároknak kell kiharcolniuk maguknak. Azok a szervezetek, amiket összefoglaló néven Soros-hálónak szoktak nevezni a hazai jobboldali sajtóban, meglehetősen változatos forrásokból kapták, szerezték pénzeiket, és sosem kizárólag a Nyílt Társadalom Alapítványtól. Nekik mostantól egy darabig nehezebb lesz; de végignézve a múlt 30-40 évet megállapítható: a civil társadalomnak, kultúrának, a haladó intézményeknek nagyon sokszor kellett alkalmazkodniuk, amikor megváltoztak a finanszírozási lehetőségek. Volt olyan időszak, a ’90-es évek elején, amikor kizárólag az Egyesült Államokból és Angliából érkezett a legtöbb pénz ezeknek a szervezeteknek. Aztán egy jó darabig az Európai Unió volt a forrása egy bizonyos típusú finanszírozásnak…aztán meg mások.
– A fiatal, a Z-generáció tagjai már az Orbán-korszakban születtek. Őket ki fogja megtanítani a demokráciára? Ha ugyanis az ellenzéki pártokat nézzük, aligha látható a biztos jövőt, a fordulat jövője. Ráadásul az oktatásban, mindenekelőtt az általános és középiskolai oktatásban is megvetette a lábát a kormány, szorosan kézben tartja a pedagógusokat, mindenekelőtt anyagi vonatkozásban…
– A Demokrácia Intézetnek meg a Bibó Szabadegyetemnek, amit mi irányítunk, van még – ha tág nem is – hatóköre. Engem meglehetős derűlátással tölt el az, hogy egyre több magyar fiatal megy tanulni külföldre.
– Ez részben jó, részben viszont nem az; ők ugyanis már aligha jönnek vissza.
– Persze, van ennek rossz oldala is akkor, ha túl sokan maradnának kint. Még ennél is rosszabb annak a nagy kontrasztnak a megtapasztalása a között, amit itthon és amit ott látnak, tapasztalnak. Főleg az, hogy Magyarországon nincs vita, nincs kulturált politikai párbeszéd. Kulturális sokk-kal szembesülnek azok a diákok, akik kimennek akármelyik nyugat-európai országba. Tapasztalják például, hogy a televíziókban polgárok vitatkoznak egymással. De hisz’ ilyet itthon nem is láthattak! Úgy nőttek föl, hogy egyetlen egy vitát sem láttak-hallotta közpolitikai kérdésekről. És ezek a fiatalemberek remény szerint haza is jönnek, mint ahogy visszamentek Lengyelországba és visszamentek Romániába is… Tapasztalható már, hogy a mieink is jönnek már vissza, még ha mind nem is. De akik igen, azok biztosan vitába keverednek az itthon maradottakkal, a ki nem mozdulókkal, azokkal, akik a silány itthoni propagandán nőttek/nőnek föl, és akiknek IQ-ja – saját hibájukon kívül –el nem érheti az európai átlagpolgárokét. Ez mindenképpen ütközésekbe torkollik… Félreértés ne essék: nemcsak azokról beszélek, akik Leidenbe vagy Oxfordba mentek egyetemre, hanem azokról is, akik kimentek nyugatra dolgozni: londoni étterembe vagy Bécsbe, akár takarítónak is. Hazajönnek és elképesztő kontrasztot tapasztalnak. Tehát korántsem reménytelen helyzet…
– …megreformálni a 13 éve tartó rendszert, ami feltehetően 16 lesz… legalább ugyanannyi időbe telik majd.
– Nehéz ezt megmondani; demokráciák, demokráciánk elromlása is sokáig tartott. A dolgunk, hogy újra fölépítsük, mi több, megtanuljuk a demokráciát. Az a nemzedék, amelyik helyre fogja állítani a demokráciát Magyarországon, jórészt külföldről, nyugatról fog hazajönni, és tudja majd a teendőjét. Tudja, mi a demokrácia, és azt, hogy mekkora érték demokráciában élni – nyilatkozta Bruszt László, a Bibó Szabadegyetem, a CEU Demokrácia Intézet társigazgatója, egyetemi tanár.