A kérdésre, hogy az emberi jogok ügyében Ankara előélete nem a legmakulátlanabb, a politikus úgy válaszolt, hogy kivel kellene tárgyalni a térségben, kinek a mérlege jobb? De ha a mostani helyzetben magasra tesszük az erkölcsi mércét, akkor azzal nem segítünk a menekülteknek, azok csak még többen jönnek, még többet szenvednek. Azon felül még több lenne a pengés kerítés a földrészen, befellegezne Schengennek, annak minden következményével az egységes piac számára. 

Az Idomeniben kialakult helyzetért Brok Macedóniát és Ausztriát teszi felelőssé, mivel mindkettő gyakorlatilag lezárta a határát. Mint mondta: az ilyen lépések nem visznek előbbre, mert csak még nagyobb lesz az emberek nyomora és még veszélyesebb utakon át próbálnak meg eljutni Európába.

A közös, európai politika viszont már kezdi éreztetni hatását, október óta 70%-kal csökkent a Görögországba érkező menekültek száma. Az osztrákok a maguk egyoldalú húzásával csak azt bizonyították, hogy semmi értelme leengedni a sorompókat, mert az csak még nehezebb helyzetbe hozza a szerencsétlen migránsokat.

A kvótát illetően a politikus azzal érvelt, hogy meg kell magyarázni a lengyeleknek és a többieknek, hogy az áradat csak még nagyobb lesz, ha nem születik meg az európai megoldás. Azt ugyanakkor nem tartja jó ötletnek, hogy kizárják Schengenből azokat az államokat, amelyek nem működnek együtt. Bizalmi alapon kell tárgyalni, fenyegetőzéssel nem lehet elérni semmit. Viszont ha az érintett országok nem csatlakoznak a többiekhez, akkor számukra is elvész a határok nélkül kontinens előnye.

Az Economist írja: Angela Merkel nyomás alá került, de nem enged, és csak tőle függ, hogy hivatalában marad-e. Ezzel együtt, még ha sikerül is tető alá hozni a törökökkel a megállapodást, a kancellár jobban elszigetelődött, mint bármelyik elődje az 50-es évek óta. Ez pedig tovább gyengíti befolyását a földrészen. A három tartományi választás azt támasztja alá, hogy odahaza kevésbé sebezhető, mint ahogy az külföldről látszik.

A kereszténydemokrata jelöltek főként azért veszítettek, mert megpróbálták elhatárolni magukat a kormányfőtől. Nincs olyan reális forgatókönyv, amelynek alapján meg lehetne buktatni. Pl. nincs érdemi kihívója.

Szóval Merkel maga dönti el, hogy bedobja-e a törülközőt a jövő évi választás előtt. Rebesgetik, hogy megpályázná az ENSZ-főtitkári tisztséget, de az az asszony, aki az elmúlt 10 évben hírhedetten nem mutatott fel semmiféle ideológiát, most úgy tűnik föl, hogy a menekültválsággal megtalálta elhivatottságát. 

A francia Le Monde úgy látja, hogy Európa a saját értékei rovására akar megállapodni Törökországgal. Lehet persze, hogy a végleges egyezmény összhangban áll majd az unió jogával, sőt, még a Genfi Konvencióval is. Ám katasztrofális az üzenet, amelyet az EU küld azoknak a népeknek, amelyek a háborúval, a halállal és azzal néznek szembe, hogy gyermekeiknek nincs jövőjük.

Ötszázmillió, jólétben és békében élő ember, aki tavaly 1,2 millió migránst fogadott, most azt mondja, hogy több ne jöjjön. A közvélemény nyugtalan, az euroszkeptikus populisták ugrásra készen állnak, a hagyományos pártok megrendültek. Sokat elárul a gyengeségről, a stratégiai vízió hiányáról, hogy a közösség paktumot köt Erdogannal, akinél jól látszanak a tekintélyuralmi törekvések.

De üzletet kötni a törökökkel azt is kockáztatja, hogy odalesz az európai intézmények hitele. A Bizottság pl. támogatja, hogy visszaküldjék a menekülteket egy olyan országba, amely szembemegy a demokráciával. Ezek után ki veszi komolyan a jövőben Brüsszelt, ha az megrója a magyarokat és a lengyeleket, amiért megpróbálják aláásni a jogállamot.

Az európai vezetőknek is bőven kijut a felelősségből a történtek miatt. Egyikükben sem volt meg a bátorság, hogy tavaly ősszel kövessék Merkel példáját. Egyesek úgy tettek, mintha a dolog rájuk nem tartozna, mások elbarrikádozták magukat, Orbán Viktor után szabadon. És amikor a németek azt mondták, megállj, akkor már csak rossz megoldások sorakoztak. A Balkán lezárása és az ügylet Törökországgal.

Egy Amerikában élő magyar holokauszt-túlélő lánya úgy gondolja, már nem sok értelme van a jóvátételnek – olvasható a The Washington Postban. Így annak sem, hogy édesanyja 14 egykori sorstársa beperelte a magyar államot és a MÁV-ot és a remélt, sok milliárd dolláros kártérítésből alapot akar létrehozni azoknak, akik megúszták a népirtást, ideértve a családtagjaikat is.

A szerző, Margaret McMullan, aki öt éve Fulbright-ösztöndíjjal kutatta a felmenői történetét Pécsett, rámutat: ők mindent elvesztettek, pedig igen tehetősek voltak, de pénzzel nem lehet jóvátenni a történteket.

Magyarország igazából nem ismerte el a szerepét a világégésben, de megfizethetné az árat előre. Hogy miként? Németország tavaly 1,1 millió menekültek fogadott be, a magyarok lezárták a határokat. A szerző édesanyját már nem érdekli a restitúció. Sokkal jobban foglalkoztatja, hogy otthonra lelnek-e valahol a szír menekültek, úgy, mint ő maga 70 évvel ezelőtt.

A magyar ingázók milliárdos üzletet hoznak a burgenlandi kiskereskedelem számára – összegzi a tényeket a Der Standard. A Burgenlandi Gazdasági Kamara rendszeresen méri az adatokat, és minden ellenkező állítással szemben sorozatosan arra a következtetésre jut, hogy a tartomány aránytalanul profitál a nyugat-magyarországi életszínvonal emelkedéséből.

A magyar vendégmunkások ugyanis pl. 2013-ban 130 millió euró értékben vásároltak be az ottani boltokban, Ugyanakkor a burgenlandiak 2010-ben még 30, 2013-ban viszont már csak 24 millió eurót költöttek el Magyarországon. A helyi gazdasági kamara elnöke azt mondja, ezeket az adatokat azért érdemes figyelembe venni, amikor bárki azt hajtogatja, hogy korlátozni kell a határon túlról érkező munkaerő foglalkoztatását. 

(A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!)