Lökdösődés a közmédia bejárata előtt, hasonló tumultuózus jelenetek a parlament épületénél, gazdák felvonulása a határon, a budapesti békemenetekre emlékeztető tüntetések Varsó utcáin – igencsak eseménydúsak mostanában a lengyel hétköznapok. De mitől ez a felbolydulás? (A nyitó képen: Kaczyński hívei tüntetnek Tusk ellen.)
A mostani hétvégén kissé alábbhagyott a hangoskodás; a lengyelek inkább országuk védőszentjére, a 650 éve született királynőjükre, Szent Hedvigre emlékeztek, aki nem mellesleg a Dunakanyar és az egyesült Európa védőszentje is. Ám az ünnepélyes visszafogottság ne tévesszen meg senkit: Lengyelországban pattanásig feszült a hangulat.
A tavaly decemberben kormányt alakító Donald Tusk sokak szemében szálka. A választásokig hatalmon lévők, a most ellenzékben ágáló konzervatívok, a Jarosław Kaczyński vezette PiS-pártiak szerint a jelenlegi miniszerelnök „külföldi ügynök”. Nem Soros-ügynök ugyan, de ügynök. Német ügynök. S hogy miért? Egyrészt mert nem lengyel származású (felmenői a pomerániai kasub népcsoporthoz tartoztak) – ja, és ami szintén bűn: tud németül (!).
De mindez hagyján a programjához képest! A Polgári Platform vezetője ugyanis, azaz Tusk, aki már betöltötte az Európai Tanács elnöki funkcióját is, azzal a határozott szándékkal tért vissza Varsóba, hogy – ha megnyeri a választásokat – hazáját EU-barát irányba tereli vissza.
Domány András Lengyelország-szakértő egy minapi rendezvényen azt a fogas kérdést vetette föl, hogy helyreállítható-e a jogállamiság törvénytelen eszközökkel? A jeles külpolitikai újságíró a Magyar Sajtó Házában elemezte a bizarr helyzetet, s arra következtetésre jutott, hogy legalább másfél évig eltarthat az adok-kapok. A magyarországinál nagyobb jogkörrel rendelkező köztársasági elnök, Andrzej Duda ötéves mandátuma ugyanis csak 2025 augusztusában jár le, addig pedig – a jelek szerint – mindent el fog követni, hogy gátolja a kormány munkáját.
Tusk nincs tehát könnyű helyzetben, mert évekkel ezelőtt a Jog és Igazságosság pártkatonáival töltötték föl a különféle testületeket. Az alkotmánybíróságtól kezdve a médiatanácson át a bírói és ügyészi karig mindenütt ott ülnek Kaczyński hű emberei. „Illegitimnek” bélyegzik a Tusk-kormány döntéseit, igyekeznek ellehetetleníteni a törvényhozást. Ugyanakkor államfői vagy alkotmánybírósági jóváhagyás nélkül minden marad(na) a régiben. Legalábbis jogi értelemben.
Érzékletes példa erre a média helyzete. Elvileg nem lehetséges a lengyel médiatanács hozzájárulása nélkül meneszteni a köztévé főként uszításban és agymosásban jeleskedő vezetőit, sőt, a gáncsoskodók úgy is el tudják lehetetleníteni a közszolgálati csatornák működését, ha blokkolják az előfizetési díjak továbbutalását.
Az ellenzék igyekszik Tusk külpolitikai mozgásterét is korlátozni, ha mással nem, akkor azzal, hogy az államfő nem írja alá az új nagykövetek kinevezését. A kormányfőnek azonban kiválóak a brüsszeli kapcsolatai, s máris sikerült elérnie, hogy folyósítani fogják a visszatartott uniós pénzeket, amire igencsak szükséges van a hanyatló lengyel gazdaságnak (is).
Lengyelország (nincs egyedül!) példája jól mutatja: nem könnyű a hatalomváltás egy olyan államban, ahol jó ideig eluralkodtak az unióellenes, önkényuralmi, autokratikus tendenciák. Sikerülni fog-e a gyökeres változtatás? Mint az említett tájékoztatón is elhangzott: sok függ az áprilisi önkormányzati választásoktól. Jelenleg a 16 vajdaságból kilencet a konzervatívok uralnak, a nagyvárosok zömét viszont liberális és baloldali pártok vezetik.
Tuskék remélik, hogy a helyhatósági választásokon nemcsak a népes településeken, hanem a vidéken is sikerül növelniük híveik táborát.