Nem tudom, mennyire ismert, hogy a görög eredetű epidémia szót a középkori Európában egy bizonyos Guillaume de Machaut 14. századi francia klerikus (Verdun, Arras és Reims kanonokja), költő (trubadúrlírája egészen egyszerűen pazar) és elsőrangú zeneszerző (lásd pl. La Messe de Nostre Dame c. miséjét, etc.) használta elsők között a Le Jugement du Roy de Navarre (Navarra királyának ítélete) c. nagy elbeszélő költeményében. (Illusztráció: www.cantorion.com)

René Girard A bűnbak c. könyvében idézi, ezt a magyar fordítást használom én is „Se orvos nem volt, se patikus, / Aki az okot meg tudta volna mondani, / Hogy honnan jött és mi volt ez / (Semmi szer nem hatott ellene) / Csak azt, hogy ez betegség, / Amelyet epydimie-nek hívtak.”
Ez a valóban kiváló költő (mások mellett Chaucerre gyakorolt igen nagy hatást), s elsőrangú zeneszerző ugyanebben a költeményében megfejti a járvány okát: „Ezután jött egy csürhe, / hamis, áruló és renegát: / ez volt Júdea, a gyűlölt, a rossz, a tisztességtelen, / Aki a jót gyűlöli, s szeret mindent, ami rossz, / Aki annyi aranyat és ezüstöt adott / és ígért keresztény embereknek, / Akik ezért kutakat, folyókat és forrásokat, / Amelyek tiszták és egészségesek voltak, / Több helyen megmérgeztek, / Emiatt életüket többen bevégezték, Mert sokan voltak, akik használták, / Elég hirtelen meghaltak, / Egymillióan biztosan, / Ki a vidéken, ki a városban, / Így derült ki ez a halálos veszteség. / De az, aki a magasban ül és messzire lát, / Ki mindent kormányoz és előre lát, / Ezt az árulást nem akarta tovább rejtegetni, / Hanem leleplezte, / És széles körben annyira megismertette, / Hogy ők életüket és vagyonukat vesztették, / Mert minden zsidót elpusztítottak, / Egyeseket felakasztottak, másokat forró olajban megsütöttek, / A harmadikat megfojtották, / Egy másiknak bárddal vagy karddal vágták le a fejét, És sok mérgező keresztény is szégyenletesen meghalt.”
Történelemmel foglalkozók jól tudják, hogy hatalmas az irodalma, legfőképp járványok vagy egyéb természeti csapások idején a bűnbakképzésnek, amely mindig az éppen legrettegettebbnek tekintett aktuális ellenségben találja meg minden rossz forrását, világossá téve, hogy elsősorban nem is a járványt kell megszüntetni, hanem a járvány okozóját kiiktatni, elpusztítani, megsemmisíteni. A teória részben a hatalom folytonos önfelmentésére ad lehetőséget (elvégre mi kiválóan tesszük a dolgunkat, csak ne lenne az a gonosz, minden rossz okozója), részben az adott közösség amúgy is fokozatosan erősödő társadalmi feszültségeit és indulatait erősíti és szítja, célba véve a fő bűnösöket. Feo de Santa Maria portugál szerzetes 1697-ben írt sorai egészen pontosak:

„Mihelyt egy királyságban vagy köztársaságban ez a heves tűz fellobban, azt látjuk, hogy a hivatalnokok ledermednek, a népek megrémülnek, a politikai kormányzat szétesik. Az igazságszolgáltatásnak már nem engedelmeskednek, a műhelyek leállnak; a családokban megszűnik az összetartás, az utcákon megszűnik az élet. Minden teljesen összezavarodik. Minden romokban. Ugyanis ilyen rettenetes szerencsétlenség semmit nem hagy érintetlenül, mindent felforgat. Az emberek rangra, vagyonra való tekintet nélkül egyként merülnek halálos szomorúságba… Akik tegnap temettek, ma azokat temetik… Minden könyörületet megtagadnak barátoktól, hiszen minden könyörületesség veszélyes… Ekkora zűrzavar borzalmai közepette a szeretet és a természet összes törvényeit sárba tiporják vagy elfelejtik…”

Mindezt csak azért írtam le, mert a mai rádiós interjújában Orbán előbb azt mondta, hogy „a mostani helyzetben a legerősebb fegyver az önuralom”, majd az emlegetett fegyvert rögtön a történelemből már jól ismert piszkos, aljas és számító módon a mostani „zsidóknak”, azaz a politikai ellenzéknek szegezte: „Az ellenzék még egy idősotthont sem képes működtetni” – mondotta, ezzel az idősotthonban kialakult helyzetet az ellenzék bűnének nevezve, ám közben elfeledkezvén arról, hogy ezzel az ócska logikával mindazért, ami az idősotthonon kívül történik, viszont kizárólag őt terheli a felelősség. Orbán tehát bizonyságát adta annak, hogy számára nem az epidémia a legyőzendő legfőbb ellenség, hiszen napi politikai érdekeit még ebben a helyzetben is mindennél előrébb valónak tekinti, hanem politikai ellenfelei, vagyis az ellenzék. Politikailag remekül jött ennek a hadd ne minősítsem, milyen embernek a járvány, még azt sem tartom kizártnak, hogy titokban örül neki.
Guillaume legalább kiváló költő és nagyszerű zeneszerző volt.

Ha valaki el szeretné olvasni Guillaume de Machaut költeményét, ezen a linken megtalálja.