A tárlaton szereplő anyag úgy áll össze, hogy a MAOE felkéri a művészeket egy-két, tetszés szerinti alkotásuk beküldésére. Igen sokféle munkából kell élvezhető tárlatot létrehozni, amelyen mobil szobor és klasszikus festmény is látható, hiszen ahány művész, annyiféle mű – mondta köszöntőjében a kiállítás rendezője, Laczkó Ibolya.
Nincs tehát semmi más rendezői elv, amely összehozná harmincnál is több festő, grafikus, szobrász, üvegművész,
fotós és egyéb alkotó munkáit egy kiállításra, mint az, hogy alkotóik egy időben jutottak különféle elismerésekhez.
És ez nem sok kapcsolódás, különös tekintettel arra, hogy a kitüntetések odaítélésnek szokott lenni bizonyos politikai felhangja is, van, aki idejében, más megkésetten jut az elismeréshez. Ha ehhez még azt is hozzáveszem, hogy a pesti Városliget közepén meglehetős elhanyagoltságban áll az 1895-ben emelt régi, szép, ámde pusztuló épület, a Magyar Alkotóművészek Háza (XIV., Olof Palme sétány 1.), és hogy egyre kevesebb a pénz a kiállításrendezésre is, bizony meglehetős szegényes összbenyomás alakult ki bennem a megnyitón. Pedig Aknay János Kossuth-díjas festőművész a MAOE elnökeként és P. Szabó Ernő művészettörténész a megnyitó beszéd megtartójaként szép szavakkal méltatta az eseményt és a jeles kiállítókat.
A nevek alapján lehetne ez akár az év legkiemelkedőbb hazai képzőművészeti seregszemléje is, pillanatnyi lenyomata annak, hol áll művészetünk a világban, de elnézve a tárlatot – kevés kivételtől eltekintve – sem az alkotók, sem a kiállítás rendezői (Laczkó Ibolya művészettörténész, Mayer Róbert kivitelező) nem érezték ennyire fontosnak az egészet. Inkább csak valami kötelezően letudható penzumnak. Lássuk, kik a tárlaton szereplő nevek!
A Kossuth-díjas Orosz István grafikus- és Riegl Judit festőművészek.
A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díjjal kitüntetett Morell Mihály festő és szobrászművész, illetve Páll Lajos
festő- és grafikusművész.
A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjat az idén elnyert Both András díszlet- és jelmeztervező, Hauser Beáta
textilművész, Kisléghi Nagy Ádám festőművész, továbbá Szefanovits Péter festő- és grafikusművész.
A Balogh Rudolf-díjas fotóművész, -riporter Móser Zoltán, Sopronyi Gyula és Szamódy Zsolt.
A Ferenczy Noémi-díjas Ádám Krisztián, ötvösművész, Balogh Edit kárpitművész, Csemán Ilona és Jakubovics Márta
keramikusművész, Csepregi Sándor belsőépítész, Kecseti Gabriella és Széles Judit textilművész, Kelle Antal
formatervező művész, Kiss István alkalmazott grafikus, Mester Éva restaurátor művész, Molnár Imre iparművész és
Sipos Balázs üvegművész, Árvai György Jászai Mari-díjas díszlettervező művész.
Végül, de nem utolsósorban a Munkácsy Mihály-díj idei kitüntetettjei: Bernáth(y) Sándor, Németh Hajnal és Uglár
Csaba képzőművész, Gáll Ádám, Kis Tóth Ferenc és Pirk Lászó festőművész, Hertay Mária és Sóváradi Valéria
grafikusművész, Kolozsi Tibor, Pistyúr Imre és Szabó György szobrászművész, Pataki Tibor illusztrátorművész, és
Szentgyörgyi Edit restaurátor művész.
Az impozáns névsor alapján a látogató nagyobb „durranásra” számíthatna, mégis valahogy ezek a művek nekem
nem léptek egymással kontextusba. Nehéz megfogalmazni, de nem éreztem az alkotások „auráját”, amely sokszor a
kiállítások igazi élménnyé emelésében játszanak szerepet. Egyenként, persze, valószínű, hogy mindenki talál
magának kedvenc alkotót, vagy művet, az összbenyomás mégsem hagyott bennem maradandó emléket. Ezzel
együtt is kellenek az ilyen tárlatok, de talán nagyobb eseménnyé lehetne/kellene emelni mind szakma, mind a hazai
és külföldi közönség számára.
A látogatók október 9-ig (hétfő kivételével) naponta 10-17 óra között tekinthetik meg a tárlatot a Városligetben, a
Magyar Alkotóművészek Házában, amely az Ajtósi Dürer sor és Stefánia út sarkától, vagy a Damjanich utca–Dvorák
sétány felől tömegközlekedéssel érhető el némi gyaloglás árán.
