(Szerzők: Csernyánszki Judit és dr. Sándor József) A The Washington Post megemlékezik a minap 103 évesen elhunyt George Berciről/Bérci Györgyről, aki úttörő módon, elsőként alkalmazta az általa kialakított a laparoszkópos műtéti módszert. Halálát a kaliforniai Cedars-Sinai kórház jelentette be, ahol 1967-től haláláig dolgozott orvosként; a covid 19-cel járó komplikációkba halt bele. (A nyitó képen: dr. Bérci György 100. születésnapján.)

Miként az amerikai sajtó, akként dr. Sándor József is megemlékezik dr. Berciről a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinika Kísérletes Kardiológiai és Sebészeti Műtéttani Tanszékének munkatársai nevében.

George Berci 1956-ban hagyta el hazáját. A laparoszkópos (hastükrözéses) vizsgálatot, műtétet – ami a has-, a medenceüreg diagnózisát és operációját teszi lehetővé a has felnyitása nélkül – ausztrál kollégáival az 1950-es évek végén dolgozta ki, amikor sok háztartásban még tévé sem volt – írja a The Washington Post.  Módszerét akkor még futurisztikusnak ítélték meg. George Berci panaszkodott is nemegyszer a szaklapoknak, hogy hiába igyekezett népszerűsíteni a radikálisan új és egyszerűbb műtéti eljárást, sokáig nem voltak hajlandók átállni rá a sebészek.

Már 70 felé tartott, amikor a 80-as évek végén, a 90-es évek elején a szakmabeliek mertek újítani és elfogadni módszerét – mondta el annak idején a Szegeden Bleier Györgyként, zenészcsaládba született feltaláló sebészorvos.

Közlemények százai, tizenkét könyv, 35 szabadalom, tanító videók sora mutatja aktivitását. Kényszerű emigrációja után többször visszatért Magyarországra, segített az újfajta eljárások megismerésében. Rendkívül kalandos, megpróbáltatásokkal terhelt életpálya, a zene világának bűvölete, üldöztetés a szélsőjobb, majd a szélsőbal oldalról, menekülés hazájából, Magyarországról, majd a modern sebészet világának úttörője, újfajta eljárások és berendezések megalkotója – így foglalható össze dr. George Berci (Bérci György) életének 103 éve.

A Semmelweis Egyetem Kísérletes Kardiológiai és Sebészeti Tanszékének herceghalmi sebészeti gyakorlóközpontja az ő nevét viseli. Még megélte, hogy halála előtt egy hónappal láthatta ennek az immár nemzetközleg is elismert intézetnek továbbfejlesztési terveit. Az Egyesült Államok egyetemein az a szokás, hogy egy-egy katedrát híres egyéniségről neveznek el, így jött létre már a professzor életében egy tanszék a „Minimálisan Invazív Sebészet George Berci Tiszteletére” Los Angelesben.

Dolgozószobájának falait a világ számos egyetemének elismerő oklevele díszíti: 2011-ben megkapta a hetvenhétezer tagot képviselő American College of Surgeons legnagyobb elismerését a „Jacobson Innovation Awardot”. Ezzel a kitüntetéssel kívánják elismerni azokat az „élő sebészeket, akik a sebészet bármely területén innovatív technikai eljárást vezettek be”. A korábbi díjazottak között szerepel Thomas Starzl (májtranszplantáció), J. C. Parodi (endovaszkuláris sztentek), T. J. Fogarty (kardiovaszkuláris technika), M. R. Harrrison (endofoetalis sebészet), L. J. Greenfield (vena cava filter) stb. Magyar, vagy magyar származású sebész mindaddig nem részesült ekkora kitüntetésben.

Munkássága elismeréseként 2012-ben, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem a „Doctor Honoris Causa” címmel ruházta fel, a Magyar Sebész Társaság Tiszteleti Tagjává avatta, 100. születésnapján a Magyar Köztársaság a „Magyar Érdemrend Tisztikeresztje” kitüntetésben részesítette.

Dr. George Berci nemcsak kiemelkedő sebész, hanem végtelenül szerény, jó humorú, segítőkész egyéniség volt– egy kongresszuson nem tudott úgy végigmenni a folyósón, hogy ne lett volna néhány kedves szava a világ minden tájáról összesereglett résztvevőkhöz. Első tudományos közleménye 1947-ben, még medikus korában jelent meg. Haláláig, még százhárom éves korában is lenyűgöző aktivitással dolgozott, utolsó megjelent közleménye is páratlan invenciozitását jellemezte: a nervus trigeminus endoszkóposan asszisztált dekompressziójának gyakorlatát mutatta be.

George Berci (Bérci György) példakép marad számunkra, nem feledjük – nem is felejthetjük: minden egyes laparoszkópos-műtétünk kivitelezésében az ő munkássága is benne rejlik. Hiányozni fog személyes jelenléte, bölcsessége, csendes humora. Életműve nyomán követni tudjuk minden politikai és személyes megpróbáltatást legyőző lelkesedését a tudomány, a medicina iránt – a salus aegroti szellemében.