Amerikai elemző: „Orbán rusnya kinövés, bibircsók az EU liberális, demokratikus testén”

Hatalmas Orbán fotóval illusztrálja az amerikai National Interest folyóirat Putyint elemző legutóbbi cikkét. Merthogy ő az, aki jól illusztrálja azt a keresztény nacionalizmust, amit a világ keleti felén Putyin is hirdet. Az orosz elnök, mint mindig, legutóbbi beszédében is igyekszik megosztani a Nyugatot – írja Paul R. Pillar, aki 28 éven át dolgozott az amerikai hírszerzés különféle területein, a CIA-ban Közel-Keletért és az ázsiai térségért volt felelős, továbbá elemzőként a Nemzeti Hírszerzési Tanácsnál is.

A másik probléma Putyinnal, hogy saját magát, hazáját is a Nyugat egyik felével azonosítja, mert azt állítja, hogy ő is a keresztény ideológiát és értékrendet vallók közé tartozik, ami ugyebár szemben áll a neoliberális elittel, és ez nem újkeletű jelenség, az autokratáknál. Ráadásul ehhez az egyház szentségét és fennhatóságát is becsatolja a maga igazolására. Csakhogy manapság már egy országon belül is hasonló megosztottság létezik, lásd a mai amerikai pártokat, illetve az egyik radikalizálódását.

Trump ugyanezt teszi Amerikában azóta, hogy kijelentette, ő nacionalista. Csakhogy az ország másik fele egyértelműen ezt a fehérek felsőbbrendűségét hirdető nacionalizmussal azonosította azonnal. Ez a nacionalizmus korántsem az, amit e fogalmon és gyakorlaton eredendően értünk és amit az ukrán nép az egységes honvédő harcában tanúsít az oroszok ellen.

Orbánt Putyin jó barátjaként írja le Paul Pillar is. Egy olyan politikusnak, aki rusnya kinövés, bibircsók az EU liberális, demokratikus testén.

Magyar forrásra („PestiSrácok”) hivatkozva ugyan, de a Breibart portál is megírta, ami egyébként Steve Bannon szélsőjobbos politikusnak, Trump volt tanácsadójának, Orbán nagy hódolójának egyik propagandafóruma, hogy a Biden-kormányzat a Soros- és Rockefeller Alapítvány támogatásával Internews ellenzéki portált kíván indítani Magyarországon, ezzel igyekezve visszaverni a jogtalannak ítélt, a magyar kormány részéről kezdeményezett Amerika-ellenes támadásokat. Sőt, kiderült: még a Szilícium völgyi tech-óriások egyike-másika is részt vesz a terv megvalósításában, miután a Facebook is a Google is a támogatók között van. A cikk szerint ez már megint a magyar belügyekbe való amerikai beavatkozással ér fel.

(Orbánék is milliárdokkal stafírozzák ki a törvényhozókhoz vezető lobbistákat és a médiabefolyásukat, ám azt mégsem tekintik az amerikai ügyekbe való beavatkozásnak).

Megírja a Breibart európai konzervatívoktól vett információkra hivatkozva, hogy 2017-től igyekeztek az amerikaiak támogatni az ellenzéki médiát, de a projektet akkor Trump lefújta. A múlt egy évben pedig, Trump távoztával, a két ország közti viszony igencsak feszült és megkeseredett lett, amit a budapesti amerikai nagykövetség egy-két közösségi hálós posztja ékesen bizonyít. A Breibart szerint ez a kínai elnök, Hszi Csin-ping farkasharcosainak a módszereivel egyezik: a követségek különféle nyilvános posztokban támadják az adott ország kormányát.

Nem kis időhúzás után, az azonnali román és lengyel reagálást követően jócskán megkésve reagált Szijjártó Péter Putyinnak arra az állítására, hogy számos országnak, köztük Magyarországnak is lehetnének területi követelései Ukrajnával szemben, miután a második háború lezárását követően Sztálin jelentős területeket csatolt el a magyaroktól.

Szijjártó reakcióját szinte azonnal közölte vasárnap az Ukrinform ukrán portál, azt írván, hogy az orosz elnök állítása nem tekinthető korrektnek, illetve, hogy Szijjártóék nem tartják helyesnek a háborús konfliktust mélyítő nyilatkozatokat. Az ilyen nyilatkozatok helyett azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség – nyilatkozta.

A cikk a román külügyminisztert is idézi, aki szerint Oroszország súlyosan megsérti azokat a nemzetközi törvényeket, amik kimondták Ukrajna területi integritását. 

A nemzetközi pénzpiacok felkapták fejüket arra a legújabb törvénytervezetre, amiről a Reuters is beszámolt: az eddigi 8 nap helyett a kormány megengedné a Magyar Nemzeti Banknak, hogy veszteségeit 5 év alatt írhassa le – adja tudtul a többi között az US World and News Report. A magyar költségvetési óriási deficitet halmozott fel az április választások előtti osztogatások nyomán, és ezt csak súlyosbítják a növekvő energiaárak, illetve az újabb, drága oroszországi gázvásárlások.

Eközben viszont továbbra is érvényben van az a törvény, amely szerint az MNB-nek a nyeresége felét át kell utalnia a kormánynak. A Reuters megkeresésére Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank nem reagált.

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu

Financial Times A szerb államfő azt közölte, hogy országa sürgősen csökkenteni kívánja energiafüggőségét Oroszországgal szemben, ezért azt fontolgatja, hogy visszaveszi a Gazpromtól a nemzeti olajtársaság többségi tulajdonát, mert akkor arra nem vonatkoznak az esetleg kiterjesztendő európai szankciók sem. Alekszandar Vucsics emellett azt is bejelentette, hogy dolgoznak féltucat más terven is, mert szeretnék, ha más forrásokból is be tudnának szerezni olajat, illetve földgázt.

Ehhez együttműködnének Magyarországgal. A politikus őrületnek nevezte, hogy eddig nem gondoltak a vezetékek összekapcsolására, ideértve új csőrendszerek építését. De a háború felgyorsította az igényt. Szerbia a gázt jóformán teljes egészében orosz forrásból kapja, míg az olaj esetében 50% érkezik a Barátság vezeték meghosszabbított ágán keresztül.

Viszont a NIS gáztározói, illetve olajfinomítói túlnyomórészt orosz kézben vannak, ezért a belgrádi kormány, illetve a MOL három forrás szerint is tárgyalást kezdett az orosz partnerrel az átvételről, de lepattantak. Szerbiára nem vonatkoznak az orosz cégek ellen hozott uniós megtorló intézkedések, ám Vucsics szerint ha ez változik, az nagy baj lenne számukra, ezért akarnak most lépni. Merthogy az energiát minden körülmények között szavatolni kell a nép számára.

Elemzők szerint a politikus igen óvatos, mert nem szeretne összekülönbözni Moszkvával, amikor országa ilyen mértékben támaszkodik a régi szövetséges által szállított gázra. Ezért rendeleti úton várhatóan csak akkor államosítja az olajcéget, ha az oroszok elzárják a gázcsapot, illetve Brüsszel további szankciókat vezet be.

Frankfurter Allgemeine Zeitung A jobboldali német újság szerint: ha valaki megsérti a jogot, akkor az teljesen természetes, hogy ezért büntetést kap, és ez vonatkozik arra is, amikor valamelyik állam vagy bíróság gázol át a közös normákon. Még a többség nevében sem lehet bármit megtenni, Mert ha nem így volna, akkor az igencsak érintené elsősorban a kisebbségek szabadságát. Eklatáns példa rá Magyar- és Lengyelország, ahol a hatalom a választók döntésére hivatkozva autoriter módon lépett fel.

Először a bíróságok függetlenségét nyirbálta meg, utána jött a sajtó. Majd korlátozta az alapvető szabadságjogokat. De hát a kétharmad birtokában igencsak át lehet alakítani az államot. Ám bizonyos jogok még ilyen körülmények között is érinthetetlenek. Az EU-ban ezt szankciós mechanizmus akadályozza, de másutt sem lehetséges. Sok helyütt az alkotmánybíróságok ügyelnek arra, hogy senki se nyúlhasson hozzá az alapvető rendhez.

És itt még magasztos politikai célok sem jelentenek igazolást. A szólásszabadság nevében nem lehet igazolni az uszítást és a sértegetést. A gyülekezési szabadság nem jogosít fel senkit sem, hogy annak ürügyén a demokratikus rend ellen szervezkedjen. Még választott kormányok sem szoríthatják vissza aránytalan módon mások jogait, áshatják alá a közös jó alappilléreit.

Hogy az államok gyorsan is tudnak cselekedni, az kiderült, amikor reagáltak az orosz invázióra. A szabadelvű értékközösség igencsak határozott, bár egyes intézkedések ügyében van köztük véleménykülönbség. De hogyan is lenne ez másként demokratikus országok között? Sőt még az is lehet, hogy a klímaváltozás ügyében sem jutnak egyezségre. De mi az alternatíva? Hogy letérnek a demokrácia útjáról? Nem, meggyőzés, választások, szavazások, a közös játékszabályok megtartása nélkül nem megy semmi sem. Semmi jó.

Aki ezt nem így látja, az keresheti a szerencséjét Putyin vagy Kim Dzsong Un birodalmában. Egyelőre mindkettő hatalmon van, ha már nem is sokáig.

The Guardian A szerkesztőségi vélemény szerint az amerikai időközi választások nem csupán arról határoznak, mit tehet az elnök a következő két évben, valójában a demokrácia jövője forog kockán. Azaz a polgárok egyrészt véleményt mondanak a hivatalban lévő Demokrata Párt teljesítményéről, tehát ez egyfajta népszavazás a többi közt a gazdaságról. Amikor megélhetési válság van, nem meglepő, hogy a republikánus táborban 92% számára a gazdaság a legfőbb téma, amit a bűnözés és a bevándorlás követ.

A demokratáknál csupán 65% tette a gazdaságot az első helyre. 80% számára sokkal lényegesebb, mi lesz a jogállammal, 79%-ot foglalkoztatja kiemelten az egészségügy helyzetet, 75% az abortuszjog miatt aggódik. Szóval itt mintha külön vetélkedés folyna – Amerika lelkéért.

A tét nem más, mint az alapvető jogok fennmaradása, a demokratikus intézmények ellenőrzése, a szabad és tisztességes választások sorsa. Az előzményt a Kapitólium lerohanása és a házelnök férje elleni alattomos támadás jelenti. Meg az, hogy a Legfelsőbb Bíróság korlátozta a magzatelhajtás jogát.

A kérdés az, hogy mennyi teret vesztenek a demokraták. A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy az ellenfél szinte bizonyosan elhódítja a képviselőházat és jók az esélyei a felsőházban is. Az eredményen nagyban múlnak olyan ügyek, mint az Ukrajnának adott támogatás, vagy a következő elnökválasztás. Ha a republikánusok bizonyulnak jobbnak, az megbéklyózza a közigazgatást, leállítja a törvényalkotást, viszont vizsgálatok indulnak a fennálló kormányzat ellen.

A kimenetel döntő lesz a demokrácia védelme szempontjából is. Trump hazugságai folytán, amit csak felerősítettek az olyan sajtóorgánumok, mint a Fox News, az ellenzéki párthívek egész hada gondolja úgy – teljesen tévesen –, hogy a volt elnöktől ellopták a győzelmet 2020-ban. A következményekbe beletartozik a politikai erőszak felerősödése.

A nagy hazugság befolyásolja a holnapi választást is. A szavazókörzetek határait már átalakították a republikánusok szándékainak megfelelően. De most az is fenyeget, hogy az ellenzéki jelöltek és támogatóik nem fogadják el, ha kikapnak. Továbbá hogy Trump tisztségben lévő hívei átírják az eredményt, ha a politikus rajthoz áll két év múlva.

Így nem meglepő, hogy ezúttal valójában két választást tartanak, hiszen mind inkább két, különböző Amerika létezik, amely még a tényekben sem tud egyetérteni, de még kevésbé abban, hogy azokból mi következik a nemzet számára. 

The Wall Street Journal A konzervatív lap vezércikke szerint Donald Trump legutóbbi kampányszereplése azt bizonyítja, hogy az ő világát teljes egészében saját maga tölti ki, így kizárólag a maga érdekében lobbizik. Képes volt arra, hogy a választási harc finisében gúnyolódjon potenciális pártbeli riválisain, a floridai kormányzón, volt alelnökén, Mike Pence-en, valamint Ted Cruz texasi szenátoron.

Bár még nem jelentette be hivatalosan, hogy indul 2024-ben, azt hangoztatta, hogy a Republikánus Párt nagy többséggel őt fogja jelölni. Előre meg akarja tisztítani a terepet, mert tudja, hogy floridai ellenfele az utóbbi időben nagyon feljött. De ha ismét megpályázza az elnökséget, akkor az arra is szolgál nála, hogy megússza a vádemelést az igazságügyi tárca részéről. Legutóbbi megnyilvánulása ugyanakkor megint csak azt támasztja alá, hogy az ő szemében egyetlen rendező elv létezik: mi a jó Donald Trumpnak.