A Magyarországi Evangélikus Egyház és az azzal együttműködő Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány 2012 decemberében a szentendrei Régi Művésztelepi Galériában Ámos Imre és a 20. század címmel kortárs összművészeti kiállítást szervezett, amelyet vándorkiállítás formájában Dunaszerdahelyen, Pécsett és Berlinben is bemutattak. A kiállítás záró helyszíne, a Zsidó Nyári Fesztivállal együttműködve a Rumbach utcai zsinagóga.
A kiállítás fővédnöke: Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, védnökei: Fabiny Tamás evangélikus püspök és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát.
A máig romos zsinagóga helyszíne félreérthetetlenné teszi a történelmi tragédiát, amelynek drámai mélységeit Fabiny Tamás evangélikus püspök rendkívüli beszédben Örkény egypercesével érzékeltette:
AHASVÉRUS
Két zsidó megy az utcán.
Az egyik kérdez valamit a másiktól.
A másik válaszol neki.
Eközben mennek.
Az első, akinek időközben egy új kérdés jutott az eszébe, fölteszi.
A másik válaszol rá valamit.
Ezen néha nevetni lehet.
Máskor nem lehet rajta nevetni.
Ők pedig továbbmennek.
Tovább beszélgetnek.
Nehéz dolog ez.
Ezen a gondolatsoron haladva idézte fel Ámos Imrét és Anna Margitot, Radnótit, a sok művészt és áldozatot.
A Magyarországi Evangélikus Egyház felelősséget érez a múltban elkövetett mulasztásaiért, és a jelen kiállítást a bocsánatkérés és a szeretet kifejezésének szolgálatába kívánja állítani. Ennek szellemében hozták létre a kiállítást, amelynek fiatal kurátora, Galambos Ádám elmondta: a kiállításon szereplő műtárgyak meglátásunk szerint kifejezik, hogy az élet sérthetetlen érték, melyet semminemű ideológia nem bánthat, így embertársaink bármelyikének megsértése nemcsak másokra, hanem miránk is tartozik. Felelősséget érzünk azért, hogy felemeljük szavunkat bárminemű megkülönböztetés ellen.
A második világháborút megelőzően, a párizsi világkiállítás idejére az Eiffel-torony oldalára a művészek akaratából a PAX felirat került. Bízunk abban, hogy korunk embere visszaemlékezik a múltra, tanul belőle, a jövőben alázattal törekszik a békességre és mások megbecsülésére. Hisszük, hogy a keresztény–zsidó gondolkodás lehet olyan etikai alap, amely a jövőben képes a szeretet és a békességre törekvés eszközével felülírni minden kirekesztést, megkülönböztetést és békétlenségre törekvést.
A könyv bemutatójára írt zeneművet Dés László, amelyet a Szent Efrém Férfikar közreműködésével szólaltattak meg.
A kiállításhoz, és a kötethez műveikkel a következő művészek járultak hozzá:
IRODALOM
Darvasi László, Ferdinandy György, Juhász Ferenc, Kertész Imre, Krasznahorkai László, Lator László, Parti-Nagy Lajos, Petőcz András, Podmaniczky Szilárd, Takács Zsuzsa, Závada Pál
KÉPZŐMŰVÉSZET
Aknay János, Ámos Imre, Anna Mark, Benczúr Emese, Bohus Zoltán, Böröcz András, Deim Pál, Ézsiás István, Fehér László, Haász István, Haraszty István, Hollán Sándor, Kalmár János, Konok Tamás, Kovács-Gombos Gábor, Lugossy Mária, Matzon Ákos, Megyik János, Nádler István, Pauer Gyula, Szüts Miklós, Tölg-Molnár Zoltán, Váli Dezső, Vojnich Erzsébet
ZENE
Dés László, Fassang László, Vukán György, Szent Efrém Férfikar
A bemutató végén ezt a kiáltványt olvasták fel:
KIÁLTVÁNY
1, Az élet tisztelete alapvető, mindenkit megillető és mindenkit a másik tiszteletben tartására kötelező érték.
2, Az európai etika a 20. században sérült; helyreállítása megtörténhet a zsidó-keresztény kultúrára alapozva.
3, Az emberi kreáció magában hordja az egymásért, az emberért és a természetért való felelősségvállalást. A visszaélésektől elzárkózik, az igazságnak ad helyet.
4, Az emberi kultúra felelőssége, hogy elutasítson mindenféle bántalmazást; az erőszakot elítéli, és békességre törekszik.
5, Az individuum nem önmagában áll; szem előtt tartja a közösséget és annak értékeit, és ezek tudatában, a jót keresve dönt.
6, A faji, nemi, származási vagy bármilyen egyéb megkülönböztetéssel szemben az egyenlőség, az egyetemes emberi értékek mellett áll ki.
7, Az egyéni, társadalmi, politikai érdekeken felül áll egy egyetemes norma, amely ezeket meghatározza. Ez a másik ember elfogadásán, az élet tiszteletén alapul.