Andorra egy gombostű feje a térképen Spanyolország és Franciaország között, a Pireneusok völgyében. Mini állam, hercegség, nem tévesztendő össze az olasz, Savona megyei Andora településsel.
Andorra nem tagja az Európai Uniónak, mégis vámmentesen kereskedik szomszédjaival, lakói főként az idegenforgalomból élnek, de gyártanak bútort, szivart, autót, tenyésztenek kecskét, euróval fizetnek, és ha eljön az idő, négy párt közül választhatnak.
A lejárató kampányt, a nemzeti konzultációt, a visszamenőleg hatályos, esetleg személyre szabott törvénykezést, nem ismerik, Soros Györgyöt nem emlegetik. Nem kereskednek baltás gyilkossal, nincs Nobel-díjasuk, nincs olimpiai bajnokuk, ötkarikás játékot nem akarnak rendezni, és a Nemzet Színésze, Andorai Péter sem az övék.
Az alkotmány szerint, Andorra független parlamentáris demokrácia. A társadalom békéjére másodállású társhercegek vigyáznak: Franciaország elnöke és a spanyol Urgel járás püspöke, de a mindenkori balhét a miniszterelnök viszi el.
A gazdaság nem dübörög, az állami alkalmazottak életpályamodell nélkül kapják a fizetést. Andorrában baszkok, spanyolok, portugálok és angolok élnek békében egymás mellett, letelepedési kötvényt nem árulnak, az állampolgárságot húsz év tartózkodás után lehet megszerezni. Az országban nincs vasút, se nagy, se kicsi, a távolságot autóbuszok rövidítik. Andorra magát Liechtensteinhez, San Marinóhoz, a Vatikánhoz méri, és ha polgára sámlira áll, akkor sem lesz három méternél magasabb.
A politikusok házban, és nem palotában laknak, a tanítók inkább tanítanak, mint sztrájkolnak, a gázszerelők, bármilyen gázos is, csak a gázt szerelik, nem működtetnek sertéstelepet, nem vásárolnak szállodát.
Ebben az államban az élet fontosabb a focinál. A sport kedvtelés, nem kenyérkereset. Ezért, a kosárlabda kivételével, mindig meglepetés a válogatott sikere. Csapatuk vereséghez, mint a kicsinységük járulékához, az andorraiak hozzászoktak. Ilyenkor realitást emlegetnek, nem bírói tévedést, nem összeesküvést. Az erősebbtől kikapnak, csak a náluk gyengébbeket győzik le.
Örülnek, de az eredményről nem készítenek óriásplakátot. Az utca embere gyakran az összeállítást sem ismeri, nincs ebben semmi furcsa, neki a kormánytagok, olykor a miniszterelnök neve sem mond semmit. Andorrában alig van drogos, alkoholista, aki teheti, józanul él. A szenvedélybetegségeket ingyen gyógyítják, még a téveszmét is felismerik. Mostanában szeretik a magyarokat: turisták, páciensek jöhetnek…