Már kamaszként kokainfüggő, rabló, huligán. Gyilkossági kísérlettel vádolják, börtönben is ül. Ma mégis a legnépszerűbb, legjobban fizetett színészek között emlegetik, kisiskolások példaképként néznek fel rá, a miséken talán érte is szól az ima.

Amikor nincs más, gyakran emlegetik a tehetséget, a kitartást egy nagy karrier motorjának. Wahlbergnél ez sem passzolt, ha rajta múlnék, leállna az autó, lejtőn lefelé még talán húzna, de felfelé… Egy kicsi hajaz Pete Bestre, a Beatles eredeti dobosára, ő sem tudta, hová tette le a fenekét, két héttel a Love me do megjelenése előtt hagyta ott a bandát, mert nem bízott a gombafejűek sikerében.

Mark a New Kids On The Block eredeti felállásában szerepelt, de lelépett, mielőtt a világ megismerhette volna a gejl fiúzenekar nevét. Ezután szólókarrierbe kezdett és modellkedett, de a kifutóhoz kevés volt a 174 centis magasság. Ezután jött a Reneszánsz ember, majd a sok testhez álló karakter, rendőr, gyilkos, katona.

A skatulya szűk, nem kell romantikusan nézni, hitelesen gesztikulálni, a Wahlberg formálta fazonnak szinte mindig egy a dolga: a bosszúállás. Megfizet sértésért, árulásért, anyukája haláláért és mindenért, ha a gyilkosság leönthető valami nemes mázzal. És ha a világ egyszer megfejti a Bermuda-háromszög vagy a fekete lyuk rejtélyét, akkor talán arra is rájön, hogyan kaphatott Wahlberg Oscar jelölést (legjobb férfi mellékszereplő) a Tégla című filmben nyújtott alakításáért. Bár belegondolva, őrjöngeni és káromkodni zsigerileg tud. Korábban elképzelhetetlen volt vígjáték főszereplőjeként.

Chaplin aligha így gondolta el az utódlást, és az amerikai piacot röhögtető Chevy Chase vagy a Wilder-Pryor páros sem kapja össze félelmében a motyót, ha Wahlberg poénkodik. Mégis előszedett egy játékmacit, és a Ted sokáig osztályelső lett a családi filmes kategóriában. Két éve pedig belenyalakodott az édesbe, felszedett 30 kilót, hogy hülye testépítő lehessen a Pain és Gain (Izomagyak) című műremekben. A világot nem váltotta meg, de ha valaki éppen nem gyászolt, az még röhöghetett is rajta.

A holnaptól nálunk országosan látható Megjött apuci című film másik apukája, a nevelő: Will Ferrell az ellenkező véglet. Polgári család, szolid, már-már unalmas ifjúkor, aztán a film. Született komédiás, harsány, Hollywood jókedv-felelőse. Lassan ötvenéves, de a vásznon örök gyerek. Ha Wahlbergre azt mondják, hogy vígjátékot vele nem lehet nyerni, akkor Ferrell védjegye az örökös győzelem. És most újra együtt. Öt esztendeje már forgattak egy humorban pácolt krimit, a Pancser Police-t, ebbe hozhatta Wahlberg a morcosságát, Ferrell a kimért agyamentségét. Ám hiába diktáltak új tempót a divatos zsarupáros menetelésben, nem jutottak messzire.

Mostani filmjük címében hordozza a tartalmát. Egy szolid nevelő és egy harsány-vagány édesapa versengése. A forgatókönyvíró-rendező páros: John Morris és Sean Anders hozott anyagból dolgozott, az apák karaktere egy kicsit lenyomata lett saját gyermekkoruknak. Az inkább mozgalmas, mint filozofikus képek szórakoztatóak, még akkor is, ha a vetélkedő véresen komoly. A motorozást, gördeszkázást, kosarazást úgy érdemes nézni, ahogy a mostani ónos esőben csúszkáló gyalogosokat. Ízlés dolga az áramütésen vagy a fenékre esésen röhögni, ebbe a képsorba a „Szűzanyám, de megjárta” sikoly is belefér, ezért is különbözünk egymástól.

Igazából még Mark Wahlberg meztelensége, ökörködése is elviselhető. Komikusnak persze nem mondanám, de kis adagban, sok piával a lecsókolbász is eladható Pick-szalámiként.