Ez az érzés egyre több országban kikezdi a liberális rendet. Vagyis a bizalmat a nyílt társadalom, a szólásszabadság, az egyenlőség és az iránt, hogy a földi élet jobbá tehető. A liberális alaptételeket éveken át felülről kérdőjelezték meg a diktátorok. Manapság azonban alulról vonják kétségbe az értékeit populista antiliberálisok, akik támogatják a francia Nemzeti Frontot, a brit UKIP-et, Orbán Viktort, Putyint és Trumpot.

A liberálisellenesség megerősödése az egyik legfontosabb törésvonal a nyílt és zárt társadalom hívei között. A leglátványosabban a jobboldalon mutatkozik, mivel a szavazók erős embert akarnak, aki lezárja a határokat. Az ellentámadás indítása azokon múlik, akik bíznak a nyílt társadalomban.

De csak az elkötelezett pluralizmus segít. A veszély pontosan akkor jelentkezik, amikor az emberek gondolkodását fanatikus módon csupán egyetlen dolog tölti ki. A pluralista valamilyen filozófiát vagy hitet követ, de érdekli egy csomó más is, így a lenyűgöző idegen kultúrák is. Egy sokszínű világban az élet emberséges, sokrétegű létezéssé áll össze. Ki kell állni a nyílt társadalom és kultúra, az erkölcsi pluralizmus mellett. A nyíltság megéri az alkalmankénti rémületet, amit a megszállottak keltenek. 

A Financial Times azt mérlegeli, vajon Lengyelország új Magyarország lesz-e, és a válasz az, hogy ezúttal valamivel jobb a csillagok állása az unió szempontjából. A cikk emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor pontosan öt éve fogadtatta el a médiatörvényt, amely hozzájárult, hogy ő legyen Európa első számú problémás gyereke.

Most pedig a lengyelek mintha az ő forgatókönyvéből vennék át a megfelelő oldalt, de a reakciók idáig azt mutatják, hogy az EU inkább hajlandó szembeszállni Varsóval, mint annak idején Budapesttel. Barroso szándékosan kitért az elől, hogy ki kelljen mondania: Orbán megsérti a jogállamiságot.

Juncker illetékes biztosa ezzel szemben már kilátásba helyezte, hogy működésbe léptetik azt a megfigyelési mechanizmust, amelyet éppen a magyar eset miatt, az uniós alapértékek rendszer szintű megszegésének esetére hoztak létre.

A Bizottság elnökének elszántságában közrejátszhat, hogy a Fidesz az Európai Néppárt tagja és a frakció többször is a magyarok védelmére kelt, amikor felvetődött valamilyen drasztikusabb közösségi válaszlépés lehetősége. A Jog és Igazságosság viszont egy töredékcsoporthoz tartozik, tehát nem számíthat számottevő támogatásra Strasbourgban.

Ráadásul Junckernek több eszköz áll a rendelkezésére, mint Barrosónak, aki csak a 7-es paragrafust tudta volna bevetni. Fontos tudni azt is, hogy az előző időszakban Viviane Reding volt Orbán legfőbb bírálója. Nos, az ő stábfőnöke, Martin Selmayr most a bizottsági elnök befolyásos tanácsadója.

A The Daily Telegraph szerint egyáltalán nem biztos, hogy Cameron gyengeségből adott szabad kezet a minisztereinek, mármint hogy azok saját belátásuk szerint kampányoljanak az uniós kilépésről vagy maradásról rendezendő népszavazás előtt. Ugyanis az euro-szkeptikusok már előre halálra gúnyolódták magukat azon, hogy a miniszterelnök semmilyen engedményt nem fog kapni a tagság feltételeinek újratárgyalásához, ám ez egyáltalán nem biztos.

A 27-ek egy emberként elutasítják ugyan, hogy a keleti tagállamokból érkező munkavállalók 4 évig ne részesüljenek szociális juttatásokban, de ebből még nem következik, hogy Cameron kénytelen lesz üres kézzel távozni. A többiek ugyanis látják, hogy többé-kevésbé eleget kell tenniük a londoni kívánságoknak, ha azt akarják, hogy a bennmaradás mellett döntsön a referendum.

Jól értesült körök szerint ez a többi közt azt jelenti, hogy átmenetileg korlátozzák a bevándorlást, továbbá – legalábbis közvetve, de – különbséget tesznek majd a régi és új tagállamokból érkező vendégmunkások között. Brit illetékesek azt mondják, hogy a keleti tagországok, köztük a magyarok a színfalak mögött hajlanak olyan megoldásra, amely mindkét fél számára lehetővé teszi az arcmentést. És ehhez járulna, hogy bizonyos esetekben vétójogot kapnának a nemzeti parlamentek, valamint biztosítékokat adnának, hogy az euró-övezet tagjai nem állhatnak össze Nagy-Britannia ellen.

A Guardian azt feszegeti, vajon múlt idővé válhat-e Európában a szabad utazás rendszere. Hiszen újraéled a nacionalizmus, szögesdrótkerítéseket építenek, a tömeges bevándorlás és a terror, a félelem és a bizonytalanság miatt visszaállítják a határellenőrzést. Az egész földrészen teret nyernek a zárt nemzeti társadalmak hívei, szemben a liberális, nyílt rendszerek követőivel.

Mogherini, az EU külpolitikai főnök asszonya sajnálatosnak tartja, hogy a kontinens pánikba esik 700 ezer menekült láttán, mert ez a gyengeség jele. Ám mint megjegyzi, Schengen az más, mert ott belülről jön a kísértés a szisztéma megkérdőjelezésére. Pedig annak megvannak az eszközei, hogy segítsen szembenézni pl. a merényletek veszélyével. Ám egyes országok vezetői a jelek szerint nemigen akarják támogatni a szabad mozgás fennmaradását, és inkább a saját választóiknak udvarolnak, nemzeti megoldásokat erőltetnek.

Magyarországról kiindulva egyre több helyen jelennek meg a határakadályok Közép- és Kelet-Európában, de hasonló folyamatok mennek vége északon is. A bevándorlásellenes érzelmek mindenütt jelen vannak, de sehol sem olyan erősek, mint a kontinens keleti felén, ahogy a nacionalista magyar, szlovák és lengyel vezetés kórusban hirdeti Európa bezárkózását.

A schengeni előnyöket azonban szeretik. A kötözködő Orbán Viktor nemigen mond jót az EU-ról, mégis kijelentette, hogy országa számára Schengen a szabadsággal egyenlő. Ugyanakkor a belső ellenőrzés visszaállítása hatalmas költségekkel jár, viszont erősen kérdéses, hogy az új nacionalizmus és a határőrizet megszigorítása elfojtja-e a bevándorlást, illetve legyűri-e Európa belső gyökerekből táplálkozó terror problémáját.

A magyar kerítés nem befolyásolta az érkező menekültek számát, csak a szomszédos államok felé terelte az áradatot. A lap végül idéz egy abszolút civil német férfit, aki úgy gondolja, hogy ha becsukják a belső határokat, akkor az «iszlám állam» győzött. Továbbá hogy még mindig lehetséges a háború a földrészen.

Nyomás alatt a liberális demokrácia, mert minél nagyobb a bizonytalanság, annál erősebb a nacionalizmus vonzása – állapítja meg a Neue Zürcher Zeitung, hozzátéve, hogy éppen emiatt előtérbe kerülnek régi, antiliberális receptek, ami nem jó. Európa mély válságban van, amelyből a jelek szerint senki sem ismeri a kiutat. Az országok egyre inkább visszavonulnak a nemzeti határok mögé (lásd a menekülthullámot!) mert a bezárkózás a nagyobb biztonság érzetét kelti. Sőt, egyes államok már kerítéseket építenek. Gazdasági területen ugyanakkor erősödik a protekcionizmus. És ahol útját állják az áruk szabad áramlásának, ott ez előbb-utóbb felvetődik az emberekkel kapcsolatban is.

Európa nagy részén ebből következően fellendülőben vannak a nemzeti-konzervatív és populista pártok, amelyek a nemzeti tényezőt állítják politikájuk középpontjába, történelmi mítoszokkal megosztanak és állandóan a „népre” hivatkoznak. Az árat a mérsékelt középpártok és a liberálisok fizetik meg. Azok tehát, amelyek a háború után a liberális modellt a nemzeti szocializmus és a fasizmus ellenpólusaként értelmezték. És az együttműködéssel igyekeztek meghaladni a nemzetállami háborúk korát.

Ám mivel a mostani válságban úgy tűnik föl, hogy nem tudnak megoldást kínálni, a választók tömegesen özönlenek a vetélytársakhoz. A következmény, hogy a Front National már a hatalom előszobájában van, Magyarország és Lengyelország pedig antiliberális, jobboldali-nemzeti, tekintélyelvű államszerkezetbe csúszik át/le. Ily módon az unió döntő év előtt áll. Ha a britek kiválnak, vagy Merkel megbukik, akkor mostani formájában veszélybe sodródik a szervezet. Ez megint csak a bizonytalanságot növelné, és csak a történelem iránt vakok nem látják, milyen súlyos hatásokkal járna az EU szétesése.

A Die Zeit úgy gondolja, az unió azért fenyegeti Lengyelországot, nehogy szankciókat kelljen ellene alkalmaznia, vagyis, hogy még súlyosabb helyzet álljon elő. Az Európai Parlament Külügyi Bizottságának elnöke szerint egy ilyen eljárás legalább egy fél évig eltart. De a legsúlyosabb lépésektől Varsónak nem kell tartania, mert ha egyetlen tagállam mellé áll, az már megakadályozhatja a megtorló intézkedéseket. Ilyen lehet pl. Magyarország. A párbeszéddel különben a Bizottság már Budapest esetében is próbálkozott, miután Orbán Viktor tekintélyelvű alapon átalakította az államot, de az új jogállami mechanizmus még inkább hivatalossá teszi ezt az eljárásmódot. Ám a lengyeleket a jelek szerint nem érdeklik különösebben a brüsszeli figyelmeztetések, és arra hivatkoznak, hogy az EU politikai okokból akarja őket megbüntetni.

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!