Karin Olofsdotter budapesti svéd nagykövet beszédében kiemelte: napjainkban több bátorságra és emberségre van szükség a társadalomban. A legnagyobb veszélyt nem a rossz szándékú emberek okozzák, hanem az, amikor a jó emberek hallgatnak.
A most átadott tekintélyes elismerés névadója a modern történelem egyik legtiszteletreméltóbb alakja. Ma a világ más részein is hasonló díjakat adnak át, s a kitüntetettek munkájában tovább él az egykori svéd diplomata, Raoul Wallenberg öröksége – közölte.
A nagykövet emlékeztetett: 70 éve történt a magyarországi holokauszt, amikor a 32 éves svéd diplomata, Raoul Wallenberg azzal az egyetlen céllal jött Budapestre, hogy minél több zsidó életét mentse meg. Felidézte: bátorságának és elhivatottságának köszönhetően több mint tízezer embert mentett meg, sorsa 1945. január 17-től – amikor utoljára látták Budapesten.
Karin Olofsdotter hangsúlyozta: Budapest azóta Közép-Európa egyik legdinamikusabban fejlődő városa lett, a háború rettenete távolinak tetszik. De óvatosnak kell lenni, mert a történelem gyakran ismétli magát – mondta.
Arra is kitért, hogy a holokauszt emléke ma már történelem, és egyre kevesebben tudják elmondani, mi történt valójában. Ezért is kötelessége mindenkinek az emlékezés, hogy a jövő nemzedéknek továbbadják, mi történt akkor.
Bódis Kriszta író, filmrendező, aki tavaly vehette át a díjat, arról beszélt, hogy a Wallenberg-díjjal elismerik a kitüntetettek addigi tevékenységét, egyúttal a díj kötelezi őket arra, hogy a továbbiakban is így munkálkodjanak, hogy méltók legyenek az embermentő ügy szolgálatára.
A Raoul Wallenberg Egyesület, a Raoul Wallenberg Alapítvány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége az idén is kiosztotta a Wallenberg-díjakat.
A kitüntetést Forrai Tamás, a jezsuiták magyarországi rendtartomány-főnöke, Szőllősi Gábor, a Társaság a Szabadságjogokért érpataki koordinátora, Tódor János újságíró, Csonkáné Lakatos Klára, a Hosszúpályi Egységes Óvoda, Bölcsőde Cigány Nemzetiségi Tagintézmény vezetője kapta, valamint Peter és Pavol Hudák, akik a felvidéki bártfai zsidó közösség emlékeit összegyűjtötték és azokból kiállítást szerveztek. Elismerték továbbá a nyíregyházi zsidó hitközség lapjának, a Sófárnak és a Jákim Stúdió Színházi Társaságnak a munkáját is.
Főrabbi: nem volt értéke az emberi életnek a holokauszt idején
(MTI, 13:05) Nem volt értéke az emberi életnek a holokauszt idején, amikor megkülönböztették, üldözték a zsidóságot, és hatmillió európai, ezen belül 600 ezer magyarországi áldozata lett a népirtásnak – mondta Deutsch László főrabbi a budapesti gettó felszabadításának 69. évfordulója alkalmából tartott mai megemlékezésen a budapesti Dohány utcai zsinagógában.
A Budapesti Zsidó Hitközség rendezvényén a főrabbi íy fogalmazott: „Sebeink, amelyeket a vészkorszakban az emberi gonoszság ejtett rajtunk, soha nem tudnak begyógyulni, mert begyógyíthatatlanok” Nemcsak a német nácik, hanem sok más ember, köztük a magyarországi hatóságoképviselői is részt vettek a deportálásban – mondta Deutsch László.
A főrabbi hangsúlyozta: az anyagi károkat megszüntethetők, de az emberi veszteségek soha, ezért „sohasem felejtjük mártírjainkat”, a „maradék” – az életben maradtak – pedig istent dicsőítik megmenekülésükért. Kitért a bibliai Jób sorsára is, ő több gyermekének elvesztése után újra tudta kezdeni az életét, és ismét lehettek gyermekei.
Mint mondta, az évforduló alkalmából örülhetnének, hogy 69 éve felszabadult a budapesti gettó, de a vészkorszak idején a többség odaveszett, „könyörtelenül meggyilkolták”. Ezért emlékezni és emlékeztetni kell a mártírokra, „akiket sohasem felejtünk”, akiket embertelenül elhurcoltak otthonaikból és lelketlenül, szívtelenül elpusztítottak. Ugyanígy emlékezni kell a hős katonákra, akik lerombolták a gettó falait, és az embermentőkre is, akik életüket kockáztatták – állapította meg.
Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete elmondta: a fővárosi gettóban életben maradt 70 ezer zsidó ember, akit a Vörös Hadsereg mentett meg, így a szovjet katonák hozták el a zsidóságnak a megmenekülést a náci pokoltól, s ezt a történelmi tényt nem lehet elvitatni. A magyar társadalomnak tudomásul kell vennie mindenkinek a fájdalmát, ezek közül egyet sem lehet kicsinyíteni – hívta fel a figyelmet.
A nagykövet rámutatott: a holokauszt 70. évfordulója alkalmas arra, hogy megbocsásson egyik fél a másiknak, a polgárok egymásra találjanak, „a társadalom kibéküljön önmagával”, és felvegyék a küzdelmet az antiszemitizmussal. A nemzeti megbocsátást hátráltatja, ha valaki ideológiai okokból át szeretné íratni a történelmet, minden ilyen próbálkozás akadályozza a gyógyulást – jegyezte meg.
Vámos Tibor akadémikus arról beszélt, hogy az emlékezés „az élőknek szól és a jövőt alakítja”. A történelemben visszatérő ciklussággal megjelennek a gyilkos indulatok, „a gonoszság ezer arca”, ami a tudatlanságból és az irigységből fakad. A holokauszt idején a bűnbakok ideológiája állampolitikai szintre emelkedett, antiszemitizmusba és a háború elvesztésébe kergette az országot, s a deportálások 51 napja 20 ezer csendőr közreműködésével ennek volt a végjátéka – emlékeztetett.
A megemlékezésen részt vett Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Fónagy János államtitkár, Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke, Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, Vattamány Zsolt (Fidesz-KDNP), Erzsébetváros polgármestere, Alberto Bottari de Castello, a Vatikán magyarországi apostoli nunciusa, valamint a diplomáciai testület tagjai és több egyház képviselője is.
