Megígérte, hogy sokakat hazaküldenek a befogadottak közül, és jelezte, hogy nem alakulhat ki párhuzamos társadalom. Vagyis átvette a populista jobboldal témáinak egy részét, hogy megbékítse a választókat, akiknek a 40%-a egyetért a kijelentéssel, hogy az iszlám aláássa a társadalmat. Azért, hogy megerősítse saját pozícióit, Merkel szörnyű szövetséget kötött Erdogannal. Jelenlegi hozzáállása a jelek szerint nem tetszik azoknak, akik úgy gondolják, hogy ő a liberális-demokratikus értékek utolsó reménysége a Nyugaton, amelyen Trump sikere nyomán végigsöpör a jobboldali populizmus. Vagyis a tanulság alighanem az, hogy egyetlen kormány sem tud több jót tenni, mint amennyit politikailag képes elviselni.
A Die Zeit szerint meg lehet nyerni a harcot a populizmus ellen, csak éppen össze kell fogniuk a konzervatívoknak és liberálisoknak, a szociáldemokratáknak és a zöldeknek. Ahogyan azt Ausztria megmutatta. A demokráciát nem lehet siránkozó gyerekekre bízni. Az osztrákok nem hagyták, hogy elvarázsolják őket egyszerű jelszavakkal, amelyek félelmet keltenek a hideg, ellenséges külvilággal szemben. Az idei év rettenetes volt, a Nyugat csaknem elvesztette a saját magába vetett hitét. A demokrácia védelmezői azonban lassan kikeverednek a bénultságból. A küzdelem a felvilágosodásért és az őszinteségért folyik, és itt a főáram erőinek együtt erővel kell fellépniük, hiszen az alapértékek megőrzése a tét. Jelenleg a jobboldali populizmus elhárítása a fő feladat, amihez szövetségeket kell kötni. Semmi aggály, a politikai inga úgyis visszatér a másik oldalra. Amerikában sem valószínű, hogy Trump után a világvége jönne, hanem egy liberális demokrata. De Bécs azt jelzi: tenni kell érte, fel kell venni a harcot.
A Le Monde elemzése úgy ítéli meg, hogy Ausztriában és Franciaországban is üvegplafonba ütköznek a populisták, de hogy győzhessenek az ellenük fellépő erők, ahhoz bizonyos radikalizmus és igazi választási lehetőség szükséges. Van der Bellen sikere folytán az osztrákok szerencsére nem billentek el az Orbánnak és Kaczynskinak kedves illiberalizmus felé, Bécsnél megállt a populista dominóhatás. Az olasz miniszterelnököt viszont legyűrték a populisták, a régi gárda tagjai, akik azon vannak, hogy semmi se változzék. De az olasz eredményből reményt lehet meríteni, mármint hogy a népszavazásokat sorra elvesztik azok, akik kiírják őket. Lásd a Brexitet vagy éppen Orbánt, aki politikailag vereséget szenvedett, hiszen érvénytelen volt a referendum. Az USA-ban ugyanakkor Trump futott be, mert nem volt megfelelő ellenjelölt, és ez meg akkor is így van, ha Clinton több voksot szerzett, mint riválisa.
Ausztriában Van der Bellen azért nyerhetett, mert nem tartozik a két nagy párthoz, amely a második világháború után felosztotta egymás között az országot. De mindenekelőtt a nyugati, Európa-barát Ausztriát védelmezte, amely ellenáll a balkáni démonoknak. És öt hónap múlva nagyjából ugyanez a tét Franciaországban is. Ha a jobb- és baloldal harapófogóba veszi Le Pent és megfelelő alternatívát kínál, akkor a franciák is megmutatják, hol van a populizmus számára a felső korlát.
A Handelsblattban olvastuk: az illetékes biztos bejelentette, hogy a brüsszeli Bizottság pénzbüntetést vethet ki Magyarországra és Lengyelországra, ha megakadályozzák az európai ügyész tisztségének létrehozatalát. Jurová, aki az igazságügy felelőse a testületen belül, hangsúlyozta, hogy a leendő hivatal az unión belüli pénzügyi visszaéléseket vizsgálná, ideértve a strukturális alapokból folyósított pénzek egy részének elsikkasztását és a forgalmi adó körüli hatalmas visszaéléseket. Mint mondta, a magyar és a lengyel kormánynak támogatnia kell az új hatóságot, mivel a két állam többet kap vissza a közös költségvetésből, mint amennyit oda befizet. Tavaly összesen 638 millió eurónak üthették bottal a nyomát a szerkezeti alapból és az idei adat valószínűleg még magasabb. Az új ügyész posztját azonban ellenzi Hollandia és Svédország is, mondván, hogy az sértené a nemzeti szuverenitást.
Egy évvel a budapesti Úszó VB előtt vezetés nélkül maradt a magyar szakszövetség, miután Hosszú Katinka és más sztárok megbuktatták Gyárfás Tamást, aki egy személyben volt a posztkommunista üzletember és sportfunkcionárius prototípusa – tudósít az osztrák Der Standard. A hatalom megszállottja, tekintélyelvű és hiú alfahím. A sportágban sikeres, bár a személyes előnyöket soha nem tévesztette szem elől. De úgy tűnik föl, hogy Orbán Viktor is ejtette. Számára az úszósport elnöki tiszte eszköz volt befolyása és hatalma gyarapításához. A rendszerváltás után hozzáigazította az állami támogatások rendszerét az új viszonyokhoz. Megmaradtak viszont a karizmatikus, de tekintélyelvű és a szokásokhoz ragaszkodó vezetőedzők. Ám a sikerek önmagukért beszéltek. Gyárfás módszereinek Hosszú Katinka üzent hadat. Megtehette, mivel anyagilag független. Hogy azután most új korszak jön-e a szövetségben, az ügyben a megfigyelők borúlátóak. A fontos posztokon az eddigi elnök emberei ülnek és ő tartja kézben a világbajnokság gazdasági szálait is.
Lengyelország eltanulhatná Magyarországtól, miként kell tűzszünetet kötni a bankokkal, merthogy az Erstében szerzett állami részesedés békét teremt – írja a Financial Times. Hétfőn ugyanis a lengyel miniszterelnök-helyettes közölte, hogy államosítani kellene a külföldi bankokat, mivel túl nagy az idegen tőke hatalma. Ugyanaznap jött a hír, hogy végre megszületett a megállapodás, és a magyar kormány megveszi az Erste tulajdonjogának 15%-át. Ez utóbbi egyezmény utal, hogy az Orbán-kabinet feladja erőfeszítéseit és már nem akar nagyobb ellenőrzést a pénzügyi szektor fölött. Vagyis öt év után bebetonozza a békeszerződést a hatalom és a bankok között.
Jó lenne, ha Varsó tanulmányozná a magyar példát, és azt, hogy mi volt az ügylet hátterében. Orbán ugyanis alaposan megvágta a bankokat, csak éppen emiatt összezuhant a hitelezés, visszaestek a külföldi beruházások, ami meglőtte a tervezett gazdasági növekedést. Ezért azután a kormányfő 2014 végén leült az osztrák Erste nagyfőnökével és tavaly februárban békét kötöttek, ami az egész ágazatra vonatkozik. A tanulság az, hogy Magyarország ugyan immár uralja a bankszférát, csak éppen ennek a gyatra növekedés és befektetők bizalmának elvesztése volt az ára. Idő kell hozzá, hogy helyreálljon mind a kettő.