Ezúttal sem biztos, hogy más lesz: mi történhet, ha kipukkad az AI-lufi?

A pénzügyi válságok történetében csak ritkán az a baj, hogy a befektetők semmiben sem hisznek. Többnyire éppen az ellenkezője történik: túl sokan hisznek egyszerre ugyanabban a történetben. A 2008-as válság előtt ez a történet az volt, hogy az ingatlanárak országos szinten nem eshetnek tartósan, a kockázat pedig pénzügyi technikákkal szétszórható. A dotkomláz idején az, hogy az internet mindent átír, ezért a régi értékelési szabályok elavultak. Most a mesterséges intelligencia körül hallani hasonló érveket.

A párhuzam nem azt jelenti, hogy az AI csalódást okozna. Az internet sem okozott. A vasút sem volt csalódás 19. században. A villamosítás, a félvezetőipar vagy a felhőszolgáltatás sem bizonyult múló divatnak. A pénzügyi lufi sajátossága éppen az, hogy gyakran a valós technológiai vagy gazdasági változásra épül. A gond ott kezdődik, amikor a jövő lehetőségét a piac jelen idejű bizonyosságként árazza be.

Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff 2009-ben megjelent könyve, a This Time Is Different: Eight Centuries of Financial Folly nyolc évszázad válságait vizsgálva arra jutott: a válságok előtt rendre megjelenik az a meggyőződés, hogy a korábbi szabályok most nem érvényesek.

A szereplők más technológiára, más pénzügyi szerkezetre, más gazdaságpolitikai környezetre hivatkoznak. A részletek valóban változnak, az alapmintázat kevésbé: hitelbőség, túlzott bizalom, emelkedő eszközárak, homályos kockázatok, majd hirtelen kijózanodás.

Az AI-boom esetében a legfontosabb kérdés nem az, hogy a mesterséges intelligencia hasznos-e, mert az. A kérdés, hogy a most épülő üzleti és pénzügyi modell képes-e kitermelni azt a hatalmas összeget, amelyet a technológiai vállalatok, adatközpont-építők, chipgyártók és finanszírozóik már beáraztak.

A számok brutálisak. A Goldman Sachs Global Institute becslése szerint az AI-infrastruktúra kiépítése 2026 és 2031 között mintegy 7600 milliárd dollárnyi tőkebefektetést igényelhet; az éves beruházási igény a becslés szerint 2026-ban 765 milliárd dollárról 2031-re 1600 milliárd dollárra nőhet – ez utóbbi összeg mostani árfolyamon mintegy 500 ezer milliárd forint egy év alatt…

Az Nvidia legutóbbi hivatalos gyorsjelentése is azt mutatja, milyen erősen koncentrálódik a fellendülés: a vállalat 2027-es pénzügyi évének első negyedévében 81,6 milliárd dollár bevételt közölt, ebből 75,2 milliárd dollárt az adatközponti üzletág hozott. A Microsoft ugyancsak jelezte, hogy a 2026-os pénzügyi év második negyedévében 37,5 milliárd dollár volt a tőkekiadása, miközben a vállalat szerint az ügyféligény még mindig meghaladja a rendelkezésre álló kapacitást.

Ezek az adatok kétféleképpen olvashatók. Az optimista értelmezés szerint a kereslet valós, a nagy technológiai cégek előre építik a következő gazdasági infrastruktúrát, és a beruházások megtérülése idővel megjelenik a termelékenységben, a szoftverekben, a reklámtechnológiában, az ipari automatizálásban, az egészségügyben, a kutatásban és a vállalati szolgáltatásokban. A borúlátóbb olvasat szerint a piac már most olyan jövedelmezőséget vár el, amelynek üzleti alapjai még bizonytalanok.

Az AI-lufi kipukkanása ezért valószínűleg nem úgy nézne ki, hogy egyik napról a másikra mindenki lemond a mesterséges intelligenciáról. Inkább úgy, hogy a befektetők elkezdenek különbséget tenni a bevételt termelő alkalmazások, a költséges presztízsprojektek, a túlfinanszírozott modellfejlesztők és az infrastruktúra-lánc szereplői között.

A pénz drágábbá válik, a megtérülési elvárás szigorodik, a veszteséges vagy bizonytalan cégek értékelése zuhan, a nagyvállalatok pedig leírhatnak beruházásokat, elhalaszthatnak adatközpontokat, vagy újratárgyalhatnak beszállítói szerződéseket.

A 2008-as válsággal való összevetésben fontos különbség, hogy az AI-boom magja nem a háztartások tömeges eladósodása és nem is a bankrendszer klasszikus jelzálogkitettsége. A legnagyobb beruházók sok esetben rendkívül nyereséges technológiai óriások. Ez csökkenti annak esélyét, hogy egy AI-korrekció automatikusan 2008-hoz hasonló pénzügyi összeomlássá váljon. De nem tünteti el a kockázatot.

A sérülékenység máshol van. Az egyik a koncentráció: az AI-értéklánc néhány chipgyártóra, felhőszolgáltatóra, modellfejlesztőre és tőkeerős megrendelőre épül.

A másik a beruházási ciklus hossza: adatközpontot, energiaellátást és chipkapacitást nem lehet egyik negyedévről a másikra rugalmasan hozzáigazítani a kereslethez.

A harmadik az eszközök gyors avulása: az AI-chipek gazdasági élettartama jóval rövidebb lehet, mint az adatközpontoké vagy az energia-infrastruktúráé. Ha a kereslet lassabban nő, mint várták, a rendszerben gyorsan megjelenhet a túlkapacitás.

A negyedik kockázat a finanszírozási lánc. Amíg a nagyvállalatok saját pénzből építkeznek, a veszteség fájdalmas, de kezelhető. Amikor azonban a növekedéshez egyre több hitel, beszállítói finanszírozás, hosszú távú kapacitáslekötés és egymásra épülő szerződés társul, a piaci optimizmus pénzügyi törékenységgé válhat. Reinhart és Rogoff tanulsága éppen itt lényeges: a válságok ritkán ott kezdődnek, ahol a technológiai történet a legerősebb, hanem ott, ahol a finanszírozási szerkezet a legkevésbé átlátható.

A pukkanás után valószínűleg jön az átárazás. A tőzsde leválasztja egymásról az AI nyerteseit és azokat a cégeket, amelyek csak AI-címkével próbáltak magasabb értékelést szerezni.

Másodszor konszolidáció: a kisebb modellfejlesztők, adatközpont-projektek és AI-szolgáltatók közül sokan felvásárlásra, összeolvadásra vagy bezárásra kényszerülhetnek.

Harmadszor költségfegyelem: a vállalatok kevesebb látványos demót és több mérhető megtérülést várnak majd.

A negyedik következmény paradox módon kedvező lehet, az árak csökkennek. Ha az infrastruktúra egy része túl drágán épült ki, a korrekció után olcsóbban férhetnek hozzá a számítási kapacitáshoz azok a vállalkozások, kutatók és iparágak, amelyek eddig kiszorultak a piacról. A dotkomlufi kipukkanása után sem az internet tűnt el, hanem a túlértékelt cégek jelentős része. A megmaradt infrastruktúra később új üzleti modellek alapja lett.

Az AI esetében is elképzelhető hasonló pálya. A túlzó várakozások leépülnek, a technológia pedig beépül a hétköznapi munkafolyamatokba. Kevesebb szó esik majd általános mesterséges intelligenciáról, és több arról, hogy egy biztosító, kórház, ügyfélszolgálat, gyár, szerkesztőség vagy szoftvercég hol tud valóban időt, pénzt vagy hibát megtakarítani. A nagy kérdés az, hogy ez a gyakorlati haszon elég gyorsan és elég nagy mértékben jelenik-e meg ahhoz, hogy igazolja a mostani beruházási hullámot.

Az AI-lufi kipukkanásának esélye tehát nem elhanyagolható, de nem azonos az AI bukásával. Inkább annak a próbája, hogy a technológiai ígéret mennyi valós pénzáramot képes termelni. Ha sokkal kevesebbet, mint amit a piac ma feltételez, akkor a korrekció elkerülhetetlen. Ha többet, akkor is valószínű, hogy a mostani lelkesedés egy része túlzásnak bizonyul.

A Reinhart-Rogoff-féle figyelmeztetés ezért ma is érvényes. Nem az a baj, ha valami valóban új. A baj az, amikor az újdonságra hivatkozva a befektetők elfelejtik, hogy az adósságot, a megtérülést, az amortizációt és a készpénzáramot nem lehet végleg lecserélni történetekre. Az AI sok mindent megváltoztathat, de attól még nem biztos, hogy ezúttal más lesz minden.

Felhasznált források:

nzz.ch, Carmen Reinhart interjú
Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff könyve, Harvard/Rogoff-oldal.
AI-beruházási becslések: Goldman Sachs Global Institute.
Nvidia pénzügyi adatok: Nvidia hivatalos Q1 FY2027 gyorsjelentés.
Microsoft beruházási adatok: Microsoft FY2026 Q2 earnings call.

Az összeállítás az AI segítségével készült

A Az AI-forradalom marad, a túlzó ígéretek nem maradnak bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Ma van a Magyar Feltalálók Napja. Ilyenkor méltán emlékezünk Szent-Györgyi Albertre, Bíró Lászlóra, Gábor Dénesre, Rubik Ernőre és arra a hosszú névsorra, amelynek tagjai valódi találmányokkal írták be magukat a történelembe. Olyan emberekre, akik valami olyat adtak a világnak, ami addig nem létezett.

És aztán vannak azok, akik ennél is tovább mennek. Hiszen feltalálni valamit egyszerű. Az igazi bravúr az, ha ugyanazt a találmányt többször, sőt, folyamatosan sikerül pénzzé tenni.

Az elmúlt hetekben ugyanis különös ügy bontakozott ki egy volt miniszter szabadalma körül. A nyilvánosságra került információk szerint a találmány hasznosításáért évente mintegy 25 millió forint jogdíj érkezett hozzá. Tíz év óta. Ez önmagában még akár a magyar innováció diadalmenete is lehetne, de a történet érdekessége, hogy a találmányért korábban már jelentős összeget fizettek, a szabadalom hasznosítási jogait évekkel ezelőtt rendezték.

A laikus ilyenkor zavartan vakarja a fejét. Olyan ez, mintha valaki egyszer eladná az autóját, majd tíz év múlva minden hónapban kapna egy kis pénzt azért, mert az autó még mindig gurul. Vagy mintha a szerző egyszer leadná a kéziratot, megkapná a honoráriumot, majd utána minden évben újra kiszámlázná ugyanazt a regényt azzal az indokkal, hogy a betűk még mindig a helyükön vannak.

A magyar tudomány történetében persze sok rendkívüli találmány született. A gyufa, a golyóstoll, a holográfia, a C-vitamin izolálása. Most azonban úgy tűnik, új magyar innovációval gazdagodhat a világ:

a perpetuum mobile jogdíjjal.

Ez az a szerkezet, amely nem energiát termel a semmiből, hanem bevételt. A klasszikus fizika szerint örökmozgó nem létezik. A magyar közélet azonban ismét bizonyította, hogy a tudomány olykor elhamarkodott következtetésekre jut. (Persze midig vannak szkeptikus vagy cinikus egyedek, akik kételkednek a tudomány eme csodájában, és nem szerzői jogi, hanem büntetőjogi eljárást emlegetnek…)

A feltalálók napján ezért talán ideje bővíteni a nemzeti panteont. A régi feltalálók ugyanis olyan dolgokat alkottak, amelyek működtek. Az új iskola viszont olyan rendszert alkotott, amely csodálatos módon fizet. És valljuk be: inflációs környezetben talán ez a hasznosabb találmány.

Miközben a magyar kutatók laborokban dolgoznak, mérnökök prototípusokat építenek, egyetemi műhelyek pályázatokért küzdenek, valahol megszületett a XXI. század legnagyobb innovációja: a találmány, amelyet nem használni kell, hanem elszámolni.

Ha pedig mindez valóban így történt, akkor a Magyar Feltalálók Napján illik megadni a tiszteletet. Mert Rubik Ernő „csak” egy kockát talált fel, de van, aki magát a pénztermelő kockázatmentességet, az örökmozgó bevételt…

A A perpetuum mobile jogdíj bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Olvasva a cikkeket, amelyekben újra meg újra felbukkan Steve Bannon neve is, aki Trump elnök első kampányában játszott fontos szerepet, majd nemzetbiztonsági tanácsadó lett Washingtonban, előkerestem egy régebbi cikkemet, amely 2019-ben íródott és Bannon akkori szerepével, illetve az orosz titkosszolgálatok tevékenységével foglalkozik.

A demokrácia vagy a populizmus Sztálingrádja jön?

A rettenetes Steve Bannon Európa és a demokrácia legnagyobb ellensége. Az amerikai üzletember és politikai machinátor saját magát leninistának vallotta, aki meg akarja semmisíteni az államot, és mindezt az amerikai szélsőjobb támogatásával teszi. Ő volt Trump kampányának egyik atyamestere, és most Németországban szervezi a szélsőjobbot, hogy megbuktassa a demokráciát, vagyis ahogy ő fogalmazott: hogy az uniós választások után minden napot Sztálingráddá tegyen Brüsszelben. Kedves ember, nem?

Viszont. Lehet, hogy a szélsőjobb katasztrófája, Bannon szóhasználatával Sztálingrádja már bekövetkezett Bécsben. Nem tudni ugyanis, ki rendelte az osztrák szélsőjobb vezérét lejárató videót, ki szervezte meg 2017-ben, hogy orosznak látszó emberek tegyenek megvesztegetési ajánlatot Ibizán, amit a derék Strache, az eddigi alkancellár, a magyar kormányfő kedves partnere a felvétel tanúsága szerint alig várt…

Akárki volt is, készült arra, hogy megállítsa az orosz nyomulást, vagyis a mostani KGB módszerét, a kompromittálást fordította az oroszbarát szélsőjobb politikus ellen. Az oroszok ugyanis az informális/ információs hadviselést a megmaradt ügynökhálózatra és a zsarolásra építve a tökélyre fejlesztették, és befolyásukat nem a szélsőbal, hanem a szélsőjobb csoportokon át növelik. Így látható az olasz szélsőjobb vezére Putyin pólóban, igy kötött együttműködési megállapodást Putyin pártjával az olasz és az osztrák szélsőjobb, így finanszírozta a Brexit héjáit Moszkva.

Annak idején Simicska Lajos azt mondta, hogy az Orbánnal való szakítás oka a miniszterelnök oroszbarátsága volt, konkrétan egy mondat: majd megveszi nekem az RTL Klubot a Gazprom!

Nos, a politikai pornográfiával is felérő hat órás videón elhangzott, hogy a megbukott szélsőjobbos politikus olyan médiabirodalomra áhítozott, mint Orbán, és azt az osztrák üzletembert javasolta az áloroszoknak legnagyobb példányszámú lap fölvásárlására, aki Orbánnak is intézte a magyar média többségének megszerzését.

Ezek után jogos a kérdés, hogy mindez milyen pénzből, és kinek az érdekében történt mindez?? Mekkora valójában az orosz hatalmi behatolás Magyarországon? Hány Redl ezredes típusú döntéshozó ügyködik a kormányzatban?

P.S.: Eltelt lassan hét év, és az akkor feltett kérdésekre nincs válasz, csak a gyanú erősödött. A címben említett Redl ezredes az első világháború előtt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének vezérkari tisztje volt, és árulóvá vált, átadott az oroszoknak minden általa hozzáférhető katonai dokumentumot, mert az oroszok megzsarolták szexuális irányultsága miatt. Szóval, hol vannak, hol bujkálnak a mai Redl ezredesek?

A Hol bujkál ma Redl ezredes? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„Új alapokra helyezzük a jövőt.”
„Erős márkák.”
„Központi newsdesk.”
„Hatékonyabb működés a digitalizáció és a mesterséges intelligencia segítségével.”

Fordítsuk le: 230 újságíró megy.
Nem azért, mert rosszul dolgoztak. Nem azért, mert feleslegesek voltak. Hanem azért, mert drágábbak, mint az algoritmus.

Ez nem hiba. Ez a stratégia.

A nagy hazugság: hogy ez a minőségről szól

A Frankfurter Allgemeine Zeitung cikke után világos: az RTL nem kevesebbet állít, mint hogy kevesebb újságíróval jobb újságírás lesz. Ez körülbelül olyan, mintha egy kórház azzal dicsekedne, hogy kevesebb orvossal hatékonyabban gyógyít.

Lehet több tartalom.
Lehet gyorsabb publikálás.
Lehet szebb grafika, jobb SEO, pontosabb címadás.

Csak éppen nem lesz több újságírás.

Mert az nem abból áll, hogy adatokat rendezünk mondatokká. Az újságírás időigényes, kényelmetlen és drága műfaj. Kérdez. Ellenőriz. Visszamegy. Nem elégedett az első válasszal. És néha – ez a legnagyobb bűne – nem illeszkedik a stratégiába.

Az MI nem átveszi a munkát – hanem felszámolja a szakmát

A mesterséges intelligencia nem úgy lép be a szerkesztőségekbe, mint egy új kolléga. Nem kér fizetést, nem vitatkozik, nem mondja, hogy „ez így nem korrekt”. Az MI ideális munkatárs a menedzsment szemében: gyors, csendes, és soha nem kér szerkesztői szabadságot.

Nem az történik, hogy az MI segíti az újságírót.
Hanem az, hogy egy újságíró helyett kettő munkáját várják el, mert „hiszen ott az MI”. Ez nem technológiai forradalom. Ez létszámleépítés automatizálással.

Ami Németországban történik, az nálunk is elkezdődött

Magyarországon nincs 230 fős bejelentés. Nincs nagy szám, nincs sajtótájékoztató. Itt +elegánsabban+ intézik:

• nem hosszabbítanak szerződést,
• összevonnak rovatokat,
• „átstrukturálnak”,
• külsősítenek,
• és végül mindenki csodálkozik, miért nincs idő rendes cikkeket írni.

A végeredmény ugyanaz: kevesebb újságíró, több tartalom, kevesebb gondolat.

A legnagyobb vesztes nem a bulvár – hanem a normalitás

A bulvár túléli.
A propaganda virágzik.
A kattintásvadászat köszöni, jól van.

Ami eltűnik, az a normális újságírás. Az a középszint, amely nem világbotrányokat robbant ki, de nap mint nap elvégzi a piszkos munkát: utánanéz, kérdez, kontextust ad. Ez volt a szakma gerince. És pontosan ezt darálják le most.

Ne tegyünk úgy, mintha ez elkerülhetetlen lenne

Ez nem természeti katasztrófa. Nem meteorit, vagy szökőár. Nem „a jövő”. Ez döntések sorozata. Olyan döntéseké, amelyek szerint az újságírás költség, nem közfeladat. Zavaró tényező, nem érték.

Az RTL esete nem kivétel. Főpróba. A kérdés nem az, hány újságírót bocsátanak el még, hanem az, hogy mikor mondjuk ki végre őszintén: nem munkahelyeket szüntetnek meg, hanem magát az újságírást. És amikor majd csak a gépek, az algoritmusok írják a híreket, ne csodálkozzunk, ha senki nem kérdez többé vissza.

A Nem az újságírókat, hanem az újságírást bocsátják el… bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Először a Harry Potter sorozat jutott eszembe, pontosabban az a történet, amikor a házimanó, Dobby zoknit lap a gazdájától, egy ruhadarabot, ami szabaddá teszi, de elhessegettem az ötletet, Panni tudomásom szerint nem a gazdám, és én sem vagyok házimanó, bár alkalmanként nem volna rossz, mert vannak irigylésre méltó képességeik…

Szóval, egy pár ajándék zokni, de ehhez tudni kell, hogy az ukrajnai háború alapjaiban formálta át az ország ajándéktárgy-kultúráját, a hagyományos kézműves termékeket felváltották az ellenállás és a nemzeti egység szimbólumai. Míg korábban a festett tojások  és hímzett ingek voltak a legkeresettebbek, 2025-re a vásárlók elsősorban olyan tárgyakat keresnek, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a háborús eseményekkel.

Megjelentek az „újrahasznosított” háborús relikviák, például kilőtt orosz harckocsik maradványaiból készült acél kulcstartók vagy repülőgép-alkatrészekből (pl. Szu-34) formált medálok. Az ajándékok jelentős része adománygyűjtő eszközzé vált. Számos webshop (pl. a Visit Ukraine) a bevétel egy részét – akár 25%-át – az ukrán fegyveres erők támogatására fordítja. A hagyományos motívumokat kiszorították a modern katonai hősök és a népi ellenállás mémjei. Népszerűek a kortárs ukrán zenét tartalmazó vinyl lemezek vagy USB-meghajtók, valamint a háborús Kijevet bemutató fotóalbumok.

A háború vizuális szimbólumai szinte minden használati tárgyon felbukkannak: pólók, kapucnis pulóverek és táskák viselik a „Ghost of Kyiv” (Kijevi szellem), a süllyedő Moszkva hadihajó, vagy az orosz tankot vontató ukrán traktor grafikáit. Gyakoriak az olyan feliratok is, mint a „Good evening, we are from Ukraine”.

Bögréken és tányérokon olyan katonai kifejezések vagy szlogenek jelennek meg, mint a „Bayraktar” vagy a „Be strong like this kitchen cabinet” (utalva a romok között épen maradt borogyankai konyhaszekrényre).

Megjelentek a Banksy-féle falfirkák reprodukcióit ábrázoló képeslapok, valamint a tüzérségi lövedékekből készült, festett vázák.

A napraforgó pedig az ellenállás jelképévé vált, miután egy vírusvideóban egy asszony azt mondta a megszállóknak: tartsanak magot a zsebükben, hogy ha meghalnak, legalább virág nőjön utánuk.

A zokni, amit kaptam, mintás, a felső részén kép van: egy traktor húz egy tankot, amit valószínűleg kilőttek. Azt a helyzetet ábrázolja, amikor majd béke lesz, a roncsokat összeszedik, elszállítják, beolvasztják, azt ábrázolja, amikor már nem lőnek, vagyis voltaképpen egy békezokni, amivel most boldog karácsonyt kívántak nekem…

A Egy pár zokni Ukrajnából bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Január – Február: a válság körvonalai, Gáza tragédiája

Súlyosbodó konfliktushelyzet és veszteségek Gázában: 2025 elejére világossá vált, hogy a gázai újságíró-veszteségek, a halálozás történelmi léptékű. A Committee to Protect Journalists adatai szerint 2023 októbere óta több mint 170 újságíró és médiamunkás halt meg (CPJ, 2025). A konfliktus modern kori háborúként szinte példátlan: a média-infrastruktúra összeomlott, a helyszíni tudósítás gyakorlatilag lehetetlenné vált.
A nemzetközi szervezetek — köztük az ENSZ — többször hangsúlyozták, hogy Gáza a világ legveszélyesebb terepévé vált az újságírószakma számára (UNRWA, 2025). A független információ hiánya a közvélemény tájékozódását is blokkolta. https://www.unrwa.org/

Március: Ukrajna – a frontvonal, ahol a sajtó is célpont

A National Union of Journalists of Ukraine márciusban frissített listája szerint az orosz invázió kezdete óta 138 újságíró és médiamunkás vesztette életét (NUJU, 2025). Legalább 21 újságíró dokumentáltan munka közben, tudósítói tevékenység során halt meg. A jellemző módszerek — dróntámadás, célzott tüzérségi csapás, jelölt járművek elleni támadás — arra utalnak, hogy a sajtó megfélemlítése a konfliktus része (FOM, 2025).
A háború ezzel átlépte a hagyományos kereteket: a harctéren zajló információs kontroll kimenetele stratégiai jelentőségűvé vált. https://nuju.org.ua/

Április: Európa riasztó helyzetképe a sajtószabadságról

EU-s állásfoglalás – a riasztót megnyomták
A sajtószabadság világnapján az Európai Unió olyan erős hangvételű közös nyilatkozatot adott ki, amelyre hosszú évek óta nem volt példa (EU Council, 2025). A dokumentum szerint:
• nő a fizikai és jogi fenyegetés az újságírók ellen,
• sérül a szerkesztői autonómia,
• aggasztó mértékben koncentrálódik a médiapiac,
• bizonyos tagállamokban rendszerszintű politikai beavatkozás zajlik.
Ezt erősítette meg az MFRR jelentése is: 2025 első felében 709 sajtószabadság-sértést regisztráltak Európában (Media Freedom of Rapid Response, 2025). https://www.consilium.europa.eu/en/european-council/

Május: a techplatformok újraosztják a médiapiacot

A reklámpénzek döntő része a platformokra vándorol. A Reuters Institute és a News Media Europe 2025-ös elemzései szerint a digitális reklámpiac 70–80%-át a Google–Meta duopólium viszi el (Reuters DNR, 2025).
Ez alapjaiban alakítja át a médiarendszert:
• a helyi szerkesztőségek bevételi forrásai beszűkülnek,
• csökken a független újságírás finanszírozhatósága,
• nő a politikai kiszolgáltatottság, mivel a piaci bevétel helyét állami vagy politikailag kötődő hirdetők töltik ki.
Magyarország: különösen sebezhető struktúra
A magyar médiapiac mérete miatt a hatás fokozott:
• a független médiumok jelentős része reklámbevétel nélkül működik,
• a központosított állami reklámköltés a piaci egyensúlyt is felborítja (Liberties, 2025),
• a techplatform-függőség a szerkesztőségek digitális elérését is beárazza.
Magyarország így az EU egyik leginkább torzított médiapiacává vált. https://gijn.org/stories/2025-reuters-institute-digital-news-report/

Június: az RSF nemzetközi jelentése – romló mutatók, mélyülő válság

A Riporterek Határok Nélkül (RSF) 2025-ös sajtószabadság-indexe különösen riasztó képet mutatott (RSF, 2025):
• a világ népességének több mint fele olyan országban él, ahol a sajtószabadság helyzete „nagyon súlyos”,
• Európa pozíciója romlik, különösen Közép- és Kelet-Európában,
• 2024-ben 82 újságíró halt meg világszerte — magas szám, amely a konfliktuszónák veszélyességére utal.
Az RSF kiemelte, hogy a média nem csupán politikai, hanem jelentős gazdasági nyomás alatt is áll. https://rsf.org/en

Július – Augusztus: az MI és a dezinformáció robbanása

Nyárra világossá vált, hogy a mesterséges intelligencia új fejezetet nyitott a manipulált tartalmak előállításában. Tudományos elemzések (ArXiv, 2025) szerint a választásokkal és geopolitikai konfliktusokkal kapcsolatos dezinformációs kampányok sebessége és mennyisége rekordméretű.
A szerkesztőségek egy része már „MI-védelmi ügyeletet” működtet, ami a forráshoz való visszatérés gyakorlatát is átalakítja. A kapacitások viszont nem korlátlanok — a helyi médiumok különösen sérülékenyek.

Szeptember-október: európai médiapluralizmus-válság

A Liberties Media Freedom Report 2025 szeptemberben publikált összegzése szerint Európában rendszerszintű válság bontakozott ki (Liberties, 2025).
A jelentés szerint:
• nő a tulajdonosi koncentráció,
• tovább terjednek az újságírókat célzó SLAPP-perek,
• a politikai nyomás több országban intézményesült,
• a piaci átrendeződés miatt a helyi sajtó túlélési esélyei drámai módon romlanak. https://www.liberties.eu/en/stories/rolreport2025-main/45330

November: a BBC-botrány – megrendült a globális közszolgálatiságba vetett bizalom

2025 egyik legnagyobb sajtóbotránya a BBC körül robbant ki.
Kiszivárgott belső dokumentumok szerint a „Panorama” műsor egyik 2024-es epizódja manipulatív módon szerkesztette Donald Trump 2021-es beszédének részleteit (BBC leak, 2025).
A következmények:
• lemondott a BBC vezérigazgatója és hírigazgatója,
• országokon átívelő vita indult a közszolgálati média pártatlanságáról,
• világszinten kérdésessé vált, hogy egyáltalán létezhet-e „bizalomra érdemes” közmédia egy polarizált korban.
• Trump kártérítési perrel fenyegetőzik. A BBC bejelentette, hogy védekezni fog az amerikai elnök, Donald Trump által benyújtott 5 milliárd dolláros (3,7 milliárd font) perben, amelynek tárgya a 2021. január 6-i beszédének a Panorama dokumentumfilmben való szerkesztése.
A floridai bírósághoz benyújtott dokumentumok szerint Trump rágalmazással és kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó törvény megsértésével vádolta a műsorszolgáltatót.
A botrány különösen azért súlyos, mert a BBC globális referenciaintézmény — ha itt megrendül az integritás, annak dominóhatása van.

Donald Trump és a média konfliktusa: az elnök végtelen háborúja

Donald Trump már az első elnöksége idején többször nevezte a mainstream sajtót a „nép ellenségének” („enemy of the people”) — különösen az olyan nagy orgánumokat, mint The New York Times, CNN, ABC vagy NBC News. Szerinte ezek az orgánumok „fake news”-t terjesztenek — azaz nem objektíven, hanem részrehajlóan, gyakran vele és politikájával szemben. Amikor a média szerinte túl kritikus, vagy „elfogult”, Trump nem csak szavakkal támad — időről időre jogi eljárásokat is indít médiaszervezetek ellen.
2025-től a tendencia erősödött: a kritikák szerint Trump „több frontos támadást” indított az amerikai sajtó ellen — nem csak verbálisan, de intézkedésekkel is. Ezen kívül alternatív kommunikációs csatornákat épít: a Truth Social a legismertebb példa, az online csatornát azért hozta létre, hogy közvetlenül szólhasson a követőihez, – anélkül, hogy egy újság, riport vagy szerkesztői döntés befolyásolná.
Ez az attitűd, valamint a sajtóval szembeni presszió erős kritikát váltott ki nemzetközi sajtószervezetek — például Reporters Without Borders (RSF) — részéről, szerintük az intézkedések „súlyos veszélyt jelentenek a sajtószabadságra”, és
Az USA kormánya, Trump adminisztrációja 2025-ben olyan lépéseket is tett, amelyek közvetlenül érintették az amerikai kormányzat által finanszírozott médiát: felfüggesztette a támogatását olyan szervezeteknek, mint Radio Free Europe / Radio Liberty (RFE/RL) — amely közép- és kelet – európai országokban beszélt nyelveken is publikált. Így megszűnt – 30 éven belül másodszor – a Szabad Európa Rádió magyar adása is.
Ez az lépés sokak szerint különösen szerencsétlen volt olyan régiókban, ahol a sajtószabadság amúgy is sérül: így a döntés európai és globális szinten is felkeltette a sajtószervezetek figyelmét, mert mögöttes szándékot véltek felfedezni: a független sajtó gyengítésére.
Az a tény, hogy az amerikai elnök — aki globális politikai és média befolyással is rendelkezik — konfrontációt vállal a sajtóval, óriási hatással lehet a demokráciára: a szabad sajtó korlátozása, a jogi fenyegetések, vagy a média-pluralitás szűkülése megváltoztathatja, hogy az emberek milyen információkhoz jutnak — itthon és külföldön egyaránt.

Mivel az USA jelentős globális hatalom, a modelljei — ha bejön a „média = hűség és propaganda” logika — más országokban is mintát adhatnak, és ez zajlik is.

Elon Musk és a sajtó: a szuperhős oligarcha, aki szerint a média a főgonosz

Elon Musk és a sajtó kapcsolata olyan, mint egy nagy költségvetésű hollywoodi akciófilm: látványos, kiszámíthatatlan, és a főhős néha túl komolyan veszi saját szerepét. (Ez egyébként az amerikai elnökre is igaz.)

A Tesla- és SpaceX-vezér már évek óta hadilábon áll a mainstream médiával, amely szerinte torzít, túlzóan negatív, vagy egyszerűen „ostoba”. Musk úgy érzi, a sajtó nem érti az innováció tempóját, és gyakran nem jóhiszeműen kér számon rajta vállalati hibákat, biztonsági kockázatokat vagy munkakörülményeket.

A konfliktus nem maradt puszta szócsata. Musk többször is nyilvánosan támadott újságírókat, sőt 2018-ban még egy saját „média-értékelő platformot” is beígért, ahol a közönség pontozhatná az újságírók hitelességét. Bár ez sosem valósult meg, a szándék világos üzenet volt: Musk nem hisz a hagyományos sajtó ellenőrző szerepében.

A történet szintet lépett, amikor megvásárolta a Twittert (ma X), és az egyik legfontosabb globális kommunikációs platform tulajdonosaként már nemcsak kritizálja, hanem formálja is a nyilvánosságot. Musk alatt az X sokkal megengedőbb lett a dezinformációval és a szélsőséges tartalmakkal szemben, miközben a platform gyakran vitába keveredik a hagyományos médiumokkal. Egyes orgánumok szerint Musk „szétfeszíti a demokratikus információs rendet”, mások viszont üdvözlik a kevésbé moderált, „szabadabb” felületet.

Európában is heves a vita: az EU többször figyelmeztette az X-et a digitális szabályok megsértésére, különösen háborús és választási dezinformáció terjedése miatt. Musk válasza rendszerint gyors, ironikus és provokatív — szinte a diplomáciai jegyzékváltás új műfaját teremtve meg a közösségi médiában.

Musk és a sajtó tehát két radikálisan eltérő világ: a technokrata, szabálykerülő, önbizalom-túlhajtott innovátor, és az intézményes ellenőrzésben hívő média. A köztük lévő állandó konfliktus valójában arról szól, ki mondhatja meg, mi számít hiteles információnak egy olyan korban, ahol a hírsebesség gyorsabb, mint a felelősség és a minőség sebessége, és az oligarchának nagyobb anyagi források állnak rendelkezésére, mint akár egy kisebb ország kormányának.

December: ellenséges környezet

Európában az újságírók egyre ellenségesebb környezetben dolgoznak. Ez veszélyezteti a megbízható, pluralista és független tájékoztatáshoz való jogot.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság szerint az újságírók munkakörülményeinek egyre bizonytalansága demokratikus kockázatot jelent, emiatt a hatóságoknak sürgős intézkedéseket kell hozniuk az újságírók védelmére. A testület egyúttal üdvözli a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló európai rendelet (EMFA) hatálybalépését, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa annak teljes körű alkalmazását a tagállamokban.
Az ágazatban zajló koncentrációs folyamatok alááshatják a médiapluralizmust Európában. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy garantálja a versenyt, és ezáltal a médiapluralizmust az ágazatban. A testület kéri, hogy jelentősen növeljék a stabil információs ökoszisztéma védelmére szánt forrásokat, amely kielégítő munkakörülményeket biztosíthat az újságírók számára.

A Riporterek Határok Nélkül (RSF) decemberi jelentése azt írja, hogy Szudánban is életveszélyessé vált az újságírás, Mexikóban pedig bűnszervezetek kilenc riportert gyilkoltak meg. Latin-Amerikában a világszerte meggyilkolt újságírók csaknem egynegyede (24 százalék) vesztette életét.

Világszerte 503 újságíró van bebörtönözve 62 országban. A legtöbb médiaszakember továbbra is Kínában (121) van börtönben, majd Oroszország (48) és Mianmar (47) következik. Oroszország emellett több külföldi újságírót tart fogva, mint bármely más állam, nevezetesen 26 ukrán állampolgárt. Az RSF éves jelentésében Szíriára is kitér: egy évvel Asszad rezsimjének bukása után sok olyan riporter, aki az ő uralma alatt eltűnt, továbbra sem található. Ezzel Szíria az az ország, ahol a legtöbb médiaalkalmazott sorsa bizonytalan – a világszerte eltűnt újságírók több mint egynegyede ott tűnt el.

Börtönben lévő belarusz és grúz újságírók kapták az Európai Unió emberi jogi díját, a Szaharov-díjat.

Büszke vagyok arra, hogy az idei Szaharov-díjat Andrzej Poczobut és Mzia Amaglobeli újságírók kapják a szólásszabadságért, illetve Belarusz és Grúzia demokratikus jövőjéért folytatott bátor küzdelmük elismeréséért. A parlament szolidaritást vállal Mzia és Andrzej mellett, és azonnali szabadon bocsátásukat követeli, mert az igazság kimondása a hatalommal szemben soha nem lehet bűncselekmény, – mondta Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke Strasbourgban, az év utolsó plenáris ülésén.

USA: bizonytalan a Paramount sorsa, Trump is beleszól

Továbbra sem zárult le a Paramount Global eladása, amely hónapok óta az amerikai médiapiac egyik legnagyobb ügye. A tulajdonosok üzleti okokból – gyengülő bevételek és drága streaming-stratégia miatt – nyitottá váltak a cég értékesítésére. A legesélyesebb vevő a Skydance Media, ám a megállapodás még nem végleges, és több szabályozói jóváhagyás is szükséges.
Az ügy politikai dimenziót is kapott: Donald Trump többször bírálta a Paramount alá tartozó médiacsatornákat, így a CNN-t és a CBS-t, és jelezte, hogy egy új elnöki ciklusban szigorúbban vizsgálná a nagy médiacégek tulajdonosi szerkezetét. Bár Trump közvetlenül nem dönthet az eladásról, álláspontja befolyásolhatja a hatósági eljárásokat. A tranzakció kimenetele így továbbra is bizonytalan: üzleti és politikai érdekek egyszerre alakítják a Paramount jövőjét.

Izrael: új médiatörvény a kormány kedvére

Komoly jogi és politikai aggályok ellenére az izraeli törvényhozás házbizottsága december elején megkezdte az új médiatörvény előkészítését. A Slomó Karhi kommunikációs miniszter által beterjesztett tervezet jelentős befolyást biztosítana a kormányzatnak a tévécsatornák, újságok és híroldalak felett, mivel az izraeli média ellenőrzésére létrehozna egy új szabályozó testületet, mely egyebek mellett komoly büntetések kiszabására is jogosult lenne.

A tervezet szerint a testület többségében a tárcavezető delegáltjaiból állna, ezért kritikusai szerint borítékolható, hogy Netanjahu kormánya a lépéssel a független médiát akarja korlátozni; a Mozgalom a Minőségi Kormányzásért nevű civil szervezet egyenesen Orbán Viktor médiával szembeni törekvéseihez hasonlítja.

Kína: Üzenet a Kína-ellenes erőknek és egy politikai indíttatású per, amivel a sajtószabadságot támadták Hongkongban.

Ez a két különböző olvasata annak, hogy egy hongkongi bíróság bűnösnek találta Jimmy Lai médiamágnást az ellene felhozott vádakban. Lai a Kínának 1997-ben visszaadott egykori brit gyarmat egyik legismertebb demokrácia-párti alakja, a kínai hatalom legnevesebb hongkongi ellenfele. A 78 éves üzletembert december 15-én találta bűnösnek egy hongkongi kormányzat által kiválasztott, három bíróból álló tanács, mégpedig lázító írások kiadásában, valamint külföldi erőkkel való összejátszásra irányuló összeesküvésben.

Magyarországi zárófejezet – Szuverenitásvédelmi Hivatal és az „idegen ügynök” vita

Az év végének egyik legnagyobb magyar sajtóügyét a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZVH) működésével kapcsolatos aggályok uralták. A 2025-ben beindult gyakorlat miatt több nemzetközi szervezet — köztük az Európai Bizottság, az ENSZ emberi jogi jelentéstevői és az RSF — gyakorlatilag „idegen ügynök” törvénynek minősítették az SZVH működési logikáját. (EU Bizottság, 2025).

A kritikák lényege:
• az SZVH a külföldi támogatás alapján végezhet vizsgálatokat civil és sajtószereplők ellen,
• jogkörei rendkívül szélesek,
• az eljárás átláthatatlan,
• a sajtó számára megfélemlítő hatású.

A jelentések szerint a törvény közvetlen kockázatot jelent a független sajtóműhelyekre, amelyek működése eddig is sérülékeny volt a gazdasági és politikai környezet miatt. A magyar „szuverenitásvédelem” így az év egyik európai szinten is figyelt médiapolitikai példája lett arra, hogyan válhat egy ország jogi eszközökön keresztül egyre szűkebb információs tér szereplőjé

Következtetés: a sajtószabadság globális stressztesztje

2025 egyértelművé tette, hogy a sajtószabadság ma egyszerre:
• fizikai,
• gazdasági,
• technológiai,
• politikai
nyomás alatt áll.

A konfliktuszónákban újságírók halnak meg százszámra; Európában gyengülnek a demokratikus intézmények garanciái; az óriás techplatformok átrajzolják a finanszírozási térképet; egyes kormányzatok pedig a törvény eszközével nehezítik meg a független média működését.A kérdés nem pusztán az, hogy a sajtó képes-e túlélni ezt a korszakot. A kérdés az, hogy a demokráciák — kis és nagy országok egyaránt — felismerik-e: a sajtó válsága a társadalom válsága.

A László József: A sajtó válságéve bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Kövesi gyorsan világossá tette: az Európai Ügyészség nem egy újabb EU-ügynökség, hanem független igazságügyi szerv. Romániai tapasztalataira hivatkozva jelezte, hogy az uniós pénzekkel kapcsolatos csalások mértékét súlyosan alábecsülik. Ma az EPPO költségvetése meghaladja a 90 millió eurót, központja Luxemburgban van, és 43 városban működtet irodákat.

Mit csinál az Európai Ügyészség?

Az EPPO az EU pénzügyi érdekeit védi: uniós támogatásokkal kapcsolatos korrupciót, csalást, vám- és nagy értékű áfacsalásokat vizsgál. Kövesi szerint a bűncselekmények következményei mindenhol láthatók: be nem fejezett kórházak, soha el nem készült utak, csak papíron létező projektek formájában.

Miért hatékonyabb?

A határokon átnyúló bűncselekményeknél óriási előny, hogy az EPPO ügyészei közvetlenül, napok alatt tudnak együttműködni más országok kollégáival – szemben a nemzeti eljárások éveken át tartó levelezésével.

Ipari méretű csalás

Az Europol becslése szerint az EU évente több mint 50 milliárd eurót veszít áfacsalás miatt. Az ügyek mögött egyre gyakrabban nemzetközi, jól szervezett bűnbandák állnak – köztük kínai hátterű csoportok. Az „Operation Admiral” során öt ilyen hálózatot azonosítottak, amelyek összesen 2,2 milliárd eurót csaltak ki.

A pénzügyi bűnözés már rég nem „fehérgalléros” ügy: a klasszikus maffia is ide helyezi át tevékenységét, mert nagy hasznot hoz és kisebb a lebukás kockázata.

Van eredmény?

Igen. Tavaly több mint 1,5 milliárd euró értékben születtek vagyonzárolási döntések, az EPPO által ténylegesen lefoglalt vagyon értéke 849 millió euró volt. „Nyereséggel dolgozunk” – fogalmazott Kövesi.

Kellene több jogkör?

Szerinte igen: különösen a szankciók kijátszásának üldözését bízná az EPPO-ra, mivel ez is tipikusan több országot érintő bűncselekmény.

Politikusok sem érinthetetlenek

Az Európai Ügyészség gyakran kerül címlapokra magas rangú politikusok elleni nyomozások miatt. Kövesi szerint ez elkerülhetetlen: „A törvény mindenkire egyformán vonatkozik. A bizalom nem attól marad meg, ha a problémákat a szőnyeg alá söpörjük, hanem attól, ha rendet teszünk.” Kövesi mandátuma jövőre lejár. Politikába nem készül, de szeretne az igazságszolgáltatás közelében maradni – például fiatal ügyészek képzésével. „A demokrácia csak akkor erős, ha nem tűnik gyengének” – tette hozzá.

A Laura Kövesi: „A pénzügyi bűnözés ma Európa egyik legnagyobb biztonsági kockázata” bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az egyik ügyben egy jómódú brit köztisztviselő végrendelete tűnt el rejtélyes körülmények között, miután elhunyt. A család megrendülése közepette megindult a hivatalos hagyatéki eljárás – csakhogy valaki megelőzte őket. Egy új végrendelet jelent meg, magyar örökösökkel, amely a teljes hagyatékot nekik juttatta.

A brit hagyatéki rendszer működése lehetővé teszi, hogy bárki benyújtson végrendeletet, ha rendelkezik a megfelelő formanyomtatványokkal. Ezáltal a csalók valós személyazonosságokhoz és halotti anyakönyvi kivonatokhoz férnek hozzá, majd hamis dokumentumokat készítenek, amelyeket úgy nyújtanak be, mintha az elhunyt utolsó akaratát tükröznék.

Nem egyedi eset – szervezett csalások nyomai

Bár a BBC által feltárt eset különösen megdöbbentő, nem egyedülálló. A brit öröklési rendszer sebezhetősége miatt az elmúlt években több tucat hasonló ügy látott napvilágot. A közös jellemzők:

• Elhagyottan vagy egyedül élő idősek a célpont.
• Az örökösök hiánya vagy távoli a lakóhely.
• A végrendelet „eltűnése” vagy helyettesítése egy hamissal.
• Hamis tanúk és hamis közjegyzői pecsétek.
• Az örökség megszerzése, mire a rokonok vagy hatóságok gyanút fognak.

2023-ban a brit Probate Service (Hagyatéki Hivatal) több esetben is felfüggesztett eljárásokat, miután a dokumentumok „gyanús magyar neveket” és hamisított tanúaláírásokat tartalmaztak. Egy cambridge-i esetben például a „végrendelet” olyan tanúk aláírását viselte, akik már elhunytak – évekkel azelőtt, hogy a végrendelet keletkezett volna.

A brit sajtó szerint az elkövetők gyakran magyar állampolgárok, akik hosszabb ideje élnek az Egyesült Királyságban, vagy szoros kapcsolatban állnak ottani közösségekkel. A magyar nyelv, a személyes kapcsolatok és a határokon átnyúló adatkereskedelem kombinációja lehetővé teszi számukra, hogy célzottan tudnak vadászni elhagyott, vagy vitatott örökségekre.

„A végrendelet-hamisítás a XXI. század digitális sírrablása” – fogalmazott egy brit jogász a Guardian hasábjain. Amennyiben a hamis végrendelet alapján már megtörtént az örökség kiadása, az igazi örökösök csak hosszú és költséges bírósági eljárásokon keresztül juthatnak hozzá a jogos vagyonukhoz – ha egyáltalán. Gyakori, hogy a csalók időközben eladják az ingatlant, vagy a pénzt gyorsan kiutalják külföldi számlákra. A visszaszerzés így szinte lehetetlen.

A brit öröklési rendszer sok tekintetben a becsület elvére épül – ritka az alapos vizsgálat, és a dokumentumokat gyakran nem ellenőrzik érdemben. Az internetes hozzáférés a nyilvántartásokhoz és a halotti adatokhoz megkönnyíti a csalók dolgát.

A hatóságok most új szabályozásokat sürgetnek:

• a végrendeletek központi regisztrációját,
• szigorúbb személyazonosítást,
• és nemzetközi együttműködést az öröklési csalások visszaszorítására.

Mit tanulhatunk az esetekből?

1. Minden végrendeletet hivatalosan rögzíteni kell – érdemes közjegyzőnél vagy ügyvédnél elhelyezni.
2. A digitális adatokkal való visszaélés már nem elméleti veszély – hanem aktív bűncselekmény.
3. Az örökségek védelme nemcsak jogi, hanem etikai kérdés is – a gyászoló családokat védeni kell a csalóktól.

Természetesen, íme egy kiegészítő magyar nyelvű cikk, amely az előző BBC-adás alapján írt anyaghoz illeszkedik, de Magyarországon előforduló végrendeleti csalásokat is feldolgoz és nemzetközi összefüggésekbe helyezi:

Ez a történet azonban nemcsak Nagy-Britanniában történhet meg. A végrendelet-hamisítás, kényszerített öröklés, tanúk általi visszaélés és kényszerítés Magyarországon is valós, bár kevésbé dokumentált probléma. Az esetek ritkán kerülnek nyilvánosságra, gyakran családon belül maradnak – vagy épp a családtagok az elkövetők.

Hamis tanúk, hamis aláírások

Egy pécsi eset során az örökhagyó halála után két végrendelet került elő. Az első évek óta megvolt, közjegyzőnél letétbe helyezve, a második pedig egy friss dokumentum volt, amelyben a szomszédot tette meg egyedüli örökösnek. A bíróság kimutatta: a „friss” végrendelet aláírása nem az elhunyté volt – hamisították.

Kényszerítés és megtévesztés

Egy idős, egyedülálló nő budapesti esete is aggodalomra ad okot: ápolónője „segített neki megírni” a végrendeletet – magára íratva benne minden vagyont. Később kiderült, az asszony demenciával küzdött, és nem volt beszámítható. A család bírósághoz fordult, de a jogi bizonyítás rendkívül nehéz.

 Szóbeli rendelkezés, mint ürügy

Egy vidéki faluban egy polgármester fiát jelölték meg örökösként egy hirtelen elhunyt férfi után, pusztán arra hivatkozva, hogy „a kocsmában mondta, hogy neki ad mindent.” Bár ez nem számít jogilag érvényes végrendeletnek, a földhivatal mégis bejegyezte a tulajdonjogot. A családnak évekig tartott a jogorvoslat.

Magyarországon a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) pontosan meghatározza, milyen formában érvényes a végrendelet:

• Kézzel írt, aláírt végrendelet – tanú nélkül is érvényes, ha megfelel a formai követelményeknek.
• Gépelt végrendelet – két tanú szükséges, akik egyidejűleg látják aláírását.
• Közjegyzői okirat – a legbiztonságosabb forma.

Bármely visszaélés – hamisítás, tanúk manipulálása, kényszerítés – bűncselekménynekminősül, és akár 5 év szabadságvesztéssel is büntethető (közokirat-hamisítás, csalás, befolyással üzérkedés). Az öröklési csalások 90%-a idős, gyakran beteg, magányos embereket céloz meg. Az elkövetők sok esetben:

• ápolók, házvezetők, rokonok, vagy akár
• helyi politikai vagy gazdasági szereplők is lehetnek,
  akik kapcsolatba kerülnek az idős emberrel, és lassan bizalmi helyzetet építenek ki, hogy végül saját nevükre íratják a vagyont.

A BBC által feltárt esetek különösen ijesztőek, mert egy új típusú bűnözéstípust jeleznek:

• nemzetközi csalóhálózatok figyelik a halotti nyilvántartásokat,
• célzottan keresnek örökös nélküli elhunytakat,
• majd hamis végrendelettel vagy személyi iratokkal igyekeznek megszerezni vagyonukat.

A célpontok: idős, vagyonos britek, de a módszer könnyen alkalmazható lenne magyar vagy más kelet – európai célpontokra is.

A halál utáni rendelkezés az emberi méltóság része. Akik ezt meghamisítják, nemcsak a jogot, hanem az emlékezetet, a családi kötelékeket és az erkölcsi rendet is megsértik. A BBC által bemutatott ügyek nem „külföldi érdekességek” – hanem előrevetítik, mi történhet, ha nem figyelünk a részletekre.  A végrendeletet évszázadok óta tisztelet övezi. Ha ezt el lehet lopni – papíron, tintával, idegen nevekkel –, az nemcsak a jog, hanem az emberi méltóság elleni támadás. A sírrablás ma már nem ásóval történik – hanem nyomtatóval, hamis aláírással és egy jól célzott e-maillel.

https://www.bbc.co.uk/programmes/m002gg4b

A „A túlvilágon is meglopják őket” – Magyar bűnözők hamis végrendeletekkel rabolnak brit örökségeket bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Van tudományos magyarázat: a robbanás során felszabaduló intenzív fény és hő hullámszerűen terjedt szét, az útjába kerülő tárgyak és emberek az energia és a fény elnyelésével leárnyékolták a mögöttük lévő tárgyakat, felületeket. A testek elnyelték a mérhetetlen energiát, amely elpusztította őket. Nyolcvan év óta csak az árnyak maradtak, hátborzongató mementóként. És ott van a katedrálisnak tűnő egykori kiállítási csarnok, a kupola acél csontváza, hogy emlékeztessen mindenkit a rettenetes pusztításra.

Sadako Sasaki mindössze kétéves volt, amikor az atombombát ledobták Hirosimára. Erős, sportos kislány, de 1955 januárjában lila foltok kezdtek terjedni a lábán. Az orvosok leukémiát állapítottak meg nála, amely az atomrobbanás utóhatásaként jelentkezett. 1955. február 21-én került kórházba azzal, hogy legjobb esetben is egy éve van hátra. 1955. augusztus 3-án Sadako legjobb barátnője meglátogatta a kórházban, és egy négyzet alakú aranyszínű papírból darut hajtogatott neki. Sadako először nem értette, hogy Chizuko miért csinálja ezt, de később barátnője elmondott egy történetet a papírmadarakról, azt hogy a legenda szerint aki ezer darut hajtogat, annak teljesül egy kívánsága.

Sadako végül több mint 1000 darut hajtogatott, mielőtt a betegség legyőzte,1955. október 25-én hunyt el, alig 12 évesen.

Barátai és osztálytársai elhatározták, hogy emléket állítanak neki és a többi atombomba-áldozat gyermeknek. Ennek eredménye lett a Gyermek Béke-emlékmű, amely 1958-ban épült meg Hirosimában. A szobor tetején egy bronz Sadako áll, kezében egy daruval. Az emlékmű körül azóta is minden évben több ezer hajtogatott darut helyeznek el gyerekek és felnőttek a világ minden tájáról – a béke, a remény és az ártatlanság szimbólumaként.

Manapság egyes politikusok igencsak könnyedén fenyegetődznek az atombombával, százezrek, milliók életét kioltani képes fegyverekkel. Fanatikusok, cinikusok, hatalomtechnikusok, de egyik sem tudja mit beszél. Egy hirosimai látogatás és némi gondolkodás nem ártana nekik.

A Árnyék a lépcsőn, árnyék a járdán bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Egy kisfiú története, sokak jövője

Egy Jake nevű brit kisfiú, akinek Dravet-szindrómája van (ez egy súlyos epilepsziás betegség), a forró napokon rendszeresen rohamokat kap. Az ő története nem egyedi. A hőség ugyanis közvetlenül ronthatja az epilepsziás betegek állapotát, de más idegrendszeri betegségeknél – például a sclerosis multiplex vagy az Alzheimer-kór esetén – is súlyosbíthatja a tüneteket.

Dr. Sanjay Sisodiya, a University College London neurológusa szerint az agy az egyik legérzékenyebb szervünk a hőmérséklet-változásokra. „A termoregulációs rendszer – különösen idősek, gyógyszert szedők vagy neurológiai betegségben szenvedők esetén – nem működik megfelelően, így az agy könnyen túlterhelődhet” – mondja a szakember.

A hőhatás az agyra: több mint kellemetlenség

A magas hőmérséklet hatásai az agyra több szinten is megmutatkoznak:

• Stroke: A 2025-ben megjelent Environment International tanulmány szerint a hőséghez köthető szív- és érrendszeri halálozások száma világszerte emelkedett az elmúlt két évtizedben. A hőstressz különösen veszélyes az agyi érkatasztrófák szempontjából.
• Alvászavarok: A Journal of the Neurological Sciences 2023-as kutatása kimutatta, hogy a hőhullámok jelentősen rontják az alvás minőségét, különösen időseknél és krónikus betegek körében. Ez közvetve befolyásolhatja a memória, a koncentráció és a döntéshozatal képességét is.
• Kognitív hanyatlás és viselkedésváltozás: A meleg rontja a kognitív teljesítményt. Egy 2020-as vizsgálat például azt találta, hogy tűzoltók döntéshozatala és reakcióideje is romlott rövid idejű hőstressz hatására (Fire Safety Journal).

Mi történik az aggyal hőség idején?

A testhőmérséklet emelkedése a vér-agy gát károsodásához vezethet, amely normál esetben védi az agyat a káros anyagoktól és kórokozóktól. Ha ez a gát áteresztővé válik, az gyulladásokhoz és idegsejtpusztuláshoz is vezethet.

Ráadásul a hőstressz hatására csökken a szervezet oxigénellátása, nő a vér sűrűsége, ami fokozza a trombózisveszélyt. Az ilyen állapotok pedig különösen veszélyesek lehetnek például terhes nőkre, idősekre vagy krónikus betegekre.

Magyarországon is valós probléma

Bár hazánkban egyelőre kevesebb figyelem irányul a klímaváltozás idegrendszeri hatásaira, az extrém hőhullámok száma nő. A 2024-es nyár például rekordot döntött a 35 °C feletti napok számában. Az Országos Mentőszolgálat szerint ezekben az időszakokban jelentősen megemelkedett a hőguta és stroke miatti riasztások száma – különösen idős emberek és idegrendszeri betegséggel élők körében.

Mit tehetünk?

• Kerüljük a déli kánikulát, és hűvös, árnyékos helyeken tartózkodjunk.
• Folyadékpótlás, különösen idősek és gyógyszert szedők esetén, kulcsfontosságú.
• Zárt térben használjunk ventilátort vagy klímát, ha lehetséges.
• Figyeljünk az idősekre és betegekre, mert gyakran maguk sem érzékelik a túlmelegedést.
• Orvosok és neurológusok részéről szükség van protokollokra és felvilágosító kampányokra a hőség idegrendszeri veszélyeiről.

A Kánikula az agyban – Hogyan befolyásolja a klímaváltozás az idegrendszerünket? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.