Van az a pillanat, amikor egy vállalati közlemény már nem egyszerűen cinikus, hanem akaratlanul is leleplező. Amikor a PR-szöveg olyan gondosan csomagol, hogy közben átlátszóvá válik. A német RTL most pontosan ezt produkálta.

„Új alapokra helyezzük a jövőt.”
„Erős márkák.”
„Központi newsdesk.”
„Hatékonyabb működés a digitalizáció és a mesterséges intelligencia segítségével.”

Fordítsuk le: 230 újságíró megy.
Nem azért, mert rosszul dolgoztak. Nem azért, mert feleslegesek voltak. Hanem azért, mert drágábbak, mint az algoritmus.

Ez nem hiba. Ez a stratégia.

A nagy hazugság: hogy ez a minőségről szól

A Frankfurter Allgemeine Zeitung cikke után világos: az RTL nem kevesebbet állít, mint hogy kevesebb újságíróval jobb újságírás lesz. Ez körülbelül olyan, mintha egy kórház azzal dicsekedne, hogy kevesebb orvossal hatékonyabban gyógyít.

Lehet több tartalom.
Lehet gyorsabb publikálás.
Lehet szebb grafika, jobb SEO, pontosabb címadás.

Csak éppen nem lesz több újságírás.

Mert az nem abból áll, hogy adatokat rendezünk mondatokká. Az újságírás időigényes, kényelmetlen és drága műfaj. Kérdez. Ellenőriz. Visszamegy. Nem elégedett az első válasszal. És néha – ez a legnagyobb bűne – nem illeszkedik a stratégiába.

Az MI nem átveszi a munkát – hanem felszámolja a szakmát

A mesterséges intelligencia nem úgy lép be a szerkesztőségekbe, mint egy új kolléga. Nem kér fizetést, nem vitatkozik, nem mondja, hogy „ez így nem korrekt”. Az MI ideális munkatárs a menedzsment szemében: gyors, csendes, és soha nem kér szerkesztői szabadságot.

Nem az történik, hogy az MI segíti az újságírót.
Hanem az, hogy egy újságíró helyett kettő munkáját várják el, mert „hiszen ott az MI”. Ez nem technológiai forradalom. Ez létszámleépítés automatizálással.

Ami Németországban történik, az nálunk is elkezdődött

Magyarországon nincs 230 fős bejelentés. Nincs nagy szám, nincs sajtótájékoztató. Itt +elegánsabban+ intézik:

  • nem hosszabbítanak szerződést,
  • összevonnak rovatokat,
  • „átstrukturálnak”,
  • külsősítenek,
  • és végül mindenki csodálkozik, miért nincs idő rendes cikkeket írni.

A végeredmény ugyanaz: kevesebb újságíró, több tartalom, kevesebb gondolat.

A legnagyobb vesztes nem a bulvár – hanem a normalitás

A bulvár túléli.
A propaganda virágzik.
A kattintásvadászat köszöni, jól van.

Ami eltűnik, az a normális újságírás. Az a középszint, amely nem világbotrányokat robbant ki, de nap mint nap elvégzi a piszkos munkát: utánanéz, kérdez, kontextust ad. Ez volt a szakma gerince. És pontosan ezt darálják le most.

Ne tegyünk úgy, mintha ez elkerülhetetlen lenne

Ez nem természeti katasztrófa. Nem meteorit, vagy szökőár. Nem „a jövő”. Ez döntések sorozata. Olyan döntéseké, amelyek szerint az újságírás költség, nem közfeladat. Zavaró tényező, nem érték.

Az RTL esete nem kivétel. Főpróba. A kérdés nem az, hány újságírót bocsátanak el még, hanem az, hogy mikor mondjuk ki végre őszintén: nem munkahelyeket szüntetnek meg, hanem magát az újságírást. És amikor majd csak a gépek, az algoritmusok írják a híreket, ne csodálkozzunk, ha senki nem kérdez többé vissza.