Avicenna, az ezredévi perzsa katonaorvos

Az orvosdoktor című film esély a honi közállapotainkkal való egybevetésre. Döntő különbség – az előbbi javára – a valóság, a tudomány, a haladás tiszteletében, kezelésmódjában van. Mókás? A vírusjárványt illető májusi nyitás napján a megrendült beteg végre sorra kerül a betegirányító pultjánál. Kérdés: Hová igyekszik? – A „szemfülészetre” mennék, mert mást látok, mint amit hallok az operatív törzs sajtótájékoztatóján.

Más tréfa: a pandémia és a regisztráltak statisztikája a bikinire hajaz. Lényeges, ami látható, de a legfőbb az, ami rejtve marad.

Avicennáék idején, a 11. században (sokáig) nem hatolhattak be az ember testébe, mégis többet látt(att)ak, mint ma a vírusűző korifeusok. Egyes gyengeségei ellenére felejthetetlen és időszerűen tanulságos film – az IMDB-én mindössze 7,2 ponttat illetett – Az orvosdoktor című, 2013. évi alkotás.

Hibája talán a túlzott hossza, meg esetleg néhány szirupos, szentimentális megközelítése. De ettől játékfilm, s nem dokudráma.

Noah Gordon világsikerű könyvéből ő maga és Jan Berger forgatókönyvet írt Philipp Stölzl német rendezőnek egy (orvos)történeti eposz képi megalkotásához. A mozi – ötfős sztárszereposztásban – maga is világhírűvé vált. A sztori főként a 11. századi Perzsiába kalauzolja el a nézőt, és ábrázolja a korabeli orvoslás formálódásának izgalmas napjait. Ugyanakkor bepillantást kapunk az ezer évvel ezelőtti tudomány, hitvilág, élet és halál viszonyaiba, s mindebben egy kiemelkedő személy(iség) Ibn Szína, teljes nevén: Abu Ali al-Huszajn bin Abdallah ibn Szína; latinosan: Avicenna korszakos perzsa polihisztor elveibe és gyógyító gyakorlatába.

Avicenna újító, tudós orvosként, oktatóként, de költőként és filozófusként, teológusként is rendkívüli jelenség volt. Olyan időben ért el kiemelkedő tudományos eredményeket, amikor könnyen boszorkányságnak minősülhetett bármi felfedezés. Amikor ádáz harcok dúltak csatatereken, vallási közösségek közt, uralkodók udvaraiban, keleti hatalmasságok embertelen vetélkedései, s néptömegek iszonyú nélkülözései közepette.

Pár szemléltetés: akkoriban csodának számított, ha valaki sima kézrátétellel állapítja meg a közelgő halált. A korai századokban (ha egyáltalán mertek) még kesztyű nélkül nyúltak a holttestbe, így is operáltak. Szó szerint történt a higiénés minimum szintje alatt, érzéstelenítést alig ismerve hályogkovácsolás, ugyanígy körülmetélés.

De az élenjárók nem nyugodtak bele ebbe! Folytonos küzdelmet vívtak a tudatlanság, a babona, a pusztító sötétség ellen, mégpedig életveszélyes kockázatot is vállalva. Tudták: hibázni nem lehet, hiszen a gyógyítás – főként kudarc, akár természetes elmúlás esetén is – kuruzslásnak számított; ugyanis isten kezében az ember, az ima megsegít!?

Innen rugaszkodott el Avicenna és követőinek sora a valóságra, a tudományra, a tapasztalatokat igényesen rögzítő szakirodalomra támaszkodva, a fejlődés irányába. Ettől hiteles, őszinte és megrendítő a film érdeme és üzenete.

Bizarr jel: Avicenna anno megtehette, hogy az állandóan egymással is harcoló arabok között zsidónak adta ki magát; katonaorvosként nélkülözhetetlen volt, önálló értékrendet képviselt.

Ezer év az orvostudományban és a praxisban hatalmas fejlődést hozott. A begyepesedettség, a gyávaság, a hatalom feltétlen szolgálata tekintetében viszont maradtak, s újra teret nyernek sötét foltok. A „Csak ne ártani!” elve nem tör(t) át ott, ahol a pátoszos, hamis duma, az igazságot illető hallgatás és halogatás az úr. Ahol így az őszinteség és a partnerség ethosza utcahosszal vesztésre áll.

Ahol, a felkentek még mindig jobban tudják, mi elég a plebsznek! Ahol zsongító (operett)katonásdi leplezi le az alázat nélküli inkompetencia fügefalevelét.

A karaktergyilkosság nekem is ellenszenves. Nem ingem, nem gatyám egyetlen vezető búja-baja-hite-karmája sem. Szakmám két ismérvére utalok:

1. XY teljesítményét mérlegre tenni nem önmagában, nem az igyekezete függvényében, és sosem a „saját tenyerébe ülve” kell. Hanem az előtte álló kihívás a mérce. Ha nem ő ülne a trónuson, állna a pulpituson, akkor más – egykor igazoltan, avagy a mai helyzetben – mire volt-van szükség, s ehhez képest más mire (volna) képes?!

2. Egy struktúra alkalmasságát akár 50%-ban megszabja a csúcsvezető személye; úgy is, mint a „legolcsóbb beruházás”. Ez idő tájt odafent Mr. és Mrs. 10-15%-okat látok.

A jó mozi ellenben nagy formátumokat is bemutat; a remény cseppjeit hozza elénk. Megnézhető online és dvd-formátumban.

Az orvosdoktor: 2013-ban bemutatott, 148 perces, szinkronizált orvostörténeti dráma. Rendező: Philipp Stölzl. Írta: Noah Gordon és Jan Berger. A csúcs-szereposztás: Ben Kingsley, Tom Payne, Stellan Skarsgárd, Olivier Martinez és Emma Rigby.