Aggodalommal figyeli az arculatformálással, kapcsolatápolással, reklámtevékenységgel foglalkozó cégeket tömörítő Magyar PR-szövetség, amint egyre nagyobb szerepet kapnak az álhírek (csúsztatások, hamisítások) a tömegtájékoztatásban, és nagy mennyiségben – ellenőrizetlenül, gyakran szándékosan – jelennek meg a közösségi oldalakon. A szövetség aggodalmára az ad okot, hogy az álhírek ilyen mértékű elterjedése már a kommunikációs alapú társadalmunkban a valós információk hitelességét, s a társadalom egységét veszélyezteti.
Az MPRSz felhívja a pr-rel foglalkozókat és a média munkatársait, hogy a maguk eszközeivel lépjenek fel a hírhamisítások ellen. Ne találjanak ki és ne terjesszenek hamis híreket, és a közösségi médiában határozottan szűrjék ki az egykor hírlapi kacsaként ismert hoaxokat, azaz beugratásokat, megtévesztéseket, átveréseket, álhíreket. Minden lehetséges módon enyhítsék az alternatív valóságokból keletkező társadalmi szembenállásokat!
A tömegmédiában mindig is jelen voltak hamis hírek, túlszínezett, légből kapott tudósítások. Még jeles zsurnaliszták és fotósok is elkövettek ilyen csínyeket.
Csakhogy: a múlt század végétől mindez összekapcsolódott a szervezett lejáratással. A gazdasági vetélytársak, politikai ellenfelek lejáratását a Magyar PR-szövetség (a szakma) dark pr-nek nevezi, és a tisztességes pr-esek mélyen elítélik. Jól ismert példák vannak arra – például az élelmiszer-iparban –, hogy egész ételcsoportokat igyekeztek kiszorítani a táplálkozásból a konkurens iparágak.
A technológia fejlődésével azonban a hírhamisítás csaknem ipari méreteket öltött. Olyan alkalmazások, amelyek néhány évtizede még szenzáció-számba mentek (például a Forrest Gump című film néhány jelenete), ma már egyszerűen, a kézi okos eszközökre letölthetők. Néhány ilyen alkalmazás:
a „deepfake”, amellyel a videókban az arcot lehet kicserélni;
a beszédszintetizátor, amellyel egy videóban a hangot lehet kicserélni egy előzőleg fölvett hangszínre;
a mimika-változtató, amellyel egy arcra a beszédnek megfelelő szájmozgást és arckifejezést lehet ráapplikálni.
Ezeknek, valamint a „hagyományos” PhotoShop technikáknak a segítségével megtévesztő „dokumentumokat” lehet kreálni.
Különösen veszélyessé vált a hírhamisítás azóta, amióta a közösségi oldalakon a használók jórésze ellenőrizetlenül oszt meg igen kétséges eredetű – sok esetben nyilvánvalóan hazug – tartalmakat. A közösségi oldalak gazdái megkísérlik kiszűrni a hamis tartalmakat, de mindeddig igen alacsony hatásfokkal. Különösen nehéz ez akkor, amikor részigazságot tartalmaz, ám összefüggéseiből kiszakítva az eredetinek éppen az ellenkező jelentését sugallják. A sötét/alvilági pr elterjedésével ez a lejárató technika általánossá vált.
A közösségi oldalak tartalmainak igen nagy része ma már ellenőrizetlen – és ellenőrizhetetlen – hamisítás.
Egyes kormányok – politikai szándékaiktól vezettetve – már nagyszámú hírhamisító és hazugságterjesztő csapatokat működtetnek. Ezt a jelenséget a szakma „neutrollingnak” nevezi. Az álhír-gerjesztő és -terjesztő csapatok naponta százával ontják a hoaxokat, és közvetlenül beleszólnak a világpolitikai történésekbe: valótlanságokra, áltényekre alapozva járatnak le személyeket és politikai irányzatokat; módosítják a politikai közhangulatot; és ezzel alapvető hatást gyakorolnak választásokra, politikai döntésekre.
A közösségi médiában terjesztett álhírek a legtöbb esetben bejutnak a hírmédiába (az on-line hírportálokba, az air médiába és a nyomtatott médiába egyaránt), ami erősíti azt a látszatot, hogy ezek a hírek valós tartalmúak. Sok esetben vezető politikusok is hivatkoznak rájuk.
Az álhír-dömpingnek az a közvetlen társadalmi hatása: a hírfogyasztó átlagpolgár az esetek többségében nem tudja eldönteni, hogy igaz vagy hamis hírrel van-e dolga. Mivel bizonytalanná válik, természetes reakciója, hogy fogódzót keres. Kiválaszt néhány hírforrást – többnyire a saját politikai, életvezetési, ízlésbeli prioritásainak megfelelőt –, amelyet hitelesnek fogad el, másokat pedig eleve hiteltelennek tekint. Ezeket nevezzük „hitelességi csomópontoknak”, illetve „hiteltelenségi csomópontoknak”. A lakosság számottevő csoportjai hitelesnek fogadnak el bizonyos tv-csatornákat, hírportálokat, nyomtatott médiumokat – miközben másokat eleve elutasítanak, hazugnak vagy manipulatívnak tartanak.
Így kialakul az a helyzet, hogy ha a hitelesnek elfogadott média egyszerűen nem számol be bizonyos eseményekről, akkor a célközönsége számára az az esemény nem történt meg. Vagy ellenkezőleg: indokolatlanul kiemel bizonyos történéseket, eseményeket – akár hamis hírek, vagy konstruált „dokumentumok” alapján is –, és azt a célközönsége kritikátlanul elfogadja. És más hírcentrumok hiába próbálnak korrigálni, helyesbíteni, információkat pótolni – ezek egyszerűen nem jutnak el az ellenoldali társadalmi csoportokhoz.
Ezzel a folyamattal a társadalom szétszakad: különféle „alternatív valóságok” alakulnak ki az egyes társadalmi csoportokban. A jelenség különös veszélye abban rejlik, hogy megszűnik a társadalmi csoportok közötti párbeszéd – sőt, kifejezetten ellenséges, néha gyűlölködő közhangulat alakul ki – írja lapunkhoz ma eljuttatott állásfoglalásában a Magyar PR-szövetség.